Levélírónk 4,5 éves kislánya idén kezdte az ovit, és édesanyját aggódással tölti el, hogy gyermeke egyáltalán nem nyit a közösség felé. Félénkké, bújóssá válik ilyenkor, az ismeretlen gyerekektõl elfordul. Mit lehet tenni?
Kedves Óvónõ!!
Szeretném a segítségét kérni, mert kezdek kétségbe esni....
Kislányom, most 4 és fél éves most kezdtük az óvodát.Eddig itthon volt kistestvérével, bébisziterünkkel.(sajnos a munkánk nem engedi, hogy mi legyünk velük..)
A problémánk a következõ:a saját kis tarsaságában nagyon jól érzi magát(õk azok az emberek,barátok, akiket gyerek kora óta ismer ).
Azonban, új emberekkel szinte semilyen formában nem szeret, és nem is létesít kapcsolatot.(mögém bújik, vagy pityereg, vagy meg sem szólal).
Az óvodában is, mindig egyedül játszik,ott sincsenek barátok..
Próbáltuk balettra is vinni, mert mindig táncol,gondoltuk jót teszük azzal, ha gyerekek között lesz. Szívesen el is megy, de ott leül és semmit nem csinál.
Legyen szíves tanácsot adni nekem, mivel tudnánk segíteni neki,hogy könyebben menjen a barátkozás?Kell ezen aggódnunk?
Segítõkészségét, elõre is nagyon köszönöm!!!!
Válasz:
Kedves Levélíró!
Kislánya hosszabb idõt töltött otthon, így a gyermekközösség még meglehetõsen ismeretlen a számára. Ez a félelem valószínûleg hamarosan oldódni fog, de addig is türelemmel kell lenni, semmit nem szabad ráerõltetni, amit nem akar. Úgy vélem, a balett is, az ovi is tetszik neki, de egyelõre nem mer nyitni a többiek felé. Nem baj, hamarosan ennek is eljön az ideje. Addig is kérje meg az óvónõket, segítsék a barátkozásban, motiválják arra, hogy egy-egy hozzá illõ társsal közös játékba kezdjen.
Legyen tehát türelemmel, mert az eddigiekhez hasonló szeretettel, odafigyeléssel átlendíthetik kislányát a nehezén.
