Mint óvodapedagógus hallgató, sokat gondolkozom a vegyes csoportok kialakításának helyességén. Felmerül bennem a kérdés, hogy akkor, amikor egy vegyes csoportba kerül egy kezdõ óvónõ, hogyan oldható meg a gyerekek differenciált fejlesztése? Hogyan lehet egy képességfejlesztõ játékhoz vagy foglalkozáshoz csak azokat odahívni, akik azzal már érdemben tudnak foglalkozni? Vagy legyenek ott az egész kicsik is? És hogyan választunk nekik mesét, ha már felel meg a kicsik és nagyok értelmi fejlõdésének? Hogyan választunk dalokat az ének-zenei foglalkozásokhoz?
Kérem, hogy szíveskedjen mielõbb válaszolni, mert úgy érzem, tanulmányaim során ezek a kérdések megválaszolatlanok maradtak.
Köszönettel: Andrea
Válasz:
Kedves Andrea!
Míg régebben szinte mindenütt csak homogén (azonos életkorú gyermekekbõl álló) csoportok mûködtek, addig napjainkra egyre inkább elterjedtté vált a vegyes csoport. Arról máig sok vita folyik, hogy melyik jobb, hiszen mindegyik más szempontból hasznos a gyermekeknek. Kétségtelen tény, hogy a vegyes csoport elterjedését anyagi okok is erõteljesen elõremozdították.
A vegyes csoportnál bizony nagy feladat elé állítják az óvónõt, mikor kiscsoportos és iskolába készülõ óvodással egyaránt foglalkozni kell, méghozzá az életkori sajátosságokat és az egyéni fejlettségét is figyelembe véve. Ennek megvalósítása az óvodai szokásokon túl attól is függ, hogy az óvónõk, szakmai rátermettségük függvényében milyen rugalmasan tudják kiküszöbölni ezeket a buktatókat. Tehát általánosan alkalmazott "sablon"-eljárást nem tudok javasolni, csupán arról tudok beszámolni, hogy személy szerint én hogyan oldom meg ezt a kérdést.
A foglalkozások általában egy téma köré csoportosulnak és e komplexitás magját általában az évszakok adják. A motiváláshoz igyekszem természetesen az egész csoportot magam köré gyûjteni, hogy minél több gyermek vegyen részt a tevékenységben. Ezután, elsõsorban a kicsikre koncentrálva az egyszerûbb feladatoktól, tevékenységektõl indulok el, ill. a 3-4 évesek fejlettségi szintjéhez igazodok a tevékenységekben. (egyszerûbb kérdések, melyeknél a piciké a válaszadás lehetõsége, kisebb hangterjedelmû, egyszerûbb ritmikájú dalok énekelgetése…stb.) Ezt követõen a kisebbeket fokozatosan kivonom a tevékenységbõl, természetesen játékosan és indirekt módon. Pl: Aki már válaszolt ill. "szerepelt", az felállhat és csöndes egyéb játékba kezdhet. Végül már csak a nagyok maradnak ott, akiknél a tevékenység és a feladatok nehézségi foka már teljesen igazodik életkorukhoz.
Fontos, hogy a tevékenységek kezdetekor, mikor még elsõsorban a kicsiké a fõszerep, a nagyok figyelmét is le tudjam kötni, ne unatkozzanak. Ha a tevékenység elég játékos, akkor az idõsebb ovisok is lankadatlan figyelemmel kísérik végig az eseményeket.
A megvalósítások módja végtelen, aminek ízére kellõ pedagógiai rátermettséggel és megfelelõ, folyamatos szakmai felkészüléssel hamar ráérezhetünk.
