Errõl panaszkodik Levélírónk, akinek alig 3 éves kislánya nehezen oldódik fel az óvodai környezetben. A gyerekek felé nem nyit, csöndes, zárkózott, sõt, még az ételt is elutasítja.
Üdvözlöm!
Problémám talán nem egyedi,mégis teljesen kétségbe vagyok esve.Kislányom most szeptemberben kezdte az óvodát,októberben lesz 3 éves.Bár nem volt kötelezõ,azt vettük észre,hogy kifejezetten vágyik gyermekek közé,legszívesebben egész nap a játszótéren lett volna,és bár kissé nehezen oldódik,fél-1 óra elteltével már nincs efféle problémája,rengeteget beszél,eleven gyerek.De az óvodakezdéssel jött a nagy bumm...egyszerûen nem ismerek rá.Az,hogy nehezen oldódik enyhe kifejezés.Egész nap az óvónéni szoknyája mellett ül,játszik ha az óvónéni fogja a kezét és megy vele,de ahogy megpróbálja otthagyni,õ is feláll,és követi.A többiekkel abszolút semmit nem hajlandó játszani.És nem az a kis locsi-fecsi lányka,akinek én eddig hittem,ha válaszol is,azt is csak halkan teszi,magától nem beszél.Látom hogy szomorú mikor otthagyom,borzasztóan elkeserít,egyszerûen nem értem miért ennyire éles ellentéte otthoni önmagának.Persze otthon fogadkozik hogy mekkorákat fog játszani a többiekkel,eljátssza,hogy õ az óvónéni,én pedig xY a csoportból...de a kapun belépve elszáll a lelkesedés.A másik pedig,hogy egy falatot sem eszik,meg sem kóstolja az ételt,rámondja hogy nem szereti,és inkább elsírja magát(ami idõnként hisztiben tör ki),részben azért is mert ugye megéhezik addigra,aztán megyek érte,itthon aztán ügyesen megebédel,majd dõl belõle a szó,és játszik,és hangoskodik...Mindenki csak a türelemmel jön,valóban csak ennyi a titok,és egyszer csak felszabadul,vagy komolyabb a probléma,esetleg pszichológus segítségére lesz szükségünk?
Válasz:
Kedves Levélíró!
Semmi okát nem látom annak, hogy gyermekpszichológus segítségét kelljen kérni. Amit Ön felvázolt, az beszoktatási nehézségeket jelez, kezdve az óvónénihez való túlzott (?) ragaszkodástól a csöndességen keresztül az étkezés elutasításáig. A felnõtthöz való túlzott ragaszkodásnál szándékosan tettem oda a kérdõjelet, hiszen amit kislánya esetében látunk, abban semmiféle túlzás nincs. Egyszerû, életkori sajátosságból adódó felnõttcentrikusságról van szó. A 3 éves kisgyermek még sokkal inkább a felnõttek felé nyit, bennük bízik, bennük látja a biztonságot, s ez csak a késõbbiekben vált át kortársi érdeklõdésre. Az óvó nénivel sem véletlenül azonosult érzelmileg (t.i.: õt utánozza szerepjátékában), hiszen az idegen óvodai környezetben édesanyjára emlékezteti. Ne aggódjon, ez a beszoktatás és az életkor elõrehaladtával változni fog, azaz elkezd nyitni a folyamatosan és egyre jobban megismert gyerekek felé is. Rájön majd, hogy sokkal izgalmasabb velük játszani, mókázni, mint az óvónéni védõszárnyai alól kukucskálni rájuk. Ezt azonban türelmesen ki kell várni. Észre fogja venni, hogy lassanként egyre bátrabb, nyitottabb és persze kommunikatívabb lesz a gyerekek felé is. Ezzel párhuzamosan fog megoldódni a nem evés problémája is, hiszen csökken a szorongás, egyre barátságosabbnak és elfogadhatóbbnak érzi majd az óvodai életformát, beleértve az étkezést is.
Addig is csak azt tudom mondani: türelem, rózsát (azaz könnyebb beszoktatást) terem.