Levélírónk aggódva tapasztalja, hogy gyermeke viselkedése az utóbbi idõben jelentõsen megváltozott. Mibõl eredhet a probléma? Az óvodakezdésben kell keresni az okokat?
Lehet hogy valaki azt fogja mondani hogy én csak maradjak csendben , de akkora változást látok a lányomon hogy nem mehetek el szó nékül mellette. Hanna Lányom 3 múlt decemberben, húsvét után kezdte az ovit.
Szófogadó, cserfes, de nagyon eleven gyerek. A hiszti nálunk ismeretlen fogalom, dackorszaknak hírét sem hallottam. Kb. fél éve vettem el tõle a cumit egyetlen sírás nélkül azóta kell egy kis segítség elalvásnál, odafekszünk mellé.... elõtte magától elaludt. Önálló, saját maga kéri a boltban a joghurtot, köszön, bátor. EDDIG.
Amióta ovis megváltozott a világ kb. 3 hete. Soha nem mondja hogy nem akar menni és szivesen is marad, alig várja hogy beérjünk, tudja hogy ebéd után valaki megy érte, azt is tudja éppen ki. Ha megkér hogy én is menjek , megteszem , a szomszédban van az ovi.Utána visszamegyek a dolgozóba. De itthon szinte mindenért cirkusz van,nem ilyen hajcsat, ezt nem veszem fel, ne jöjjön hozzánk senki. A múltkor amikor aludt vendégek jöttek és nem tudta, ordítva küldte el õket.Már nem olyan bátor, nem olyan cserfes idegenekkel. Nem akar kimenni, nem akar felöltözni....stb.Gyakran elsírja magát, néha hadonászik is, volt már hogy ütött,. DÜHÖS? Az ovónõ is mondja hogy nagyon negatív. Mindenre NEM!
Bár Õ nyugtat hogy csak türelem. rajta így jön ki az ovoda. Valóban? Vagy lehet valami a dolog háta mögött. Tudom hogy vannak nagyfiúk akik piszkálják. A szemem láttára is megtörtént, de ez talán máshol is így van. Falusi ovi, kevesen vannak. Nem akarok mindjárt az ovónõnek esni, bízom benne, legalábbis megpróbálok. Ma pl. anyáknapi verseket mondtak és Hanna nem állt be a sorba hanem csak oldalról mondogatta. Ennek a gyereknek élete volt a szereplés....
A nagyszülõket nagyon szerette, most csak a papát fogadja el, õ volt vele többet, és válogat is . Most a mama menjen el, most anya menjen el, most apa menjen el. Te nem vagy kedves, most te haragszol rám....
Visszakapom a régi gyerekem, vagy barátkozam meg a gondolattal?
Nem tudom hogy fontos e, de Hanna oxigénhiánnyal született. Gyógyszert ugyan nem kapott, de megállapították nála.
Legyek ugyanolyan következetes mint eddig, engedjek egy kicsit? Érdemes egy csat miatt összeveszni? De néha összekötni sem engedi a haját. nagyon hosszú neki, kibontva nem mehet, vágásról hallani sem akar.
Minden reggel megbeszéljük hogy szót kell fogadni, mindent meg is ígér.
Vagy ezek csak kis pici hatalmi csatározások? Feszegeti a határokat, kivel mit lehet?
Gondolom még az is fontos hogy apai nagyi az oviban dlgozik mint dada. Nem túl sokat látta eddig sem, de tudta hogy van. Láttam hogy biztos pont nála. lehet hogy vele többet megenged magának?
Azt azért még sem mondhatom neki hogy ne õ öltöztese agyerket ha ott van. Bár lehet hogy egy idegennek jobban szót fogadna...
Nagyon köszönöm a választ.
Válasz:
Tisztelt Levélíró!
Amirõl Ön ír, az eredhet az óvodai élet-okozta változásokból éppúgy, mint például családi problémákból. Mielõtt az óvodából eredõ lehetséges kiváltó okokat kezdené boncolgatni, gondolja végig pontról-pontra, mi változott, változott-e valami a gyermek életében a probléma kezdetének idején? Az óvodakezdés biztosan belejátszott a lelki egyensúly megbomlásába, de azon túlmenõen történt-e egyéb változás, ill. jelentõsebb esemény is? (Pl: költözés, családi nézeteltérések, haláleset, stb.) Ha a válasz egyértelmûen nemleges, akkor feltételezhetõ, hogy valóban az óvodai élet-okozta változás miatt változott meg kislánya viselkedése.
Amint megvalósul az érzelmi biztonság a tényleges beszoktatással, várhatóan rendezõdni fog a helyzet és visszakapja "régi kislányát". Legyen türelemmel, beszélgessenek sokat az óvodáról, szerepjátékokban, bábozással minél jobban játsszák ki az ott megélt élményeket. Ezzel sokat segíthet azok eredményes érzelmi feldolgozásában.
