Kisfiam 3 és fél éves, augusztus végén kezdte az ovit. Abba a csoportba jár, amelyikbe a nővére, így kezdetben semmi gond nem volt, örömmel ment oviba, nem is kellett vele ott maradnom, csak egy puszi, és "már mehetsz is anya". Pici kora óta bejárt a csoportszobába reggelenként egy-egy fél órára játszani, akkoriban nálunk azért ment a sírás, mert nem maradhatott ott az oviban. Tegnap reggel ért az első meglepetés, nem akart oviba menni. Persze elmentünk, mert a nővérkét is vinni kell, ott gyors búcsúzkodás, ahogy az óvónéni javasolta, nagy sírás, de utána megnyugodott. Ebéd után mentem érte, a daduskával tudtam beszélni, aki azt mondta, hogy egész nap sírdogált egy kicsit, de csak akkor ha elvitték a WC-re (csak őt egyedül), hogy próbáljon meg kakilni. Hozzátartozik, hogy kétszer volt "baleset", becsúszott a kaki, és ezért rendszeresen megpróbálják "megkínálni " a wc-vel, de ez ellen mindig tiltakozik, hogy nem kell neki, és sír. Itthon sem működött az, hogy rendszeresen ráültetem, mert hevesen tiltakozott. Helyes ez a WC-re ültetés, ha ennyire tiltakozik ellene? Itthon is csak a kismanós mese miatt kakil a wc-be úgy, ha éppen elkapom, hogy kakilni készül. Ma reggel kérdeztem az óvónénit, hogy vajon miért nem akar oviba jönni. Az óvónéni szerint nehezen szokja meg az ovis szabályokat, ezért van sírás, de végül megcsinálja amit kérnek tőle (kézmosás, tornázás, "játsszunk a csendszobában") és utána nagyon megdícsérik. Tanácstalan vagyok, mit csináljak? Hagyjam ott rövid búcsú után a síró gyereket, vagy kezdjünk el egy fokozatos beszoktatást? Ezenkívül azt sem tudom, hogy helyes-e hogy muszáj ráülnie a WC-re, még sírás árán is?
Előre is köszönöm a tanácsát
Móni
Válasz:
Kedves Móni!
Az óvodai WC-re ültetéssel kapcsolatban javaslom, hogy feltétlenül üljön le beszélgetni az óvó nénikkel és mondja el nekik eddigi tapasztalatait. Otthon Ön hogyan csinálja, miről szól a manós mese, hogyan lehet észrevenni, ha kakilnia kell... stb. Kérje együttműködésüket, segítségüket, beszéljék meg, ezt óvodai keretek között hogyan lehetne (esetleg kisebb-nagyobb módosításokkal) megvalósítani. Biztos vagyok benne, hogy kérése nem talál majd süket fülekre.
A beszoktatással kapcsolatban én a fokozatosságra szavazok. Kérje meg a pedagógusokat, hogy amíg a sírás-rívás tart és nem találja a helyét az óvodában a kisfiú (ez várhatóan néhány nap lesz), addig Ön kint ülhessen a folyosón. Ezután, ahogy ezt korábbi, beszoktatással kapcsolatos válaszaimban is részleteztem, el-eltünedezhet. ("Anyunak el kellett ugrania a postára, de mindjárt jön") Ezután egyre hosszabb időkre menjen el, végül a beszoktatás teljessé válik.
Ha megoldható, ilyen módon próbálkozzanak. Ebben is kérje az óvó nénik segítő együttműködését!
