Ildikó kisebbik lánya meglehetõsen zárkózott, félénk kislány, így az óvodába való beszokás is gondot jelent számára. Beszoktatás játékosan, sírás nélkül....
Kedves Óvonõ!
Szeretném kérdezni, hogy kislányunk Bianka három éves mult áprilisban és a nagyobbik lánnyal Ildivel, egyszerre irattuk idén oviba. Õ nagyon félénk, volt óvonõ aki azt tanácsolta várjunk még vele, másik azt mondta majd megszokja. Már két hete minden nap bennt vagyok velük beszoktatáson. Csak velem hajlandó bármelyik játékhoz odamenni. A nagyobbik már az elsõ napon játszott a többiekkel, õ négy éves mult januárban és nagyon barátkozó tipus, de Bia félénk és féltjük nehogy rosz élmény legyen neki az óvoda. Nem minden áron szeretnénk hogy járjon, ugyanis itthon vagyok a legkisebbel, persze szeretnénk ha járna.Õ szeretne ovis lenni, utánozni akarja nõvérét ebben is, ugyanakkor fél is tõle.
Mit okoz a gyermeknek ha sírva hagyom ott?
Talán a nagyobbikat ha látja egy idõ múlva talán könnyebben ott maradna magától is?
Hogyan segíthetném elõ az óvodai beszokását?
Elõre is köszönöm a válaszát!
Szabóné Ildikó
Válasz:
Kedves Ildikó!
Véleményem szerint jó irányból közelíti meg a kérdést, hiszen igyekszik minél tapintatosabban, kíméletesebben segíteni gyermeke beszoktatását. Az valóban nem a legjobb megoldás, ha sírva magára hagyjuk a gyermeket, próbáljuk inkább játékosan segíteni õt. Ha megoldható, maradjon kint a folyosón, a padon ülve, így Bianka megnyugtató közelségben tudhatja Önt, ám a csoporton belüli önállóságot is egyre jobban megtanulja. Néhány nap múlva (de ha a helyzet megengedi, akár hamarabb is) "tûnjön el" egy rövid idõre. Ezt elõre jelezze az óvónõnek, aki megnyugtathatja az esetleg megijedõ gyermeket. "Anyu csak a postára ugrott ki, pár perc és jön vissza!" Ha ennek ellenére is sír, eljátszhatják, hogy felhívják Önt telefonon. A játékos megoldások száma végtelen, biztos vagyok benne, hogy kérésére az óvó néni készségesen együttmûködik majd Önnel.
