Erzsike aggódva figyeli 3 éves kisfiának küszködését, aki rendkívül nagy lelki teherként éli meg az óvodakezdést.
Tisztelt Ovónõ!
Én már próbáltam több helyrõl is meg felelõ inót kapni a problémámra ,de eddig csak sikertelenül.Én egy 29 éves anyuka vagyok, és van egy 3 éves kisfiam Gáborka aki most Október 02.-án kezdte el az ovit. Elsõ nap bent voltunk a férjemmel a csoportban,és ott körbe rajongtak minket is,meg persze a kisfiamat is a gyerekek. Bent a csoportban rajzolt,szépen a többi gyerekkel, és utána ki ment a csoport az udvarra. Mi is ki mentünk vele,és szépen eljátszott. Másnap már csak én vittem be reggel és ott is hagyhattam,mert éppen ment ki a csoport az udvarra, és meg beszéltük az ovó nénivel hogy 2 óra múlva menjek érte.Szépen el engedett meg fogta az ovó néni kezét és ki mentek. Mikor mentem érte alig találtuk meg a nagy játékban. Másnap kezdödtek a gondok hogy anya gyere be velem és ne menj dolgozni. Mikor menetem érte akkor azt mondta az ovó néni hogy annyira sírt mikor el mentem hogy kint az udvaron el bóbiskolt. Ez így van mind a mai napig,sõt volt hogy el kezdtük a félnapos be szoktatást és ebéd helyett inkább le feküdt a szõnyegre aludni. Azóta talán egyszer volt úgy hogy el engedett sírás nélkül, de akkor meg ebéd után sírt hogy az nem igaz.Mikor reggelente fel kell az az elsõ szava hogy anya ügye nem megyünk az óviba? Nem szeretek oda járni, mikor meg kérdezem tõle hogy miért akkor csak annyit mond hogy azért mert nem maradsz ott velem. Hiába mondom neki hogy anya dolgozni megy kell a pénz hogy tudjak neked venni ruhát ,játékot enni valót stb.Meg azt is mondom neki hogy a többi gyereknek sincs ott az anyukája ,meg az ovó néni vigyáz rátok amíg anya jön érted. Reggelente nagy sírással kezdjük a napot, így öltözik és így megyünk be az oviba is. Ott le veszem róla a kabátot,cipõcsere és jön a szoros kapaszkodás a lábamba,míg az ovó néni le nem veszi rólam. Utánna meg csak üvõlt,egy ideig naponta vagy 20xr fel hív a játék telefonján. Mikor megyek érte az ovó néni meséli hogy sokat sír,kicsit el bóbiskol mert el fárad.
A kérdésem az lenne hogy hogyan tudnám meg kedveltetni vele az ovit? Egyedüli gyerek még nincs kis testvére,és ebbe az oviba csak tavaszig járna. Mert mi akkor fel költözünk pestre. Arra hogy fog reagálni ha ovit fogunk váltani? Elnézést kérek a hosszú levélér de nagyon elvagyok keserdve.
Üdvözlettel Dobosné Erzsike ráckevérõl
Válasz:
Kedves Erzsike!
Megértem az aggodalmát, a beszoktatási idõszak bizony sok gyermek és szülõ életét megkeseríti. Egyetlen dolgot tudok javasolni megoldásként, ami azonban néhány nap (esetleg egy-két hét) türelmi idõ kérését jelenti a munkahelyen: az elsõ idõszakban mindenképpen maradjon kint az óvoda folyosóján, hogy gyermeke biztos közelségben tudhassa Önt. Néhány nap után, mikor már egyre több gyermekkel ismerkedett, barátkozott meg, egyre kevésbé fogja igényelni az Ön jelenlétét. Ha eljön ez az idõ, észrevétlenül "elszivároghat" rövidebb idõre. Késõbb egyre tovább magára hagyhatja õt az oviban, míg végül gond nélkül és erõszakmentesen megvalósul a teljes beszokás.
Számítani kell rá, hogy a következõ óvodában is hasonló türelmi idõre lesz majd szükség, ám ez egyáltalán nem biztos. Elképzelhetõ, hogy eddigi óvodai tapasztalatai elegendõek lesznek ahhoz, hogy sírás és probléma nélkül beszokjon majd az új helyre.
