A 4 éves kisfiú: Janó nehezen tud elszakadni édesanyjától, gyakran sír a reggeli elválásnál. Elõfordul, hogy egy ideig helyreáll a béke, ám néhány hét után kezdõdik elölrõl a sírdogálás.
Kedves Ovono!
Gorogorszagban szuletett 2 gyermekem, Zsofi 8, es Jano 4 eves es 3 honapos. Jano az ovodat tobb mint egy eve kezdte, oktoberben. A beszoktatas egeszen keso tavaszig huzodott, nevezetesen nagyon sirt, nem akart oviba menni. Mivel ket nyelven tanul egyszerre, ha meg is kerdeztem tole,mi lehet az oka, csak tomondatokban valaszolt.Szeptemberben koltozes miatt ovit valtottunk, es a siras folytatodik, illetve hellyel kozzel elmarad, de aztan 1-2 het utan ujra jelentkezik.Anyai megerzesem azt sugja, Jano nem akar elszakadni tolem. Az ovono azt mondja, erzelmei egyaltalan nem hagyjak, hogy a tobbi gyerekkel haladjon, habar van egy baratja az oviban, a fejleszto feladatokban nem nagyon szeret reszt venni, es kepessegei nem felelnek meg a 4 eves gyerekenek. Nagyon aggaszt a dolog, es tehetetlennek erzem magam. Az ovono azt is mondja, talan erositeni kellene a kotodeset az apukajahoz, mert ebben a korban a gyereknek ki kell valasztani, melyik nemu szulovel tud azonosulni. Hogyan segithetnek neki?
Válasz:
Kedves Levélíró!
Az óvodáskor az Ödipális konfliktusok korszaka, ami feltételezi, hogy ilyentájt a gyermek az ellenkezõ nemû szülõhöz vonzódik erõsebben. Érthetõ hát, hogy Janó Önhöz ragaszkodik, más kérdés persze a nemi identitást meghatározó szereptanulás az apukától. Ez utóbbit azonban nem tartom fõ szempontnak az óvodai beszoktatást illetõen, így nem értem, hogy került a csizma az asztalra.
A fokozatos, tapintatos beszoktatáshoz ajánlom korábbi ilyen témájú válaszaim elolvasását, ahol konkrét gyakorlati tanácsokat adok a megvalósításhoz. A fejlesztõ feladatokat (pontosabban cselekvéses fejlesztõ játéktevékenységeket!) pedig csakis az után javaslom, hogy gyermeke érzelmi biztonsága helyreállt. Ennek bekövetkeztéig nem lehet mérvadó a fejlesztõmunka eredménye.
