Errõl számol be Nikoletta, akinek kislánya nemrég kezdte meg az óvodát. Az édesanya már azt fontolgatja, talán érdemes lenne Nevelési Tanácsdó segítségét is kérni.
Kedves Óvónõ!
Kislányom vegyes csoportba jár, szeptemberben kezdte az ovit. Félénk, visszahúzódó. Nem játszik senkivel és semmivel. Az udvaron is csak az óvónõk után megy. A tornaórán sem vesz részt csak ül a padon, míg a többiek tornáznak.
Mikor kérdezem miért nem játszik a játékokkal akkor annyit felel, hogy õ még kicsi.
Igazából ezt ma értettem meg, hogy mit jelent.
A többiekhez képest magát ügyetlenebbnek látja. Látja az idõsebb gyerekeket, ahogy festenek, rajzolnak, tornáznak, játszanak, önállóan öltöznek. Úgy érzem itthon sokszor megerõsítjük, hogy ügyes, jól csinálta. Az oviban pedig mégis elõjön belõle egy kisebbségi komplexus (ha egyáltalán jól gondolom).
Mit gondol, hogy tudom erõsíteni az önbizalmát? Vagy vigyem szakemberhez (Nevelés Tanácsadóba?)?
Várom a válaszát!
Köszönettel: K. Nikoletta
Válasz:
Kedves Nikoletta!
Úgy vélem, ez esetben semmi szükség nincs Nevelési Tanácsadóra. Kislánya még csak nemrég kezdte el az ovit, s a beszoktatás nehézségei nála így nyilvánulnak meg. Míg egyik gyerek sírva, másik "éhségsztrájkkal" tiltakozik az óvodába járás ellen, addig vannak olyan gyerekek, akik csöndes, félénk visszahúzódással reagálnak az új környezetre és az ismeretlen, zsibongó gyerektársaságra. Ez utóbbi csoportba tartozik kislánya is. A felnõttekhez való erõteljesebb ragaszkodása is teljesen normális ebben az életkorban, hiszen a 3-4 évesek még határozottan felnõttcentrikusak. A gyermeke által produkált viselkedéstõl nem kell megijedni, hiszen joggal feltételezhetõ, hogy az új környezet megszokásával, elfogadásával, megszeretésével párhuzamosan múlni fog gátlásossága, szorongása. Javaslom, beszélgessenek minél többet az oviról, játsszanak sokszor óvodás szerepjátékot. Ezek mind-mind segítenek feldolgozni az új élményeket, remélem, ez mielõbb bekövetkezik.