Gabriella 5 éves kisfia január óta jár óvodába, szeptemberben pedig új óvónõt kapott. Októbertõl kezdõdõen bepisil éjszakánként, láthatóan szorong, ha óvodába kell mennie. Az egyik szülõ fültanúja volt az óvó néni egyik hangos kirohanásának, ami óta a kisfiú teljesen összetört lelkileg.
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 5 éves, ez év január óta jár óvodába Magyarországon. Elõtte külföldön éltünk, ott 3 hónapig járt angol nyelvü óvodába. Ott a beilleszkedés nem okozott gondot, elsõ napon sírt, utána nagyon jól vette az akadályokat, imádta, még a nyelvi nehézségek sem vették kedvét. Õ egyébként teljesen magyar anyanyelvü, mindketten magyarok vagyunk az édesapjával. Itthon sem volt gond, nagyon hamar beilleszkedett, vidáman, boldogan mentünk minden nap oviba. A gyerekek szeretik, nagyon kedves, nyitott gyerek. Most szeptemberben új óvónénit kapott, de az egyik maradt a régi. Október elejétõl elõfordultak éjszakai bepisilések, holott soha nem volt elõtte ilyen gondunk. Kivizsgáltattuk, minden eredménye negatív, pszichés eredetü valószínüleg. Itthon nem történt változás, a kistestvér immár 20 hónapos, nem hinném, hogy ez az oka. Nagyon szeretik egymást, soha semmilyen nagyobb féltékenységi probléma nem fordult elõ. Múlt héten fotózás volt az óvodában, és az új óvónéni rákiabált a fiamra, aki heves sírógörcsben tört ki. Ezt egy anyukától tudom, aki jelen volt a fotózáson.Ettõl a naptól kezdve a kisfiam minden nap zokog, hogy nem akar óvodába menni. Már mindkét óvónõvel beszéltem, a kisfiammal is számtalanszor végigbeszéltük a szituációt, mégsem oldódik a feszültség benne. Teljesen tanácstalan vagyok, sõt elkeseredett, szeretném visszakapni a vidám, önfeledt, mosolygós gyermekemet, aki imádott óvodába menni. Félek, hogy ez nem átmeneti állapot, ma már szabályosan be kellett rángatni a terembe. Nem hiszem, hogy ez lenne a jó megoldás. Kérem, segítsen. Köszönettel
Gabriella
Válasz:
Kedves Gabriella!
Valóban nem a terembe rángatás a megoldás, hanem a szorongások okának a kiderítése és oldása. Elképzelhetõ, hogy az új óvónõ személye és talán nem kifejezetten türelmes attitûdje okozza a problémát. Örültem volna, ha az óvónõkkel való beszélgetésrõl, az ott elhangzottakról részletesen beszámolt volna, hiszen ez közelebb vihetett volna minket a megoldáshoz. Enélkül sajnos csak vázlatos tanácsot tudok adni, de bízom benne, hogy ez is a segítségére lesz.
Mondja el az óvónõknek, hogy kisfiát mennyire megviseli lelkileg, ha türelmetlenül, netán emelt hangon szólnak hozzá. Nem csoda, hogy az ominózus fotózás nyomán is bebújt csigaházába, ahonnan erõnek erejével nem, csak sok-sok türelemmel lehet elõcsalogatni. Türelemmel és szeretettel. Kérje ebben az óvónõk érdemi támogatását. Felmerül hát a kérdés: hogyan tovább? Javaslom, kezdjék teljesen elölrõl a beszoktatást. Reggelente maradjon ott a folyosón, ahonnan ha háttérbõl is, de érzelmi támaszt nyújthat kisfiának. Amint helyre billen lelki egyensúlya, akkor egyre hosszabb idõre eltávozhat, míg végül ebédig, illetve délutánig is bátran otthagyhatja majd. Hangsúlyozom, mindehhez nagyon fontos az új óvónõ szeretetteljes, türelmes hozzáállása is, feltétlenül kérje együttmûködését!
