Kedves Óvónéni!
Igaz hogy a kisfiam még nem óvodáskorú, de bizom az Ön tapasztalatában és tudásában. Tanácsot szeretnék kérni a 1,5 éves kisfiam ügyében akirõl a napokban kiderült mindkét oldali veserendellenességgel született. Megpróbálják megmûteni szegényt, de nem tudom elképzelni hogyan visel egy hasi mûtétet egy 2 hetes kórházi benttartózkodást egy iszonyú mozgékony gyerek. Hogyan tudnám a mozgásigényét csökkenteni, hiszen még túl kicsi a mesékhez. A képeskönyvek rövid ideig kötik le. Állandóan kint szeret lenni, mászni, labdázni stb.
A másik kérdésem az étkezéshez kapcsolódik. A mozgékonysága miatt nem köti le az étkezés, rövid ideig gyorsan hagyja hogy etessem, aztán kész nem kell több és azonnal hagyjam dolgára menni. Hiába van saját evõeszköze, csak akkor eszik jobban ha esetleg valami uj játékkal közben leköti a figyelmét. Normális e az h egy másfél éves gyerek még mindig nem szivesen rág az almát is kéri h reszeljem meg. Az idegen ételeket pedig összeszoritott szájjal elutasitja, meg sem kóstolja.
Köszönöm válaszát! Lehet hogy mások számára ismeretlen dolgokat kérdeztem, de nekem eze nagyon nagy lelki problémát okoznak már. Tisztelettel G.Eta
Válasz:
Kedves Eta!
Köszönöm bizalmát, amellyel megtisztelt, s bár gyermeke még valóban nem óvodás korú, azért mégis megpróbálok némi segítséget adni kérdéseivel kapcsolatban.
Az elsõ problémájára válaszolva nem hiszem, hogy egy ilyen nagyobb mûtét után még lesz energiája kisfiának mocorogni, tenni-venni. Legjobb tudomásom szerint ilyenkor a kicsiket olyan gyógyszerekkel, nyugtatókkal látják el, amelyek hatása alatt nem tud és nem is lesz kedve izegni-mozogni. Ennek ellenére azért feltétlenül gondoskodjon kedvenc játékokról a kórházban, amelyekkel gond nélkül le tudja kötni lábadozó kisfiát.
Másik kérdése az étkezéssel volt kapcsolatos. Ehhez a következõket javasolnám:
Meghozhatja gyermeke kedvét is az evéshez, ha Ön, -látszólag minden „hátsó szándék” nélkül,- leül almázni, ill. a gyermek számára ismeretlen ételeket falatokra vágva eszegetni. Fontos, hogy a gyermek számára jól látható helyen, az õ közelében helyezkedjen el! Valószínû, hogy kisfia egyszer-egyszer feltûnik majd Ön mellett, kis katonákat kérve. Ekkor a kis „katonák” bemasíroznak a szájába. Ilyenkor lehet ismeretlen ízeket megismertetni, megszerettetni vele, ill. nem pépes, hanem falatokra vágott darabos ételekkel rágásra szoktatni.
Jó játék lehet az éttermes játék is. Ilyenkor készítsenek egy játék étlapot, amelyre három, Ön által kiválasztott ételt rajzolnak bele. Gyermeke lesz a vendég, aki kiválasztja a menüt. Fontos elõre tisztázni, hogy az étteremben a vendégnek egyáltalán nem kell felugrálnia, mert a pincér mindent kihoz neki. A vendégnek csak rendelni kell és fogyasztani.
Más esetben esetleg meg lehet próbálkozni azzal a játékkal is, hogy a kisfiú kedvenc játéka magától felmászott a szekrény tetejére és azt súgta az Ön fülébe, hogy csak azután jön le, ha a kisfia megtanítja neki, megmutatja, hogyan kell szépen enni. Étkezés után aztán boldogan ugrik kis gazdája nyakába.
A fent említett, néhány kiragadott megoldási módból látszik, hogy a legfontosabb dolog, hogy mindent játékosan, indirekt módon próbáljunk megvalósítani a nevelésben.
Önnek sok sikert, kisfiának pedig mielõbbi gyógyulást, jó egészséget kívánok:
Az Óvó néni
