Timi kislánya nemrég kezdte az ovit és bizony még elõfordulnak sírdogálások. Mit tehetünk a gördülékenyebb beszokás érdekében?
Kedves Óvonõ!
Kislányom Kinga 3 éves múlt és 1 hete kezdtük az óvodát. Elötte meséltünk neki az óviról és úgy tünt minden rendben lesz. Aranyos, értelmes, nagyon kommunikatív kislány. Elsõ nap kisírt szemekkel fogadott és azóta is reggel mindíg sír, de ebéd után amikor megyek érte már volt, hogy jókedvel jött ki. Gondolom amíg megszokja az még eltart egy darabig. A kérdésem az lenne: Óvoda elött reggelente és esténként otthon többször is felteszi azt a kérdést, hogy "anya ott hagysz az oviban egyedül?" Erre én mindíg igennel válaszolok és többször elmondom neki, hogy az óviban nincsenek ott az anyukák és hogy õ nincsen egyedül (óvonéni,gyerekek). Mindíg mondom neki hogy ebéd után ott leszek és eddig így is történt. Mégis foglalkoztatja ez a kérdés és a lovacskáival azt játsza, hogy anyuka ló a kicsi lóval ott marad az oviban. Kérdésem az lenne, hogy mit mondjak kislányomnak, hogy megnyugodjon és elfogadja ezt a dolgot, vagy csak egyszerûen türelmesnek kell lenni, vagy valamit elrontottam. Köszönettel várom segítõ válaszát Tímea.
Válasz:
Kedves Tímea!
Kinga minden bizonnyal úgy éli meg az óvodában maradást, mint egyfajta büntetést, amit anyukája valami rosszaságért szabott ki rá. Ne ijedjen meg ettõl a megállapítástól, ez nagyon-nagyon gyakori más kisóvodásnál is.
Levele alapján úgy vélem, az ovit alapvetõen szereti és elõbb-utóbb teljesen el is fogja fogadni a kislány, ám az édesanyától való elszakadást meg is lehetne könnyíteni a számára. Ehhez javaslom a másoknál is ajánlott taktikát, mely a következõ: ha az oviban erre lehetõséget adnak, eleinte üljön le az óvodai folyosó padjára, ahol bármikor ellenõrizheti a kislány, hogy anyukája itt van és nem "hagyta el". Amikor úgy látja, hogy már egyre kevesebbszer akar meggyõzõdni anyu meglétérõl (ergo egyre jobban megszilárdul érzlmi biztonsága az oviban), rövid idõre (15-20 percre) el is tûnhet. Ezt az elillanási tervét elõre közölje az óvónõvel, aki megnyugtatja kislányát, ha Önt keresni kezdené. Pl.: "Anyu csak a postára ugrott el, feladott egy levelet, de mindjárt jön!" Ha Kinga továbbra is sírna, imitálhat egy telefonos beszélgetést, mintha Önt hívná: "Halló, Timi! Kinga hiányol, úgyhogy nagyon-nagyon siess vissza, jó?" A kislányt meg fogja nyugtatni az a tudat, hogy bár édesanyját adott pillanatban nem látja, de tudja, hogy nem hagyta el, mert csak a közeli postán van, ahonnan hamarosan megérkezik. Így az Ön hiánya feldolgozhatóvá és elfogadhatóvá válik számára. A késõbbiekben aztán az elillanás egyre hosszabbá válhat, míg egyszer csak varázsütésre megtörténik a lelki törés nélküli beszokás.
Sok sikert hozzá!