Nagyon aggódom két dolog miatt is az egyik, hogy gyermekem, aki 4 éves lesz nem tudom nyugodt lelkiállapotban az oviban hagyni. Nekem is nagyon fáj őt így othagyni, mégha tudom, hogy az óvónénik szeretik, s mindent megtesznek azért, hogy megnyugtassák.(erősnek mutatom magam, s próbálom nem sokáig húzni a kezdetekhez képest a búcsúzkodást, az óvónénik kérésének eleget téve.)Minden reggel mielött a csoportba menne elkezd sírni , aggódom, mert néha kínos hisztérikus viselkedését talán az ovonők és a kicsi társai sem hiszem, hogy jól torelálnák(félek hogy emiatt nem lesznek barátai).A másik, hogy nem szeretném ha a kis lelke sérülne.Nagyon kedves kislány, de biztos vagyok benne, hogy reggelente ez a sírás inkább hiszti..hiszen ismerem a kicsit,s odahaz is előfordul néha-néha egy kis hiszti, amugy egy csupaszív, kedves kislány.
Kérem mondja el mit tehetnék.
Nem tudom mennyire befolyásoló tényező, hogy eddig csak egymaga volt, de nemrégen kistestvére született, a testvéri féltékenységre gondolva, sokszor a kistesótól kisebb ajándékokat kap, így fogadtatva el vele, hogy a kistesó is nagyon szereti, és hogy őt is úgy szeretem minta a kis testvérét. Kérem mondja el mitévő legyek. Előre is köszönöm.
Válasz:
Kedves Levélíró!
A soraiban leírtak alapján arra következtetek, nem annyira testvérféltékenységről, mindinkább egyszerűen beszoktatási nehézségről van szó. Amennyiben a reggeli sírás-rívást követően a nap folyamán visszazökken kislánya lelki egyensúlya, úgy nincs ok aggodalomra. Ebben az esetben hamarosan, fokról-fokra csökkenni fognak az ilyen jellegű negatív megnyilvánulások. Szűnni fognak, mert megismerkedik és megbarátkozik nem csak az óvó nénikkel, de társaival is. A csoporttársakból kislánya elkeseredése sokkal inkább empátiát, mint ellenérzést ébreszt, ebben biztos vagyok. Amint szerez magának egy-két közelebbi barátot, máris nagyobb biztonságban fogja magát ott érezni, lesz ki(k)hez sietni az oviba. Erre legjobb példaként saját kisgyermekkoromat tudnám felhozni, mikor is csak azután szűntek meg nálam a hangos reggeli sírások, miután megismertem és megszerettem legjobb barátomat: Attilát. A csoportban aztán sülve-főve együtt voltunk, elválaszthatatlan társakká kovácsolódtunk. Úgy vélem, egy igaz barátra való rátalálás az Ön kislányának is sokat segítene. Kérje ebben az óvónők segítségét! További beszoktatási tanácsokat korábbi, ilyen témájú leveleimből is meríthet, melyek szintén segíthetnek könnyebbé tenni ezt a nehézkes időszakot.
