Kedves Óvónő!
Panni lányom szeptemberben kezdte az ovit, de már tavasz óta bejártunk együtt játszani. Óvónőink azt javasolták, hogy 4 napig menjünk fél napra, háttérbe húzódva ülhetek az öltözőben. Ment is a dolog, bár, talán azért, mert ezt szokta meg!,mindig behívott a csop.szobába játszani. Nem értette miért nem akarok bemenni. Az ottalvással nem volt gond, ill. csak az, hogy két órát mellette kell ülni az Óvónőknek míg elalszik. Viszont egyik napról a másikra sírni kezdett, hogy nem akar menni, este ezzel alszik, reggel ezzel kel. Zokog mikor otthagyom, azt mondják napközben is sokat sír, és kérdezi, miért hagyott itt anya. Egyéves kistestvérével itthon vagyok, valószínű emiatt is inkább maradna itthon. Két hete megy a sírás, ma az Óvónő úgy vitte be, hogy rúgkapált, kiabált, sírt. Mit tanácsol, próbáljam meg újrakezdeni a beszoktatást? Menjek Érte délben egy ideig? Szerintem túl gyors volt Neki ez a "leválasztás". Ugyanakkor teljesen nem hagynám abba az ovit, mert látom, hogy fejlődik, sokat tanul. Csak még a hozzám való kötődése erősebb, hevesebb, mint az ott kapott élmények.
Epedve várom tanácsát!! ;o)
Köszönöm!
Zsófi
Válasz:
Kedves Zsófi!
A kezdeti beszoktatási praktikát nagyon jónak találom, levele alapján úgy tűnik, az óvó nénik valóban a szívükön viselik gyermeke sorsát (is). A mostanában felszínre törő sírás, kétségbeesés egyfajta ráébredés arra, hogy az édesanyát hosszabb időre elvesztette. Érdemes megpróbálni reggelente az alábbiakkal búcsúzni: "most el kell mennem a postára, (hivatalba,) de mindjárt jövök vissza, jó?.... Megadom az óvó néninek a telefonszámom, hogy ha szeretnéd, ő felhív és én azonnal rohanok érted." Ez után rövid idő múlva valóban menjen a gyermekért. Mindemellett jónak tartom az ötletet, miszerint még néhány hétig délben (délig bezárólag) menjen a kislányért.
Sok sikert!
