Kisfiam májusban lesz 4 éves. Szeptember közepén kezdett óvodába járni, egészen december elejéig szívesen járt, szerette az óvodát. Ezután teljesen megváltozott. Már délután vagy este elkezdett könyörögni, hogy ne kelljen oviba menni. Az egyre jobban elhúzódó reggeli kelések és készülődés után az ovi öltözőjében ordított, megpróbált hányni. Az óvónők véleménye szerint ez megszokott visszaesés a kicsiknél. Mi is így gondoltuk.
Egészen addig, amíg a 6 éves unokaöcsém - akivel egy csoportba jár a fiam - el nem mesélte, "az óvó néni mindig úgy szólítja a Gábort, hogy mindenki nevet".
Kérdezgetésemre tovább mesélte, hogy nemcsak az egyik (vezető óvónő), hanem mindkét csoportos óvónő kislánynak "gúnyolja" a fiamat (Gabriellának szólítják, és még valami mást is mondanak neki, amire nem emlékezett). Mivel mi, a szülők nem vágatjuk rövidre a haját, mert a Gábor nem akarja - ezt is az óvónőtől tudta meg a csoport.
De kérem, a fiam tiszta, ápolt, beleértve a haját is. Bár, többször próbáltam rábeszélni a hajvágásra, Ő ragaszkodik a hosszú hajhoz. Ezért a fodrászunk, mindig csak átvágja a vállig érő haját.
Nem tudom, mi lenne a helyes megoldás! Nem hajlandó óvodába menni. Győzzem meg!?
Ha az óvónővel meg is beszélem, hogy ne szégyenítse a gyereket a külseje miatt, és ezt meg is teszik, nem bántják többet. Nem túl késő már? A fiam talán legalább annyira kiábrándulhatott ebből az óvodából, mint én! Egyébként, sosem gondoltam volna, hogy ilyen előfordulhat!
Mit tegyek? Vegyem ki az óvodából? 5 éves korában pedig hordjam be egy veszprémi óvodába?
Ön mit tanácsol?
Válaszát előre is köszönöm!
Veronika
Válasz:
Kedves Veronika!
Úgy gondolom, óvodaváltás helyett érdemesebb inkább szembenézni a problémával, még ha az kicsit kellemetlen is Önnek. Bár hozzá kell, hogy tegyem, ebben az ügyben akik elsőként és legelsősorban kellemetlenül érezhetnék magukat, azok az óvónők! Megdöbbentem sorain, számomra elképzelhetetlen, hogy egy gyermekszerető, pedagógus szakmát választó felnőtt ember ilyet tegyen. Javaslom, feltétlenül járjon az ügy végére! Üljön le beszélni az óvónőkkel, kérdezze meg, mi az igazságtartalma a hallottaknak. Mondja el, gyermekének is, valamint Önnek, mint szülőnek is milyen fájó érzés ez a fajta megalázás. Mert ezt sajnos nem lehet más szavakkal kifejezni akkor sem, ha az óvónők pusztán viccnek szánták. Amennyiben bebizonyosodik, hogy valóban elhangzott a "Gabriellázás", határozottan kérje meg az érintett óvónőket (beleértve a vezetőt is!), hogy ezt többet ne tegyék! Mondja el, milyen sérüléseket szenvedett kisfia érzékeny lelke a csúfolódások miatt, és nem szeretné, ha további megalázások rontanák a helyzetet. Tény, hogy a hosszú haj ma már férfiaknál is elfogadott viselet, ám sokaknak mégis furcsa lehet. Nem szabad azonban arra tanítani az óvodáskorú gyermekeket, hogy ami szokatlan, az egyben rossz (esetleg nevetséges) kell, hogy legyen! Ennek megértetése alapvető feladata minden nevelőnek!
