Egy aggódó édesapa kér tanácsot 2 és fél éves kisfia bölcsõdei beszoktatását illetõen.
Tisztelt Ovónõ!
2 és fél éves kisfiamat viszem két héte minden reggel a bölcsibe, mivel a feleségem is munkát kapott. Eddig otthon volt vele, de sajnos szükségessé vált, hogy õ is dolgozzon. Egy játszóház jellegû bölcsiben kapott helyet, ami egy normál bölcsi de ilyen szolgáltatást is vállalnak. Mindenesetre az elsõ napon még szívesen ment Ákos de a második naptól kitört a balhé, minden reggel szinte könyörög, hogy ne kelljen a bölcsibe mennie. Biztos velem is van a gond, de engem stresszel, amikor hallom, hogy még utánam ordít "Apa ne menj el, ne hagyj itt!" Mindamellett tudom, hogy sajnos nem megy másként. Azóta otthon is 10 percenként megkérdezi, otthon maradunk-e. Az ovónõ azt mondja egy kis idõ után abbahagyja a hisztit és el van, de többször még napközben is azért felsír eszébe jut. Hétvégén meg állandóan nyugtatgatni kell, hogy ne aggódjon nem kell mennie. Most inkább úgy vagyunk a nejemmel, hogy hétvégente nem is merjük neki említeni a bölcsit. Mekkora stressz ez neki, félek véglegesen csalódik bennem, és elveszítem a bizalmát. Kérem segítsen, hogyan kezeljük ezt a dolgot!
Válasz:
Kedves Apuka!
Levelébõl nyilvánvalóvá vált, hogy a külsõ körülmények nem teszik lehetõvé a 3 éves korig való otthon maradást. Ha nem így lenne, mindenképpen azt javasolnám, várjanak szeptemberig, és akkor már az óvodában kezdjék a beszoktatást.
Egy 2 és fél éves kisgyermeknek teljesen természetes módon az édesanyja, ill. a szülei jelentik a legfõbb érzelmi kapcsolatot, és ha ezt elveszíteni látja, kétségbe esik. Mivel szeptembertõl újabb közösségben, az óvodában ismét át kell élnie a beszoktatás minden nehézségét, érdemes lenne még egyszer átgondolni, biztosan nem tudják-e vállalni, hogy 3 éves koráig otthon maradnak vele.
Ha a válasz egyértelmûen nem, akkor a bölcsis beszoktatás hogyanját kell újra gondolni. Feltétlenül kérje ebben a gondozónõk segítõ együttmûködését. Az elsõ néhány napot mindenképpen rá kell szánni a szülõknek is a kíméletes beszoktatásra. (T.i: nem fognak idõben beérni a mh-ükre, ...stb.) Kérje meg a gondozónõket, hogy eleinte ottmaradhasson a folyosó egyik eldugott sarkában ücsörögve, míg a kisfiú kezd magára találni a gyerekcsoportban. Ha tudja, hogy az apukája megnyugtató közelségben van, õ is kiegyensúlyozottabb lesz. Egyre jobban feloldódik a csoportban, majd mikor elérkezettnek látja az idõt, eleinte rövidebb, késõbb egyre hosszabb idõre "eltûnhet" a folyosóról. (" Apu elszaladt a postára, de mindjárt jön")
Remélem, a fentiekkel sikerül a lehetõ legkíméletesebben megvalósítani a beszoktatást.
