Ildikó 6 éves kisfiánál mostanában ismét felszínre törtek az évek óta feledett beszoktatási nehézségek. Mi válthatta ki? Hogyan segíthetünk rajta?
Tisztelt Óvónõ!
Nem szeretnék litániát írni, de ahhoz hogy esetleg ötletet tudjon adni, azt hiszem le kell írnom néhány elõzményt, ami a jelenlegi helyzet kialakulásához vezethetett.
Kisfiam 6 éves, az óvónõk szerint okos és értelmes, szerintem meglehetõsen erõs akaratú kisgyerek.4 évesen került óvodába – ½ évvel elõtte született a kishúga – nem akartam a kicsi születésekor rögtön „kitenni” itthonról. A beszoktatás enyhén szólva nehéz volt. Minden reggel megvolt a cirkusz, öltözködéskor sírva rúgkapált, elbújt a lakás legkisebb zugába, többnyire nem is jutottunk el az óvodáig. Édesanyám több száz gyereket beszoktatott, azt mondta, õ ilyet még nem látott. A férjem is, a szüleim is megpróbálták elvinni az óvodába, nem sikerült. Szép szóval, erõszakkal….egyik sem mûködött. Aztán ekkor meghúztam a margót, hogy eddig és nem tovább. Otthon maradt.
Ekkor jött a megmentõ ötlet az óvónõtõl: a gyerek nagyon szeret otthon lenni, de ugyanakkor a közösséget is meg kell szoknia, legyen hát mindenkinek igaza: 3 napot óvodában kell töltenie – „én közben a kórházba hordom tornára a kislányt ahova õ nem jöhet” – a maradék 4 napot otthon töltheti.
A probléma megoldódott, kicsi fiam gyönyörûen beszokott. Középsõ csoportban néha Õ maga kérte, hogy ott aludhasson, ami szerintem nagy szó.
A gondok kb. 1 hónapja kezdõdtek azzal, hogy az oviban elsírta magát hogy hiányzik az anyukája. Túl nagy jelentõséget nem tulajdonítottam neki, majd elmúlik. Szeptembertõl fociedzésre járt, örömmel, boldogan ment kb. 10 alkalomig. A 11. alkalommal játék közben elsírta magát hasonló indokkal: hiányzik az anyukája. Az edzõ leültette a padra, hogy pityeregjen ott. Következõ alkalommal nem mondta, hogy nem akar menni – szinte repültünk az edzésre –de amint odament a gyerekekhez, egybõl sírva fakadt és már be sem állt játszani. Az edzõ kérte, hogy ennek így nincs értelme, függesszük fel a focit.
Azután már óvodában is többször elsírta magát, a továbbiakban nem akart menni, de hát én sem adhatom meg magam olyan könnyen, elvégre az iskola sem kívánságmûsor. Elvittem. Reggel az óvónõ úgy fejtette le rólam, mint beszoktatáskor. Ugyanaz a kemény ellenállás, mint 4 évesen. Ettõl függetlenül az óvónõ tanácsára sírva, hisztizve?, de megint elvittem. Aztán ismét meghúztam a margót.
Most 1 hete már itthon van és további 1 hétig még marad. De közben nem tudom jót teszek -e vele, és hogy hol hibáztam. A férjem szerint ott, hogy mindent alárendeltem nekik. Tény, hogy nagyon sokat játszunk, énekelünk, mesélünk. De szerintem ez ebben az idõszakban így természetes, és nekem velük a legjobb…. Csak próbálom kihasználni a velük töltött idõt, amíg megtehetem. És közben nem olyan nagy baj, ha rendetlenség van.
De a problémával szemben tehetetlen és elkeseredett vagyok. Még annyit, hogy szerintem nem érte semmi atrocitás az óvodában, a focin fõleg nem. Nem tudom, mi válthat ki náluk ilyesmit.
Köszönettel várom válaszát: Ildikó
Válasz:
Kedves Ildikó!
Soraiból számomra az derül ki, hogy kisfia kissé nehezen oldódik fel új környezetben, új helyzetben. Az elsõ "hiányzik az anyukám" megnyilvánulás is nem sokkal azután jelentkezett, hogy elkezdte a fociedzést. Feltételezem, hogy az edzésen valóban nem történt semmi megrázó vele, ám annak újszerûségét, férfias keménységét elfogadni nem volt könnyû neki. Úgy vélem, ez okozhatta az érzelmi megingást a fiúcskánál. Ez a negatív élmény aztán felidézte a régi ovis problémákat is, ami továbbgördítette a lavinát.
Javaslom, ne próbáljon erõvel hatni a gyermekre, helyette inkább próbálja visszacsalogatni az óvodába. Beszéljen az óvó nénikkel, kérje meg õket, hogy a csoporttal közösen írjanak egy szeretetteljes hangvételû levelet kisfiának. Mondják el benne, mennyire hiányzik ebbõl és abból a játékból, hogy mennyit emlegeti õt Peti és Pisti,valamint hogy milyen jó lenne, ha ellátogatna a csoportba. Eleinte csak néhány órás látogatásra menjenek, és mikor az érzelmi egyensúly helyrerázódni látszik, akkor maradjon hosszabb idõre. Elõbbiekkel elérhetõ, hogy megrázkódtatás nélkül, fokozatosan visszaszokjon az oviba a fiúcska.
Javaslom, hogy a fociedzést egy ideig hanyagolják, egészen addig, míg gyermeke magától nem kéri, hogy újra járhasson.
