Kislányom januárba tölti a 3. életévét.Már több alkalommal voltunkaz óvodába a barátjáért. Úgy láttam tetszett a dolog neki. Óvodai fényképeszkedés után otthagytam, hogy szokja a környezetet. Előtte mondtam naki hogy dolgom van, elintézem, utána megyek érte vissza.Másfél óra után mentem érte és láttam, hogy nincs a többi gyerekkel az udvaron.Ekkor mondta az óvónő, hogy nagyon sírt a kislány és bement a dadával az óvi épületébe. Bementem és láttam a kisírt szemét és teljesen elbizonytalanodtam abba, hogy kell e a gyermekemnek az ovi. Azt mondta, hogy hozzám akart jönni. A délutáni alváskor is felsírt, azt moondta, hogy anyához akar jönni.Teljesen magam alatt vagyok.Mi van ha ez alapján fogják a kicsit beskatulyázni?Segítő tanácsát várom!
Tisztelettel:Jucus
Válasz:
Kedves Jucus!
Nem kell, hogy elbizonytalanodjon az első nehézségek láttán, ez nagyon-nagyon sok gyermeknél előjön, és tudatos hozzáállással rövid időn belül megoldható. Amit legközelebb mindenképpen másként tennék az Ön helyében: eleinte mindig legyen a kislány elérhető közelségében, ám diszkréten félrehúzódva. (pl: folyosón egy távolabbi padon ülve) Így ha a kislány elbizonytalanodna és Önt keresné, megnyugtassa a tudat, hogy anya itt van, nem hagyott itt. Ez az elszakadástól való félelem néhány napon belül oldódni kezd, mikor társai között is kezdi magát egyre otthonosabban és egyre nagyobb biztonságban érezni. Ezt tapasztalván már megpróbálkozhat azzal, hogy 15-20 percre eltűnik, előzetes bejelentés nélkül. Ha kislánya megijed attól, hogy anyu már nincs a padon, az óvó nénik megnyugtathatják: "Anyu mindjárt itt lesz, csak el kellett ugrania a postára, hivatalba...stb." Ha ennek ellenére is sírna, telefonálás imitálásával is meg lehet nyugtatni a gyermeket: "hallo, Jucus te vagy? Igen, Ágika azt üzeni, hogy nagyon siess, mert már vár! .... hogy már útban vagy idefelé? Jó, akkor amíg ideérsz, játszunk egy jót, rendben?"
Ilyen és hasonló cselekkel elkerülhető, hogy mély lelki sebeket okozzon az óvodai beszoktatás és a reggeli sírások elmaradjanak.