Levélírónk aggódva tapasztalja, hogy bár egy óvodai csoportba íratta két gyermekét, az óvónõk mégis erõnek erejével próbálják szétválasztani az öcsikét a nõvérkétõl.
Tisztelt Óvónõ!
5éves kislányom és 3,5 éves kisfiam az óvónõvel való elõzetes beszélgetés és saját véleményünk alapján közös csoportba írattuk be. Tapasztaltuk, hogy sokan ellenzik és ugyanannyian támogatják a testvérek egy csoportba való elhelyezését, nehéz volt a döntés, de szeretik és támogatják egymást. Az elsõ hónap viszonylag nehezen telt, de a nagyobbik gyermek sokat segített a kicsinek az óvónõk elmondása szerint is. Mindig nagyon összetartóak voltak, most is. Azonban az óvónõk szeretnék, ha a kicsi csak nagyon keveset játszana a nõvérével ezért gyakran nem engedik õt oda akkor sem, ha a nõvére elmondja, hogy õt nem zavarja. Így emiatt sokat sír és nem is próbál másokkal barátkozni. Meglátásom szerint, egyébként is biztonságot ad a nõvére a kisfiamnak egy-egy új helyzetben, de ha már biztonságban érzi magát az új környezetben, akkor magától is elkezd mással játszani. Helyesen teszem-e, ha az óvónõk türelmét kérem fentiekre hivatkozva?
Válasz:
Kedves Levélíró!
Tökéletesen egyetértek Önnel! A testvérek egy csoportba íratása, saját tapasztalataim szerint jót tesz a gyerekeknek. A kisebbet jelentõsen segíti a beszokás folyamatában, míg a nagyobbat szociálisan érettebbé teszi a kisebbek felé való odafordulás, segítségnyújtás. Mert ezt a tulajdonságát nem csak a kistestvére, de más picurok felé is kamatoztatja majd.
Az erõszakos távolságtartást maximálisan ellenzem, nem értek vele egyet. Ön nagyon jól látja: ha a nõvérke érzelmi biztonságot adó közelébõl fedezheti fel az óvodai életet, magától is nyitni fog a többi kis csoporttárs felé. Feltétlenül beszéljen az óvónõkkel, és kérje, hogy a gyermekek szabadon dönthessenek, mikor kivel szeretnének játszani. Nincs ebben semmi tiltani való, hiszen részben ezért is íratta egy csoportba a testvérkéket.
