Zsuzsa 3 éves, Down-szindrómás kisfia kissé idegenkedik az óvoda egyelõre ismeretlen, nyüzsgõ világától.
Kedves Óvónõ!
Kisfiam májusban volt 3 éves, down-szindrómás, most kezdtük 2 napja az ovit. Elsõ alkalommal 2 órát volt ott, otthagytam, második alkalommal ebédelés elõtt hoztam el. Reggel nem akart bemenni a csoportszobába, nem sír, csak leül a padra és nem mozdul, majd miután én eljöttem sikerült nagy nehezen betessékelni. És utána nincs is semmi baj vele. Viszont eléggé szökõs, a csoportszoba ajtaját is be kell csukni, és az udvaron is a 2 óvónõbõl 1 mindig utána járkál , mert nem marad a kijelölt helyen.
Bánt a dolog, de 3 évig folyamatosan vele volt foglalkozva, az udvaron is mászkálhatott akárhova (felügyelet mellett), és akkor mit várok 2 nem egész nap óvodában maradás után. Mit tudok tenni? Nekem már az is boldogság, hogy egyáltalán eljutottunk idáig, hogy óvodába jár. Válaszát elõre is köszönöm: Zsuzsa
Válasz:
Kedves Zsuzsa!
Csak azt tudom javasolni, hogy az eddigiekhez hasonló odaadással, türelemmel, szeretettel segítsék át a fiúcskát a beszoktatás nehézségein, melyben kiemelkedõ szerepet kell, hogy kapjon a fokozatosság. Az új környezet, idegen arcok, egyelõre ismeretlen óvodai napirend mind-mind ijesztõen hathatnak a gyermekre, ám ezek a körülmények napról-napra egyre ismerõsebben köszönnek vissza életébe. Ennek során a kinti játék szabályait is megismeri majd, magáévá fogja tenni.
A down-szindrómás gyermekek, nyugodtan mondhatom, még sokkal barátságosabbak, közvetlenebbek, mint egészséges társaik, ezért biztos vagyok benne, hogy nagyon hamar sok jó barátra tesz majd szert kisfia is, így miattuk is szívesen jár majd oviba.
