Adrienn április óta igyekszik óvodába szoktatni 2,5 éves kislányát, ám az esti szoptatások továbbra is részét képezik az estéiknek. A gyermek megkinlódja a beszoktatást, ám otthon dolgozó édesanyja a nyári összevonások alatt is tovább járatná óvodába.
Kedves Óvónõ! Kislányom április végén volt 2,5 éves, még szoptatom elalváskor. Mivel 1,5 éves kora óta fõállásban dolgozom itthonról, nagyon örültem, hogy a közeli óvodába felveszik májustól. Áprilisban 5 alkalommal voltam vele bent 1-2 órát, májustól 3-4 órát töltött bent úgy, hogy mindig hazajöttem dolgozni. Az elmúlt 1 évben anyukám vigyázott rá hetente 2-3 alkalommal, ezért megszokta, hogy nekem idõnként el kell mennem dolgozni. Ebéd után megyek mindig érte, utána már csak vele foglalkozom, az óvónõk, a dadus mind aranyos, és a gyerekek is kedvesen fogadták. Az 1. nap sokat sírt, de az elsõ napokban mondott olyat a dadusnak a fülem hallatára, hogy szeret oviba járni. Az elsõ pillanattól érti, hogy én dolgozom, és neki ott kell maradnia, ezért beszalad a szobába - igaz sírva - rögtön búcsúzás után. Amikor érte megyek, és meglát, akkor kitör belõle a sírás, és a nyakamba ugrik. Nap közben is van, hogy elpityeredik az oviban. Nagyon szépen, érthetõen beszél, 18 hónapos kora óta szobatiszta. Az ovi jót tett neki, mert idegen gyerekekkel is hamarabb összebarátkozik a játszótéren, és jobban eljátsszák egyedül is. Mégis egyre anyásabb, már sem apa, sem a nagyi nem tud vele egy percet sem tölteni nélkülem. 1 hétig itthon volt betegen, az utána jövõ hét rettenetes volt. Az oviban eszik rendesen, néha pityereg, kevesebbet játszik a gyerekekkel, többet a dadussal. Velem agresszív, nem hagyja, hogy szeretgessem, ütöget, karmol. Januárban volt egy elhúzódó felfázása, azóta a bepisilés is egy eszköze a figyelemfelkeltésnek, de ezzel is engem 'tüntet ki' többnyire, nem az ovit. Hétfõtõl az ovi félgõzzel üzemel, a dadusa sem tud vele lenni, más teremben, összevont csoportok lesznek. Szeptembertõl egyébként sem az eddigi csoportjába járna, hanem marad a miniben, hiszen évvesztes, de azok az óvónõk, akik akkortól foglalkoznak majd vele, most még a nagyokkal vannak. Arra gondoltam, hogy megint a nagyi segítene nekünk, de hetente 2-3 alkalommal oviba is vinném pár órát, hogy egyrészt ne maradjak le a munkámmal, ne kelljen fõznöm, másrészt szokja a gyerektársaságot. A nagyi sajnos nem vethetõ be többször. Jó ötlet ez, vagy csak ront a helyzeten, ha erõltetem az elszakadást tõlem? Még ha csak a kertbe szaladok ki, akkor is megkérdezi, hogy ugye nem hagyom itt... Köszönöm válaszát. Adrienn
Válasz:
Kedves Adrienn!
2,5 éves kisgyermekét képletesen útjára indította az életben, hiszen óvodába íratta, elkezdte vele a beszoktatást, ám az esti szoptatásokkal mégis magához láncolja érzelmileg. Ne tegye, javaslom, mielõbb kezdje meg a leválasztást! Egy ilyen idõs gyermeknek sem testileg, sem lelkileg nincs már szüksége a szoptatásra. Könnyítse meg gyermekének az elszakadás folyamatát.
A „szeretem az óvodát“ vallomás ne tévessze meg, kislánya csak az Ön megnyugtatására mondja ezt, ám, - mint ezt Ön is pontosan tudja, - ez közel sem felel meg a valóságnak. Könnyezik, sír, úgy érzi, Ön elhagyta õt, és ezért dühöt érez az anyja iránt. Ezt tettekkel is kifejezi: agresszív, ám mégis szokatlanul ragaszkodó lett Önnel. A bepisilést nem lehet egyszerû figyelemfelkeltésnek titulálni, sokkal inkább a szorongás egyik jeleként lehet értékelni. Az összevont óvodai csoport korántsem való egy beszoktatással küzdõ, küszködõ gyermek lelkének. Ön abban a szerencsés helyzetben van, hogy otthonról dolgozhat, így feltételezhetõen meg tudja oldani, hogy a nyári szünet alatt Önnel lehessen gyermeke. Tegye ezt meg, sokat segíthet vele kislánya lelki egyensúlyának visszaállításában.
