Kislányom 3 éves volt májusba. Ősszel kezdtük az ovit, az első hónap úgy ahogy ment, nem volt sírás. Kb 3 hete sír, már este mondja, hogy holnap ne menjünk, reggel is és benn az elváláskor sír. Fut vissza hozzám, szorítja a kezem, volt, hogy az óvó néni már kitépte a kezemből. Állítólag utána nincs baj, nem sír. Ott is alszik és eszik is. De mára már odáig jutottunk, hogy a reggeli kakaót kihányta. A problémát még tetőzi, hogy január végére várjuk a tesót és szerttem volna, ha addig beszokik. Az óvó nénik nem igazán segítőkészek, lányom több babusgatást, ölelést szeretne. MI tévő legyek? Vegyem ki az oviból? Ha kiveszem az oviból, jövőre nem veszik be, mert itthon leszek a picivel és így is nagy a túljelentkezés, 5 évesen meg lehet még nehezebb lesz a dolog és akkor már az iskoára, az összpontosításra kéne figyelni, nem a beszoktatásra.
Válaszát előre is köszönöm
Mónika
Válasz:
Kedves Mónika!
Bizony sok szülőt elkeserít, ha gyermekét kétségbeesett sírás közepette kell otthagynia az oviban. A késleltetett beszoktatási gondok igen gyakoriak óvodás korban. A szülő már-már azt hiszi, sínen van a dolog, mikor derült égből villámcsapásként törnek felszínre a problémák. Ennek ellenére is azt mondom, ne keseredjen el! Kislánya minden jel szerint (t.i: elválás után már nem sír) alapvetően nem érzi rosszul magát az óvodában, és ez a helyzet napról-napra könnyebb lesz. Könnyebb lesz, mert egyre több kis társát ismeri meg, egyre több barátja lesz, egyre több közös élményt szerez a közösségi életben,...stb. Összefoglalva: kitartás, ne adja fel!
Javaslom, hogy a leírtak ellenére is próbáljon együttműködést kezdeményezni az óvónőkkel. Mondja el nekik, mi a kedvenc játéka, ill. tevékenysége a leánykának, amivel remélhetőleg sírás nélkül el lehet csábítgatni az anyukája mellől. Ez is csak fokozatosan valósítható meg, elképzelhető, hogy eleinte ki-kikémlel a csoportszobából, itt van-e még az anyukája. Az első egy-két napban tanácsos a gyermek bemenetele után még néhány percig a folyosón várakozni. Ehhez is kérje az óvó nénik beleegyezését és segítségét, feltételezem, hogy nem lesz akadálya.
Másik mód a könnyebb beilleszkedésre, ha lehetőséget ad arra, hogy kislánya meghívhasson magukhoz néhány kis ovis társat, barátot. Így segíthet abban, hogy társas kapcsolatai minél hamarabb és könnyebben elmélyüljenek, ugyanakkor lesz kihez, lesz kiért bemenni reggelente az óvodába.
