Levélírónk 2 éves kisfia rendkívül nehezen viseli, hogy édesanyja bölcsõdébe adta. Mint az anyuka leírta: "az egész hetet végigbõgte", s a korábban vidám, érdeklõdõ kisfiú most csak néz maga elé és szívettépõen szomorú.
Tisztelt Óvónõ!
A problémám a következõ, kisfiam szeptemberben elkezdte a bölcsit, ekkor töltötte a 2. évét is
A beszoktatásnál semmi gond nem volt, amíg én ott voltam, de amint kimentem állandóan keresett. de alvás után ott vártam a padon, szóval nem volt hosszú idõ. Sajnos a következõ héten beteg lett és itthon maradtunk. Hétfõn már apa vitte a bölcsibe és a nagyiék mentek érte, mert és késõn érnék oda. Az egész hetet végig bõgte (ennyit nem sírt 2 év alatt), álmában is csak azt hajtogatja, hogy bezárt bölcsi, itthon maradok. Nagyon aggódom, mert egy vidám, érdeklõdõ kisfiam volt, most csak néz maga elé és nagyon szomorú. Mennyire ártok ezzel neki? Sajnos a gondozó néni sem túl kedves, mert ugye még igazából csak 1hét telt el, de a faim fejéhez vágja, hogy egész nap tõle fáj a feje Az elmúlt 2évben szinte minden percet együtt töltöttünk, 2óránát többet nem volt távol tõlem, 23hónapos koráig szopott. leszoktunk a bölcsi miatt. Nem tudom mennyire ártok ezzel neki, mit tehetnék, hogy megkönnyítsem a dolgát?
Válasz:
Kedves Levélíró!
Biztos, hogy elengedhetetlenül nagy szükségük van a bölcsõdére? Egy 2 éves kisgyermeknek még sokkal inkább az édesanyjára, semmint a kortársi kapcsolatokra, gyerekcsoportra lenne igénye. Ha megoldható, mindenképpen azt javaslom, maradjon otthon vele jövõ õszig, és akkor kezdejenek neki immár az óvodának.
Mint írja, a szoptatást csak a múlt hónapban hagyták el, és ezt a változást szinte azonnal követte egy másik: az Öntõl való elválás és a bölcsõdei beszoktatás. Ne csodálkozzunk hát, hogy szegényke "az egész hetet végigbõgi", hiszen hiányzik neki az édesanyja, aki kurtán-furcsán, szinte egy huszárvágással eltûnt az életébõl. Ha megteheti, adja vissza neki ezt az érzelmi biztonságot még egy évre!
