Gyermeksziget
Fejlesztõpedagógus válaszol
  Fejlesztõpedagógus válaszol
Óvónõ válaszol
  egészségvédelem
  óvodai napirend
  gyermeknevelés
  gyermeki félelmek
  ábrázoló tevékenység
  óvodán belüli feszültségek
  beszoktatás
  balkezesség
  válás a családban
  óvodai ünnepek
  óvodai tevékenységek
  gyermekirodalom
  szobatisztaság
  testvérek
  óvodai beíratás
  csoportösszetétel
  egyéb
  iskolába lépés
  beszédfejlõdés
Munka - Állás
  Hirdetés kiemelés
  Babysitter
  Babysitter külföld
  Babysittert keres
  Babysittert keres külföld
  Pedagógus állást keres
  Pedagógusi állások
  Óvodapedagógusi állások
  Dajka állást keres
  Dajka állások
  Nyelvtanár állást keres
  Nyelvtanári állások
  Óraadó, korrepetáló munkát keres
  Óraadó, korrepetáló munkák
  Egyéb munkát keres
  Egyéb munkák
  Mielõtt babysittert választana...
  Hirdetési etikett
Szülõk egymás közt
  Fogyatékkal élõ gyermekek
  Alternatív pedagógia
  Nevelési kérdések
  Ikrek
  Gyermekirodalom
  Csoportösszetétel
  Fejlõdési rendellenességek
  Egyéb
  Segítségkérés
  Szavazási témák - vitafórum
  Iskolakezdés
  Óvodakezdés
  Külföldön nevelem gyermekem
  Oviinfo
  Betegség
  Szobatisztaság
  Suliinfo
  Autizmus
  Utazás
  Nyaralás
  Tábor
  Bölcsõde
Alkoss velünk!
  Anyáknapja
  Mikulás
  Karácsonyi ötletek
  Farsangi jelmezek
  Húsvét
  Dekoráció
Képeslap küldés
  Szemünk fénye
  Szeretet üzenet
  Bocsánat
  Ünnepek
  Anyák napi képeslap
  Mikulás képeslap
  Karácsonyi képeslap
  Újévi képeslap
  Valentin napi képeslap
  Húsvéti képeslap
  Tavaszi képeslap
  Vicces


beszoktatás

Kérdezni szeretnék

A barátaimat szeretem, az óvó nénit nem! (2016-09-16 21:30:51)

Legutóbbi levelünk írója pozitív változásokról számolt be: gyermeke, a pedagógiai asszisztens és a többi gyermek jóvoltából elkezdte megszokni az óvodát. Az anyukában azonban van még kérdés...

Köszönöm a válaszát. A 3,5 éves kisfiu anyukája vagyok ismént. Lenne ehez a témához még hozzáfûzni valom. Ovonéni közli hogy gyermekem sem felejuk nem nyit sem a gyerdkek fele. Ez a második nap. De õsem ment a gyerekhez hogy könyite a helyzetét. 3.nap már játszott. 4.5. Nap kis sirás után megnyugodott mivel a pedaszisztens nyugtatta a gyereket nem az ovonõ!! Ithon beszélgettem sokat a gyerköccel hogy menjünk-e olyan csoportba ahol van olyan kisgyerek akivel nap mint nap játszik. Erre a kisfiam válasza hogy a barátaimat nem szeretném ott hagyni. Õket szeretem de az ovonenit nem. Erre már végképp nem tudom mit tehetnék. Ha kapok választ akkor azt megköszönöm.

Válasz >>>


Beszoktatás: a gyerek nem érett az óvodára? (2016-09-15 15:14:21)

Levélírónk 3,5 éves gyermeke hétfõn megkezdte az óvodát, kedden azonban nem várt véleményt fogalmazott meg az óvónõje. Közölte, a gyermek sajnos nem érett az óvodára, így szívesen beírják a névsorba, mintha ott lett volna, de valójában mégsem. Valóban ennyi a beszoktatás?

Érdeklõdnék. Gyermekem most 3,5éves. Eddig bölcsis volt. Közben megérkezett kis tesoja aki 2hónapos. Elkezdtük hétfõn az ovit. 2,5 órát voltunk. Kedden ovonéni közölte hogy hagyjuk az ovodat mert a gyerekem nem érett meg rá és hogy majd beirják a névsirba nintha ott lenne de mégse. Vagy igazoljak neki rgy teljes egesz honapot családi okokra hivatkozva. Hogy mondhat ilyet ilyen rövid idõ után? Az lenne a kérdesem hogy átkérjem e ebbol a csoportbol egy masikba vagy egy kicsit hagyam hátha változik a helyzet.?

Válasz >>>


Szeretem az ovit és szeretem a kistesómat! (2016-01-02 23:51:27)

Levélírónk 4 éves kislánya mindent megtesz, hogy a beszoktatási nehézségeit és a testvérféltékenységét szõnyeg alá söpörje, ám viselkedése mást mutat. Mit lehet tenni?

Tisztelt óvónõ!
A kislányom 4 éves középsõs az óviban.Elsõ gyerek így kicsit érzékeny és magának való.Eleinte nem nagyon barátkozott gyerekekkel így eljártunk baba klubba és jobb lett a helyzet,aztán vissza kellet mennem dolgozni mielõtt kezdõdõtt volna az ovi ami meg viselte.annyira hogy 1 hétig volt oviban majd 1 hetet volt beteg,ez akkor szünt meg mikor otthon maradtam(terhesség miatt)akkor javult az oviban is a helyzet még barátja is lett.Aztán idén megszületett a testvére jól fogadta: nem féltékenyrá,azt mondja szereti,nem engedi otthagyni sehol,de nem szerti ha hozzá ér,nem játszik vele.Az mondja hogy most az oviban nincsen barátja és senki sem akar vele játszani,szóltam már az óvónõnek azt mondták hogy megpróbálták játszon egy kislánnyal,de azt mondta a gyerekem hogy nincs kedve.azt mondták az óvónõk hogy azért nem adják fel,de én még mindig nem látom hogy jobb lenne.Azt szokta mondani hogy szeret óviba menni,de nem látom rajta hogy tényleg szeretne menni.Amikor be megy a csopórtba be szoktam nézni az ablakon egy pillanatra és azt látom hogy áll és azt nézi hogy a többiek játszanak.Mit tudnék tenni hogy ez meg változzón?hogy jobb legyen neki.Ki hat majd ez az iskolára is ha így marad minden?

Válasz >>>


Kerüli a gyerektársaságot (2015-03-07 22:40:52)

Levélírónk 4 éves kisfia más gyerekek társaságában félénk, visszahúzódó, aki sokkal inkább választja a felnõttek közelségét, mint a gyerekekét. Futkározni, játszani is inkább velük szeret, kortársait kifejezetten kerüli. Mi a célravezetõ magatartás a felnõtt részérõl?

Kedves Óvónõ! Kisfiam 4 éves, tavaly szeptember óta jár óvodába. Kiskora óta nem szeret igazán gyerekek társaságában lenni. Egész pici korában már attól is sírt, ha egy hasonlókorú gyermek a közelébe ment. Természetesen azóta a helyzet már javult, de továbbra sem szereti a gyerektársaságot. Igyekeztem minél többször gyerektársaságba(játszótér, játszóház, táncház) vinni, de sehol sem akart gyerekekkel játszani, mindent csak velem akar csinálni. Az óvodában is hasonló a helyzet. A napokban kaptam meg a félévi értékelõ lapot. Ebbõl az derült ki, hogy félénk, visszahúzódó gyerek, aki többnyire midenben felnõtt segítségét kéri. Beszéltem az óvónénivel, aki azt mondta, hogy nem igazán beszél, játszik a többi gyerekkel, be lehet vonni a tevékenységekbe, de csak az óvónéni segítségével.Az udvaron is csak úgy futkározik, ha az óvónéni fogja a kezét. Többnyire csak figyeli a többi gyereket játék közben. Az óvodakezdés óta eltelt fél év és megmondom õszintén reméltem, hogy ennyi idõ elég lesz arra, hogy feloldódjon és 1-2 barátot szerezzen, de nem így történt. Én el tudom fogadni azt, hogy õ egy visszahúzódó személyiség, de a lehetõségekhez képest szeretnék neki segíteni abban, hogy egy kicsit nyitottabb legyen. Miben tudok neki segíteni? Idõvel javulhat a helyzet? Nagyon rossz érzéssel tölt el, hogy egész nap csak úgy "elvan egyedül". Elõre is köszönöm a választ.

Válasz >>>


Anya, ne hagyj itt! (2015-02-11 14:39:44)

Levélírónk 3 éves kislánya jelenleg egy családi napközibe jár, ám a gyermek nehezen oldódik fel. A szorongás jelei 5 hónap elteltével is láthatók rajta, édesanyja pedig tanácstalan: járassa tovább ide vagy sem? Õsztõl úgyis újabb közösség, az óvoda vár rá.

Kedves Óvónõ!

3 éves lányom problémája miatt fordulok Önhöz. Lányom januárban töltötte be 3. életévét, és 2,5 éves kora óta (2014. szeptembertõl) családi napközibe (kis létszámú, heten vannak) írattam be.(heti 5 nap, mert a tulajdonos nem engedélyezi az idõszakos ellátást). 2014 májusában született kistestvére. Sajnos a nyarat nagyon rosszul viselte, nagyon nehezen fogadta el a kicsit, annak ellenére, hogy minden tevékenységbe próbáltam õt bevonni. Ha szoptattam, neki mesét olvastam, együtt pelenkáztunk stb. Anyukám tud segíteni, tehát nagyon sokat vittem kettesben bevásárolni, és egyéb programokat csinálni. Elég erõs, és akaratos természet, ráadásul dackorszak, hisztik, és az én akarom korszak kellõs közepében vagyunk. A többi gyerektõl valahogyan egy kicsit mindig is távolságtartó volt, nem az az ölelkezõs típus. Ezért is gondoltuk, hogy egy kis létszámú családi napközi jót tenne a szociális fejlõdésének.
Nagyon nehezen szokott be, voltak testi tünetek is, 2 hónapig tickelt a szemével (elmúlt), és jelenleg is bepisil a délutáni alvás közben. (napközben szobatiszta) Most ott járunk, hogy 5 hónap után is reggelente szorongani látom, gyakran sírva kér, hogy „Anya ne menj el”. Reggelente mondja is, hogy nem akarok bölcsibe menni. Beszéltem a gondozónõkkel, akik teljesen rácsodálkoztak a problémámra, mivel szerintük a gyerek teljesen felszabadult, jól érzi magát, igaz a többi gyerek felé csak nagyon nehezen nyit, de amúgy harsány.A reggeli sírás is hamar befejezõdik. Azt mondták, volt olyan is, hogy beállt a körbe a többiekkel és megfogta másik gyerek kezét. (ami nagy dolog) A csanában eszik, iszik, alszik, kétszer volt csak beteg. Étkezésében jelentõs javulások voltak amióta oda jár, és megítélésem szerint személyisége is fejlõdött. Itthon a kistesó mellett gyakran a gagyogását és a tapsikolását utánozza. Sokszor csinálok még mindig vele délután kettes programot, amit kér is. De ahogy kilépünk a csana ajtaján azonnal cumit, macit kér.
Téli szünetben nagyon jól érezte magát itthon, nem hiányzott neki a közösség. Kérdeztem a vezetõt, hogy nem lehetne mégis, hogy csak 3 napot menne, de nem engedélyezte, mert szerinte az megtöri a gyerek lelki világát.
Most arra felé hajlok egyre jobban, hogy kivegyem a családi napközibõl, de nem tudom, ezzel a nagy változással vajon többet ártok e neki, hiszen szeptembertõl kötelezõ az óvoda.
Válaszát elõre is köszönöm.

Válasz >>>


Társas magány a vegyes csoportban (2015-01-13 11:54:21)

Levélírónk kisfia most tölti a 4. életévét, ám nem találja helyét a többségében nagyokból álló vegyes csoportban. Hogyan lehet segíteni a társas kapcsolatok kialakulását?

Tisztelt Óvónõ!

Kisfiam most lesz 4 éves. Szeptemberben kezdte az óvodát, elõtte bölcsõdés volt, ahol jól érezte magát. A beilleszkedés úgy tûnt könnyen ment az óvodába. Vegyes csoportba jár, amelyben sajnos nagyon kevés a "kicsi", a legtöbben nagycsoportos korúak. Egyre inkább úgy tûnik, nem érzi jól magát. Az óvónõk tudják, észlelték a problémát, de azt mondják mindig a legnagyobbra akaszkodik rá, s nem szeparálódik el. Aggaszt azonban, amiket mostanában mond. Például: Csúnya vagyok és rossz és magányos. Megkérdezem tõle, tudja-e mi az, hogy magányos. Azt mondta, hogy aki mindig egyedül játszik. Érzékeny, de barátságos típus. Nincs testvére, gyerekek közt ritkán van (kisváros családi házas részén lakunk, kevés itt a gyerek, testvére nincs). Hogyan segíthetnénk neki?

Válasz >>>


Nem barátkozik senkivel (2015-01-11 21:50:43)

Errõl panaszkodott Zsuzsanna, akinek 3,5 éves kisfia szeptember óta jár egy vegyes csoportba. Mi a megoldás? Hogyan lehetne segíteni a társas kapcsolatok alakulását?

Kedves Óvõnõ! Kisfiam 3,5 éves, szeptember óta jár óvodába. Ami nagyon aggaszt az az, hogy nem barátkozik senkivel. Elmondása szerint nem szeret óvodába járni, bár igazán nem is tiltakozik ellene. Azt mondja, hogy nem barátkozik vele ki, és nem is szokott játszani senkivel. Óvonõ elmondása szerint, nem tartozik a nagy játszósok közé. Nem tudom hogyan tudnék segíteni neki. Mindig is sok idõ kellett neki, hogy idegen társaságban feloldódjon, de azt egy kicsit furcsállom, hogy még nem talált barátot magának. Mindig is szemlélõdõ típus volt, de egy idõ után azért szokott játszani más kisgyerekekkel is. Nagyon aggódom érte, segíteni szeretnék neki, de nem tudom, hogy hogyan tudnék. Elõre is köszönöm a választ. S.né Zsuzsanna

Válasz >>>


Kidobom a kislányokat és a kisfiúkat a kukába! (2014-10-01 22:14:58)

Levélírónk 3,5 éves kisfia 3 hete jár óvodába, de a beszoktatás nem megy zökkenõ mentesen. Szemmel láthatóan nem nyit kortársai felé, úgy tûnik, mintha félne tõlük, ill. haragudna rájuk. Az óvoda ellen reggelente tiltakozik, ám a pedagógusok elmondása alapján néhány perc után megnyugszik és megbékél helyzetével.

Kedves Óvónõ! 3,5 éves kisfiam óvodai beszoktatásával kapcsolatban szeretném a segítségét kérni. Kisfiam 3 hete kezdte az óvodát. Tudni kell róla, hogy nagyon félénk kisfiúm aki pici kora óta nem szeret hasonló korú gyerekek között lenni, szinte fél tõlük. Az elsõ 4 napon nem volt semmi gond, de utána minden nap sírással kezdõdik. Ahogy reggel felébred, már sír, hogy nem akar oviba menni, és sírva kér, hogy ne hagyjam ott. A csoportszoba elõtt annyira kapaszkodik belém, hogy alig tudom átadni az óvónõnek. Az óvónõk elmondása szerint 5 perc alatt meg lehet nyugtatni, eszik, iszik, alszik, nincs vele gond. Ha megyünk hazafelé már kezdi az alkudozást, hogy másnap ne menjünk oviba. Azt mondja, hogy nem szereti a kisgyerekeket és nem szeret ott lenni. Egyenlõre elég passzív, szemlélõdik, nem kapcsolódik be a programokba. Ha kérdezem az óvodáról, akkor nem akar beszélni róla, így nem igazán tudom mit csinál, játszik-e valakivel. Mi a teendõ ilyenkor próbáljak érdeklõdni tõle, hogy mi történt az óvodában vagy hagyjam békén? Itthoni viselkedése is megváltozott, gyakorlatilag ahogy hazaérünk már hisztizik mindenért. Azt mondja, hogy õ kidobja a kukába a kisfiúkat és a kislányokat. Ezek a dolgok kissé megrémísztenek. Tudom, hogy a beszoktatás elején vagyunk még, de normálisnak tekinthetõ ez a viselkedés? Mit tudok tenni, hogy megkönnyítsem a helyzetét? Elõre is köszönöm a választ. Egy aggódó anyuka.

Válasz >>>


Zárkózott, introvertált gyermek (2014-04-01 00:32:44)

A 4 éves kislány szeptember óta jár óvodába, ám a mai napig nem sikerült beszoknia az új környezetbe. Elutasítja az óvodai játékot, az óvodai étkezést, és mindent, ami ott zajlik. A pszichológus óvodaváltást javasol.

Kedves Óvónõ! 4 éves, kiscsoportos, erõsen introvertált, nehezen oldódó leányom kapcsán szeretnék tanácsot kérni: tavaly szeptemberben kezdtük az óvodát, s leányom mind a mai napig nem eszik, nem iszik az oviban, és az esetek döntõ többségében a szõnyeg szélén ülve figyeli a többieket, még csak egyedül sem játszik. A foglalkozásokba nem kapcsolódik be (viszont otthon úgy meséli az eseményeket, mintha részt vett volna, minden dalt, mondókát, játékot otthon elõad), az óvónõk unszolására csak legörbül a szája, így mostanra mindenki elfogadta ezt a helyzetet. Lányom is már azt mondja, azért nem kóstolta meg kedvenc ételét az oviban, mert nem „szokott” ott enni. Az óvónõk is ráhagyják, már fogat sem kell mosnia, hisz úgysem evett, stb. Amikor belép a terembe, megáll az ajtó mellett/mögött, s nem megy beljebb, csak jóval késõbb. Jártunk már nevelési tanácsadóban és pszichológusnál is, mindketten megerõsítették, hogy valóban nagyon zárkózott kislány (amely személyiségvonás javarészt örökölt), valamint nehézségei vannak a kapcsolatteremtésben. Mindezzel egyet is értek, hiszen játszótéren, vagy bármilyen gyermekközegben, még a - ritkán látott – unokatestvérek körében is hosszú oldódási idõ után, és kis segítséggel tudja csak elkezdeni a játékot (ezzel szemben szûkebb családi körben igen oldott, szinte vezéregyéniség, rendkívül határozottan ki tudja osztani a szerepeket, s kezdeményezni a konkrét játékokat)
A pszichológus az óvodai környezetben is megnézte, s óvodaváltást javasolt azzal az indokkal, hogy leányunk a hosszú hónapok alatt nagyon beleragadt ebbe a helyzetbe/szerepbe, s nem kapja meg azt a támogató segítséget, amellyel megtalálhatná a kiutat ebbõl a passzív ellenállásból. Emiatt elkezdtük új óvoda keresését, de amikor ezt neki is említettük (s a váltás okának az én közeljövõbeli munkába állásomat mondtuk), hevesen tiltakozni kezdett a váltás ellen, és kijelentette, hogy szereti a jelenlegi ovit (holott elõtte pár héttel az ellenkezõjét mondta), és nem szeretne újat.
Nekem is igen ambivalens érzéseim vannak, jó lenne ezt a szorongást helyben feloldani, és kényelmesebb is lenne talán, ha maradhatna (pláne, hogy megszokta a helyszínt, illetve barátnõket is emleget, akikkel nálunk jókat is játszik, de ez a közös játék az óvódai színtérre nem tevõdik át). Viszont az óvónõk tanácstalan hozzáállása miatt attól tartok nem fog sikerülni. De egy új hely megint hosszú beszokási idõt hozhat magával, és nem garantált, hogy ott jobban részt fog venni az óvodai eseményekben….(fontos megemlítenem, hogy itt vidék-Bp viszonylatról van ráadásul szó, jelenleg agglomerációs kisvárosban vagyunk, s Budapesten keresünk ovit. Nem tudom, mivel ártunk többet, ha hagyjuk ebben a közegben elvegetálni, vagy átvisszük egy teljesen új közegbe (új városba), amelynek beválására nincs garancia (most fogunk több nyílt napra is elmenni, ahol reményeink szerint megtaláljuk azt a szimpatikus, elfogadó, e téren tapasztalt, illetve hasonló esetet már látott óvodapedagógust, akire nyugodt szívvel bíznánk a kislányt). Egyébként a 11. kerületben keresgélünk, ha esetleg tudna ajánlani a mi problémánkra várhatóan megoldást nyújtó intézményt / óvónõt, akkor nagyon hálás lennék.
Köszönöm szépen válaszát. Üdvözlettel: egy tanácstalan anyuka

Válasz >>>


Óvodakezdés után teljes káosz (2014-01-16 14:35:54)

Andrea elkeseredetten ír arról, hogy októberben óvodát kezdett gyermeke bizalmatlan az óvónõkkel, nem eszik, nem iszik az óvodában, sõt, a szobatisztaság terén is visszaesett.

Tisztelt Óvónõ!
Végig olvasgattam ebben a témában a leveleket, de a helyzetünkhöz hasonlót nem találtam.
A kislányom 3 éves elmúlt. 2013. októberétõl jár óvodába. A beszoktatás idõszaka nem ment zökkenõmentesen, bár lehetõségem volt az elsõ két hétben ottmaradni vele. Fokozatosan több idõt hagyva Õt egyedül, amíg elértük azt, hogy már egész napra egyedül maradt. Az ovi megkezdése után 1-1,5 hétig újra bepisilt éjszaka, de ezt a problémát sikerült megoldani. Sok szerepjátékot játszunk és ilyen alkalmakkor szokta igazán elmesélni az ovis élményeit.Két óvó nénije van.A fiatalabb óvónénit már a kezdetektõl a barátjának mondta. Azután történt valami amitõl már nem a barátom" kifejezést használta. Ha Õ volt délelõttös nem is szívesen ment oviba. Újra elkezdett sírni reggelente. Ezt megpróbáltam az óvónõvel megbeszélni, hogy történt-e valami olyan, ami ezt indokolja. Annyit sikerült kideríteni és ezt a kislányom is hasonlóképpen állította, hogy az öltözésnél erõteljesebben szólt rá az óvó néni és ezzel õt megbántotta. Az óvónõ is hasonlóan mesélte el a dolgokat. Ezt sikerült azzal kezelni, hogy itthon több teret kapott az önálló öltözésre-vetkõzésre, amit dicséret követett. Ez a problémát is sikerült úgymond megoldani. Most viszont valami ok miatt ott tartunk, hogy az oviban nem hajlandó inni és enni semmit, egész nap. Sikerült az óvónénikkel megegyezni abban, hogy itthonról viszek neki kis üvegben teát, hátha azt szívesebben issza. Ez mûködött is egy ideig, hogy legalább ivott. De enni sajnos nem hajlandó. Ha hazaér, akkor alig gyõzi bepótolni az egész nap kimaradt evést és ivást. Az óvónõkkel ezt is próbáltuk valahogy megoldani, de sajnos eddig eredménytelenül. Minden nap azzal fogadnak, hogy nem vagyunk elégedettek vele. Nem volt ma ügyes. Ezt a kislányom is hangoztatja mostanában, hogy anya én nem vagyok ügyes, és nekem nem fog sikerülni. Minden nap erõsítem benne, hogy attól még õ igenis ügyes mert nem eszi meg az ebédet. A közös foglalkozásokon részt vesz. Sokat rajzol. Ügyes a keze. Amit az óvónénik is elismernek. Arra megkértem az óvónéniket, hogy ne általánosítsák a gyerek egész napos tevékenységét az ebéd nem elfogyasztásával, és ne erõsítsék benne azt, hogy Õ nem ügyes. Ez többé kevésbé sikerül. De sajnos még most is ott tartunk, hogy nem eszik, és csak néhány kortyot iszik. Az óvónõk szerint nekem kellene odahatnom, hogy egyen az oviban, mert õk nem tudnak ezzel mit kezdeni. Játszottunk itthon a babákkal ovisat és próbáltam vele megértetni, hogyha nem eszik, nem iszik akkor könnyebben megbetegszik és súlyos esetben kórházba is kerülhet a baba, és felhívtam a figyelmét arra, hogy úgy, mint ahogy Õ az oviban. De ez is reménytelen. Van olyan étel, amit itthon is elutasít. Mióta ovis nagyon válogatós lett. Amit eddig megevett azt már itthon sem hajlandó. kérdésem az, hogyan vehetném én rá itthon, hogy Õ egyen az oviban?
A másik problémám, hogy szoba- és ágytiszta, de a kakilással gondjaink vannak. Sajnos volt egy rossz élménye a szobatisztaság kialakulása után. Szépen pisilt, kakilt biliben, de egyszer nagyon kemény volt a kakija és ez fájdalmas székletürítéssel járt. 2 éves körüli volt ekkor. Azután csak pelusba volt hajlandó kakilni. Diétával sok folyadékkal elértük, hogy ne legyen kemény a kakija. Volt idõszak amikor bilibe kakált, majd újra csak pelusba. A széklete nem kemény, de mégis a fenekét összeszorítva lábujjhegyen szaladgál a lakásba és azt mondja nem akar kakilni. Majd bilibe kakilás szépen kialakult hosszabb idõre, tavaly februárban azonban 3 napra kórházba kellett mennem (indukált vetélésem volt, ami megviselt lelkileg). Ekkor anyukám és édesapja voltak vele. 3 napig nem kakilt, mert csak anyával volt hajlandó. Onnantól kezdve újra küzdünk ezzel. Volt, hogy 4 napig tartotta a kakit, de szerencsére a rost dús diétának akkor sem volt kemény. A téli szünet alatt nagy örömünkre újra kakilt bilibe és WC-be is, de most, hogy újra kezdtük az ovit megint visszatért a pelushoz.A kérdésem az, hogy miért van az, hogy egyszer sikerül, egyszer nem a bilibe kakilni. És miért nem sikerül sokszor még a pelusba sem, csak 2-3 próbálkozás után. A pelust nem szoktam rajta hagyni, ha látom, hogy nincs ingere. Mit tehetnék, hogy szépen a bilibe vagy WC-be kakiljon. Vagy egyáltalán akarjon kakilni. A kakilásnak szándékosan úgymond nem kerítünk nagy feneket, de sokszor a három négy napos kaki visszatartás, ami már az éjszakai pihenését is megzavarja számomra is megterhelõ lelkileg.
Válaszát elõre is köszönöm:
M-N. Andrea

Válasz >>>


Következõ 10 beszoktatás


KIEMELT HIRDETÉS
  Micimackó Magánóvoda
(Pedagógusi állást kínál)
Budapest
Óvodapedagógus
Megegyezés szerint
  Kőbányai Csodapók Óvoda
(Pedagógusi állást kínál)
Budapest
óvodapedagógus
KJT
  Telki Óvoda
(Pedagógusi állást kínál)
Telki
óvodapedagógus
pedagógus életpálya modell alapján
  Bóbita Magánóvoda
(Dajka állást kínál)
Budapest
dajka - takarító
versenyképes
  Belvárosi Játékóvoda
(Egyéb munkát kínál)
Budapest
2018.nyár
személyes tárgyalás alapját képezi
Forum
  Miért nincs iskolaelõkészítõ osztály?
  külföldi ovik
  Franciaorszagban élek
  tapasztalatok a Waldorf-pedagógiával
  Magán vagy állami??
  Nehezen kezelhetõ gyermek
  Autista a gyerkőc?
  meleg allergia
  mit tegyek még?
  HIRSCHSPRUNG-BETEGSÉG
Óvónõ válaszol
  Szobatisztasági és beszoktatási nehézség: amikor a bajok csõstül jönnek
  Traumatizáló repülõs nyaralás
  Még az unokaöccsétõl is fél
  A barátaimat szeretem, az óvó nénit nem!
  Beszoktatás: a gyerek nem érett az óvodára?
  Menjen vagy maradjon? A szülõk dilemmája az iskolakezdésrõl
  Szeretem az ovit és szeretem a kistesómat!
  Iskolaérettség: a döntés joga csak az óvónõé?
  Hirtelen fordulat: mégiscsak küldjük suliba?
  Fékevesztett feszültségek
  Fejlesztõ játékok | Állássziget | OVIK | Picursziget | Fogyókúra | Könyvek | Kapcsolat