... panaszolja Levélírónk, akinek 3 éves kisfia komoly beszoktatási nehézségekkel küzd. Igényli, hogy édesanyja a csoportszobában is legyen vele, és ha távozna, az ellen kétségbeesett sírással tiltakozik. Hogyan oldható meg ez a nehéz helyzet?
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 3 éves, 3 hete kezdte az ovit, vagyis jobban mondva még csak a beszoktatásnál tartunk. Én bent vagyok vele a csoportszobában már 3. hete, 1-2 órát. Egyszerûen nem tudok kimenni még a csoportszoba elé sem, mert azonnal felugrik, sír, jön utánam. Pedig nagyon társaságkedvelõ kisfiú, de nehezen oldódó típus és nagyon érzékeny. Egyszer próbáltam csak ki, hogy az óvónõnek átadtam kisfiamat, de õ úgy sírt szegényke, hogy a végén hányt is. Pedig már június óta beszélgettem vele az oviról, játszottunk ovisat, könyvbõl meséltem neki, szóval lelkileg eléggé felkészítettem, legalábbis úgy érzem.
Az óvódával kapcsolatban még van egy-két gondom: magas a csoportlétszám, 28-an vannak jelenleg (homogén), de még jönnek tavaszig 5-en. Van egy autista kisgyermek, aki eléggé agresszív, még saját magát is szokta bántani. Szóval egyik nap éppen az én kisfiamat dobta meg egy tárggyal a szeménél, nagyon feldagadt neki. Az óvónõ (mivel csak egy óvónõ van egész nap) sajnos tehetetlen vele szemben, nem tud vele mit kezdeni. Csak sajnálkozott.
Kérdésem az lenne, hogy kivegyem kisfiamat ebbõl az óvódából és keressek neki kisebb létszámú /bár az nehéz lesz/ ovit, vagy pedig hagyjam az ovit és menjen majd jövõ szeptemberben, hátha lelkileg erõsebb lesz? Válaszát elõre is köszönöm: Erika
Válasz:
Kedves Erika!
Ha most félbehagyná a beszoktatást, elképzelhetõ, hogy jövõre újra ugyanilyen nehéz helyzetben találná magát. Elõbbiek miatt azt javaslom, ha már belekezdtek e folyamatba, folytassák, de kicsit másként. Nem vagyok híve annak, hogy a szülõk bekísérjék vagy bent is maradjanak a csoportszobában a gyermekkel, mert mint példájuk is mutatja, utána sokkal nehezebb feltûnés és felzaklatás nélkül távozni. Ez a tanács persze esõ után köpönyeg, de még nem történt semmi jóvátehetetlen dolog. Javaslom, hogy beszélje meg jó elõre a gyermekkel, hogy reggel Ön nem megy be a terembe, csupán az ajtóból figyeli õt. Higgye el, ez is meg fogja nyugtatni a kisfiút, hiszen ha nem is közvetlenül maga mellett, de megnyugtató közelségében tudhatja az édesanyját. Mikor a kisfiú szemmel láthatóan kezd kibontakozni a többi gyermek között, azaz ismerkedik, barátkozik, egyre inkább részese lesz az óvodai mindennapoknak, Ön akkor kezdjen el kicsit "távolodni"( t.i.: ajtót egyre jobban behajtva, végül becsukva kint maradni, késõbb az ajtó mellõl eltávolodni, a folyosón messzebb ülni, végül eleinte rövidebb, késõbb hosszabb idõre távozni). A lényeg a fokozatosság és a kíméletesség.
Tanácsom még, hogy a beszoktatást a reggeli nyugodtabb órákban próbálják megvalósítani, azaz akkor érkezzenek, amikor még kevés gyerek van.
Remélem, hogy tanácsaim nyomán sikerül gyorsan és eredményesen megvalósítani a beszoktatást, sok sikert kívánok hozzá!
