Kedves Óvónő!
Kisfiam 2001.07.10-én született, kétéves korától bölcsibe járt, most kiscsoportos óvodás. Az önkormányzat által meghatározott keretszámokra hivatkozva valószínűleg nem mehet szeptemberben a középső csoportba a jelenlegi pajtásaival, hanem őt, és még 2-3 nyári születésű gyereket beolvasztják az újonnan beíratkozottakból összeállítandó kiscsoportba. A gyermekem testi fejlettsége megfelel a korosztájának (103cm, 15 kg), a szellemi képességeiről pedig annyit, hogy százig számol, nyomtatott nagybetűkkel 4-5 betűs szavakat ír önállóan, és kis segítséggel hosszú szavakat is elolvas. Le kell szögeznem, hogy mindez nem hosszas nyüstölés eredménye, mindent kíváncsiságból tanult el, kérdezett, mi válaszoltunk. ő pedig megjegyezte. Az óvónő szerint jól viselkedik, örömmel vesz részt a foglalkozásokon. Itthon persze elengedi magát, rendkívül sokat mozog, szalad, beszél, és eléggé szófogadatlan. A lényeg az, hogy nem is az iskolaérettségét akarom bizonyítani, hanem félek, hogy a kiscsoportos közeg (sírós "új gyerekek", kevesebb foglalkoztatás, a megszokott pajtások elvesztése), károsan fog hatni rá. Kérem, adjon tanácsot, hol fellebezhetem meg a döntést, vagy törődjek bele a bürokratikus létszámelosztásba, mert hatévesen úgysem mehet majd iskolába, és inkább a kiscsoportot járja kétszer???
Válasz:
Kedves Levélíró!
Bár többnyire inkább a nagycsoportot szokták ismételtetni a gyermekekkel szükség esetén, ám vannak olyan helyzetek, amikor ez máshogy alakul. A csemetének persze valószínűleg jobb lenne, ha eddig megszokott csoporttársaival folytathatná tovább az ovit, ám a létszám miatti beosztás ezt sajnos felülírhatja. Érdemes lenne a végső döntés előtt leülni az óvónőkkel és az óvodavezetővel, és aggályait őszintén eléjük tárva megbeszélni a dolgot. Elképzelhető talán, hogy kis egy átszervezéssel mégis megoldható a jelenlegi csoportban maradás, ám ha mégsem, akkor se keseredjen el! Gondoljon azokra a gyerekekre, akik teljesen vegyes életkorú csoportba járnak, és évről-évre újra és újra végigélik az újonnan érkezett picik sírdogálását, a csoporttársak gyakori változását, stb.
Egy beszélgetést, azt hiszem, mindenképpen megér a dolog. Próba, szerencse!