Levélírónk 4 éves kislánya hétrõl-hétre újra és újra lebetegszik, miután elkezdi az ovit. Édesanyja igyekszik minden ilyen alkalommal otthon tartani a kislányt, ám ezért még az óvónõk is megmosolyogják. Valóban megmosolyogni való vagy inkább követendõ példa?
Kedves Óvónõ! Kérem, segítsen helyretenni (jó helyre) a gondolataimat. Kislányom most lesz 4 éves, tavaly májustól jár az óvodába. Legfõbb problémám az, hogy folyamatosan összeszed valamilyen náthát, hurutot a közösségben, és ez igen érzékenyen érint mindannyiunkat mivel kruppos hajlama van a lánykámnak. Igyekszem minden náthával itthontartani, de engem ezért igen sokszor megmosolyognak az ismerõseim, hogy hááát így nem fog óvodába járni a gyerek, csak náthás... Sõt, az óvónénik is megmosolyognak. Fõleg, mikor megkérdeztem még az óvódakezdés idején, hogy miért jár ennyi taknyos gyerek az óvódába. Válasz: Hiszen csak náthásak. Január közepétõl gyermekem max. 1 hétig bírja az ovit, s máris jön a takony. Legutóbb én is kipróbáltam a csak náthás a gyerek verziót, és a nátha 4. napján vittem az oviba, ahol természetesen nekem szóltak, hogy nagyon folyik a gyerek orra, inkább maradjon otthon. Mit tegyek? Vegyes csoportba jár a lányom, a nagyok náthásan bejönnek, szépen önállóan orrot fújnak, de szerintem fertõznek. Az én lányom még nem fúj önállóan orrot, tehát kéri az óvónéni segítségét, így hát õ zavaró. Ne értsen félre, nem taknyosan akarom óvódába vinni Õt, de már nem tudom kezelni a helyzetet: a nagyok behozzák a fertõzést, én meg szép lassan munkanélkülivé válok, mert lelkiismeretes vagyok, és itthon próbálom tartani. Nagyon várom válaszát, elõre is köszönöm!
Válasz:
Kedves Anyuka!
Egyetértek Önnel, több vonatkozásban is. Mint ahogy azt mondani szokás, nem lehet egyszerre két mammonnak szolgálni: ha lelkiismeretes szülõként (és ez egyáltalán nem megmosolyognivaló, sokkal inkább követendõ!) otthon tartja gyermekét, amíg az orvos teljesen egészségesnek nem minõsíti, bizony sokat fog hiányozni gyermeke. Ha viszont nem tartja otthon, bár nem fog hiányzni az óvodából, de azon kívül, hogy a saját gyermeke még betegebb lesz, a többieket is megfertõzheti. Mi hát a helyes megoldás? Csakis az, ha az óvónõk éppúgy, mint az összes (!) szülõ, kellõ lelkiismeretességgel kezeli a problémát. Ha minden szülõ otthon tartaná a gyermekét, ha beteg, nem lenne ennyi fertõzés. Persze ez nyilván tõlük is áldozatot kívánna (munkahelyrõl való gyakoribb hiányzás), ám más szülõnek éppolyan fontos a saját csemetéje egészsége és nem utolsó sorban munkahelye is, mint az elõbbi szülõnek.
Ön joggal várhatja el, hogy ne csak saját gyermeke, de másoké éppúgy teljesen egészségesen járjon az oviba, elkerülvén így az állandó visszafertõzést.
Beszéljen errõl az óvónõkkel, kérdezzen rá, minden esetben elkérik-e az orvosi igazolást a betegnek tûnõ gyerekek szüleitõl? Ha szükséges, ezt a témát vesse fel egy szülõi értekezlet keretében is, hátha elgondolkodik a többi érintett szülõ, viselkedésével milyen veszélynek tesz ki más gyerekeket, családokat.
