Levélírónk kisfia idén kezdte az óvodát, ám a beilleszkedés bizony nem zökkenõmentes. Hogyan segíthet az édesanya gyermekének?
Tisztekt Óvónõ,
Kisfiam tavaly 2 és fél évesen szeptemberben kezdte meg állami bölcsi hiányában a magánbölcsit. Egy évig járt oda, állandóra csak õ volt az egyetlen de voltak beugró gyerekek is. Nem utolsó sorban a bölcsis néninek három gyerekével is jól kijött fõleg a legkisebb lánnyal aki az elsõ évét kezdte meg az iskolában. Nagyon sok szépet és jót tanult csak dicsérni tudom azt az egy évet. Idén szeptembertõl ovisok lettünk, a beszoktatás egy hétig tartott. Volt sírás, volt hogy a kezembõl vették ki a gyereket reggel. Ma már csak azt halljuk a fiamtól reggelente, hogy nagyon fogunk hiányozni neki de nem sír. A probléma ott kezdõdik, hogy állítólag az oviban lökdösõdik és rugdos és az óvónõje azt mondta nem tud ezzel mit kezdeni. (Egyedül ugrálóvárban láttam hogy arrébb lökött egy kisgyereket, de nem dühbõl és mindig megbeszéljük ha butaságot csinál) A héten büntetésbe állították nem játszhatott sokáig. A bölcsiben ilyen probléma nem volt egyáltalán, mindig le volt kötve a figyelme. Lehetséges, hogy az oviban nem kap elég figyelmet, az óvónõ nem csak vele foglakozik és ezt nem tudja feldolgozni. Az ügyeletes óvónõ mesélte az egyik kislány fülébõl kitépte a fülbevalót. Aztán javított és úgy mondta, hogy kikapcsolódhatott a fülbevaló és a fiam hogy nem tudom kiszedte a fülébõl. Azóta találkoztunk a kislány anyukájával és egybõl leírt minket, hogy a mi fiunk egy agresszív gyerek kezeltessük. Persze teljesen másképp mondta el a történteket. Egyáltalán nem tartom agresszívnak a fiamat, inkább eleven és több odafigyelésre van szüksége szerintem. Otthon is ezt tapasztalom, ha nem játszunk vele vagy nem köti le valami butaságok jutnak eszébe. Arra rájöttünk, hogy hancúrozni (pl: csikizés) nem szabad vele sokáig, mert belelendül és játékból ütöget leállítani pedig nehéz. Egyik nap egy nagyobb sebbel jött haza a combján, megkérdeztük és az volt rá a válasz, hogy a kislány aki okozta kezelhetetlen.
Ha megyünk érte egybõl mennünk kell nem marad tovább ott. A bölcsiben úgy kellett könyörögni, hogy hazainduljunk. Amióta ovis lett az éjszakai felsírások is elõjöttek amit nem tudok mire vélni. Egyébként egy kiegyensúlyozott állandóan mosolygós kisfiú. Nem volt jellemzõ a hiszti sem nála, de amióta ovis lett apró dolgokért is tud hisztizni és mindennaposak lettek. Régebben szépen meglehetett beszélni vele bármit.
Segítségét szeretném kérni mit tehetek azért, hogy a fiam ne sérüljön lelkileg örömmel menjen oviba.
Köszönettel: K.N.-né
Válasz:
Kedves Anyuka!
A magán bölcsiben, mint soraiból is kiderül, jóval kisebb csoport (?) létszám volt, mint az óvodában, így összehasonlítani sem lehet a két intézményt. Az egyértelmû, hogy kis létszám mellett az egyéni, differenciált bánásmód sokkal könnyebben megvalósítható, mint egy 25-30 fõs csoportban, s a konfrontáció lehetõsége is megsokszorozódik egy nagyobb gyerekközösségben. Az óvodai élet sajátosságait nem csak megszoknia kell kisfiának, de a közösségi szabályokat is magáévá kell tennie. Ez nem könnyû feladat számára, hiszen a magán bölcsiben a kis létszámú csoportban szinte családi légkörben nevelkedett. Az óvodában adódó konfliktushelyzeteket meg kell tanulnia kezelni, amely bizony senkinek nem könnyû feladat. Mit javaslok tehát, hogy könnyebben feldolgozza az óvodai élményeket?
Játssza ki a kisfiú az élményeit, ennek leghatékonyabb módja a bábozás. Ennek segítségével más bõrébe bújva könnyebben megnyílik, kiadja magából az esetleges elfojtott szorongásait, indulatait, titkos gondolatait. A bábokkal megszemélyesített mesés történetekben Ön is könnyebben megtaníthatja a fiúcskának, hogyan kezelje ezt vagy azt a konfliktushelyzetet. Feltétlenül ajánlom figyelmébe a www.gyermekabc.hu oldalán megrendelhetõ bábokat (pl. kisfiú-kislány bábok, egyéb figurák), paravánokat, melyekkel csodálatosan helyrebillentheti kisfia lelki egyensúlyát.
