... ezt tanácsolták Annának gyermeke óvónõi. A közel 4 éves kisfiú retteg az óvodától, a nagyok agressziójától, az óvónõknél pedig nem lel oltalomra.
Kisfiam a nyáron lesz 4 éves. Az elmúl 1 évben sajnos háromszor is költöztünk családi problémák és betegségek miatt. A kisfiam ezeket a költözéseket nagyon jól viselte, nem volt semmi probléma. Az óvoda elõtt végig otthon voltam vele, nagyon ritkán volt csak a nagyszülõkre bízva és csak az ovi elõtti 4 hónapban járt bölcsödébe hosszabb-rövidebb idõkre. A bölcsibe azonnal beilleszkedett, gondozónõkkel, dajka nénivel, az igazgatónõvel és a társaival is nagyon jól megbarátkozott. 5 kisbarátját mai napig is emlegeti.Már a bölcsödében behívattak az igazgatónõhöz, mert szerintük Bence rendkívül értelmes, korát meghalladóan tudja kifejezni magát, nagy szókinccsel rendelkezik, barátságos, érdeklõdõ, stb, stb.Jelezték, hogy keressek neki speciális óvodát, de legalábbis olyat, ahol kisebb a csoport létszám, hogy többet tudjanak foglalkozni vele. Az óvodába szeptembertõl jár, gyorsan beszokott. Nem panaszkodik,nem sír, ha oviba megyünk, de valami mégsincs rendben. A mai napig csak egyedül játszik, bepisil és bekakil, pedig már szobatiszta volt. A beszoktatás idején, mikor még csak délig hagytam az oviban 4 nagycsoportos bekerítette és csúnyán beszéltek vele illetve folytogatták. A 4 óvonõ ezt nem vette észre tõle 3 méterre!!! Én láttam meg az utcáról és rohantam be segíteni neki. Az óvonõk álláspontja az,hogy azért nem mutatják be a gyerekeket egymásnak mikor új emberke érkezik a csoportba,azért nem védik meg õket az ilyen támadásoktól, hogy “felkészítsék õket az életre” és “megtanúljanak egyedül érvényesülni”.Azóta nem szívesen viszem Bencét az oviba és ezt érzi is rajtam. Bevallom szívem szerint nem is vinném ezekután, de a családom szerint túl kritikus vagyok és máshol sem lenne ez másként.Nem tudom eldönteni, hogy azzal ártok-e a kisfiamnak,ha megint egy újabb változás elé állítom (óvoda váltás) vagy azzal,ha ide járatom. Szerintem úgyanis az nem normális, hogy egy kiegyensúlyozott, barátságos, mosolygós kisgyermek 7 hónap elteltével egyedül játszik a csoportjában és bepisil, bekakil szinte minden nap. Az óvónõk nem értik. szerintük is Bence kimagaslóan értelmes és inteligens kisfiú. (remek a humora, a probléma megoldó készsége, min 200 verset és dalocskát ismer, a naprendszer kialakulásáról és a bolygókról órákat tud beszélni és modellezni õket!!!)DE: õ próbált barátkozni velük, puszit adni, megsimogatni õket, de elküldték!!! próbált játszani a gyerekekkel, de õk nem értik meg amit Bence mond nekik, illetve szétrombolták, amivel épp játszott. Bencus ezt jelezte az óvonéninek, aki azt válaszolta neki, hogy ne árulkodjon,menjen a helyére. Innetõl kezdve nem kommunikál az óvonõkkel, csak, ha nagyon muszáj. Nem néz az óvonõk szemébe, elzárkozik a közös foglalkozásoktól, felesel, hazudik, és nem vállal felelõsséget, azt mondja, hogy õ ott sem volt, nem is látta a kérdéses dolgott, stb, stb. Olyan érzésem van, mintha lelencbe adtam volna.
Ahová át tudnám vinni óviba, ott vegyes orosztályú csoportok vannak. Nem tudom, hogy ez megfelelõ lenne-e számára. Mindennap kétségek közt vagyok, hogy elengedjem-e oviba és ezt már nem tudom palástolni elõtte, lehet, hogy ettõl is kialakulhatott benne ez az érzés az ovival kapcsolatban.
Kérem, egyen szíves tanácsot adni, hogyan kezeljem ezt a szituáiót az óvodával, és a bekakilással kapcsolatban? Az óvonõk azt javasolták, hogy szidjam le és vele mosassm ki a piszkos alsónemûjét. (????)
Ön szerint megoldást jelentene az óvodaváltás? Mi a véleménye a vegyes korosztályú csoportokról? Javasolja-e, hogy gyerek-pszichológust is felkeressünk?
Válaszát elõre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel:
Anna
UI: elnézését kérem a helyesirási hibákért,de a jelenlegi billentyûzetemen találomra kell megtalálnom a betûket
Válasz:
Kedves Anna!
Bevallom, mélyen megdöbbentett, amit a szóban forgó óvodáról és óvó nénikrõl írt. Panaszairól nyilván akkor tudnék teljesen objektíven nyilatkozni, ha meghallgatnám a másik felet is, de az Ön által leírtak alapján sok szempontból elítélendõ az óvónõk hozzáállása. A nagyok agresszív viselkedésére való „ne árulkodj... tanuld meg megvédeni magad!“ óvónõi hozzáállást elfogadhatatlannak tartom. Egy „bullying-agresszióval“ küzdõ nagycsoportos például pokollá teheti a kisebb, védtelenebb társak életét, és ezt semmiképpen nem szabad az elõbbiek szerint lereagálni.
A bepisilés, bekakilás egy korábban szobatiszta gyermeknél nagy valószínûséggel lelki okokra vezethetõ vissza. Mivel az óvodába lépés idején történt a visszaesés, így feltételezhetõ, hogy elõbbiek ezzel hozhatók összefüggésbe. Ezt büntetni nagy hiba lenne, az meg egyenesen felháborító hozzáállás, hogy mossa ki a gyerek a piszkos alsónemûjét.
Levele alapján úgy vélem, korántsem volt túl kritikus az említett óvodával szemben. Jómagam hasonló esetben, kétgyermekes szülõként azonnal hátat fordítanék egy ilyen intézménynek.
A vegyes korcsoport egy kiemelkedõ intelligenciájú kisgyermeknek kifejezetten hasznos lehet, hiszen egy derûs légkörû csoport nagyjai között hamar szellemi társra is akadhatna.
Természetesen nem szeretném befolyásolni döntésében, de esetükben az intézményváltás még a korábbi sok változás ellenére is elfogadhatóbb lenne, mint kiegyezni egy ilyen szellemiségû óvodával.
