Mi Svájcban élünk, ahol óvoda csak öt éves kortól van. Addig játszócsoportba járhatnak a gyerekek hetente kétszer két órát. A lányom most három éves, és beírattam két játszócsoprtba. Az egyikbe heti egyszer jár, ott két órát tölt, a másikba heti kétszer megy, ott két és fél órát van. Az egyik játszócsoportban szeptemberben volt elõször, a másikban októberben. Eleinte nem voltak gondok, ottmaradt, és nagyon hamar elkezdte elsajátítani a német nyelvet. De most novemberben egyáltalán nem akar menni!
Úgy kezdõdött, hogy egyszer betegség miatt hányt a játszócsoportban, és el kellett hoznom. Majd pár napra rá elment minden baj nélkül a másik játszócsoportba. Rá egy napra ment mégegyszer, viszont elkezdett sírni valami miatt. Az óvónéni félt, talán megint hányni fog, ezért felhívott engem, hogy jöjjek azonnal. Nem volt semmi baj, mire odaértem, már játszott tovább. Nem jöttünk el, én is ottmaradtam a foglalkozás végéig. És ettõl az alkalomtól nem akar tovább oviba menni ( mi így hívjuk egymás között).
Igazából nem kéne oviba járnia, én itthon vagyok. Viszont csak ott tudja megtanulni a nyelvet. Ha nem tanulja meg, nem tud kis barátokat szerezni magának. Neki is szüksége van a gyerektársaságra. Én úgy vélem, hogy neki is jót tenne. Nehéz az elszakadás, mivel itt nincsennek rokonok, nagyon kötõdik hozzám. De mindenképpen jót tenne neki, heti háromszori két óra tényleg nem sok.
Önnek mi a véleménye? Próbáljam beszoktatni mégegyszer, vagy várjak még egy évet, és akkor próbáljuk meg. Sajnos az egyik játszócsoport óvónénije ultimátumot adott, ha legközelebb is fog sírni a gyerek az elbúcsúzás után ( negyedórát sírt, miután elmentem, majd jól eljátszott), akkor nem járhat tovább. A másik játszócsoport óvónénije viszont nagyon megértõ, a gyerek a fontos, akkor és ahányszor maradok, amennyiszer szükség van rá.
Elõre is köszönöm a segítségét!
Tisztelettel:
Almási Enikõ.
Válasz:
Kedves Enikõ!
A játszócsoport szükségességével kapcsolatban teljesen egyetértek Önnel. Bizony nagyon hasznos lenne, ha minél többet járhatna kislánya ide. Az ott történt hányás esete megrémítette a gyermeket, aki valószínûleg nem tudta teljesen feldolgozni ezt a számára nagy "tragédiát". A játszócsoportban való tartózkodás most ezt a negatív élményt juttatja eszébe elõször. Ez az élmény azonban felejthetõ, idõvel elszürkül jelentõsége. A fokozatosság elvét szem elõtt tartva a következõt tanácsolom:
Ha a szigorúbb óvónõ valóban tartja magát az ultimátumhoz, javaslom, hogy a demokratikusabb szellemiségû oviban próbálják meg az újraszoktatást, visszailleszkedést, hiszen valószínûleg csak itt számíthat igazi partneri segítségre. Az újbóli beszoktatást a következõképpen javaslom:
Beszélje meg a gyermekkel, hogy mikor Õ bemegy a csoportba, Ön a folyosón fogja várni és nem fog onnan elmenni. Próbálja vele megértetni, hogy Ön nem mehet be a csoportba, hiszen Ön már nem óvodás. Kislányát valószínûleg meg fogja nyugtatni annak a tudata, hogy anyukáját biztonságos közelségben tudhatja. Pár nap múlva már megpróbálhat fél órára "elszökni", természetesen anélkül, hogy a kislánynak beköszönne. Ha közben véletlenül észreveszi a gyermek, hogy anyukája nincs ott, utólag magyarázza meg, hogy egy sürgõs dolog miatt el kellett mennie, de ilyenkor amint tud, szalad vissza hozzá. Késõbb ezek a "szökések" egyre hosszabb ideig is eltarthatnak, végül észre fogják venni, hogy a beszoktatás sikerrel végzõdött. Így valószínûleg pár héten belül megoldódik majd problémájuk.
