Üdvözlöm!
Kislányom augusztusba múlt két éves.Októbertől jár bölcsödébe, ahova igen könnyen beilleszkedett.Nem sír, sem az elválásnál, sem máskor, a nap folyamán.A bölcsibe szépen,nyugodtan alszik,eszik.A gyerekekkel eljátszik és szépen fejlődik,néha verekszik is.Két hete viszont elalvás után nem sokkal felriad,sír és remeg,sokszor verejtékezik is.Ha a karomba veszem elég sok idő mire megnyugszik,de utána újra le tudom tenni a helyér és alszik tovább.Kérdéseimre nem válaszol,ha azt kérdezem fél,igent mond,ha az,hogy rosszat álmodott,arra is igent.Igazán nem tudom mi lehet az oka,hisz olyan szeretet veszi körül ami szerintem minden gyermek vágya.A lefekvések elött is vidáman bohockodunk,mesét olvasunk neki és boldogan vekszik le,aztán meg jönnek a felriadások.Mit tudok tenni?Azt érzem,hogy számít neki a nyugtatásom,de nem értem az okát.Ez természetes?Meddig tarthat ez az állapot, és mi a szülők mit tudunk tenni?Talán forduljunk orvoshoz?
Kérem kérdésemre mihamarabb válaszoljon.Köszönettel egy aggódó apa.
Válasz:
Kedves Apuka!
Leveléből az tűnik ki számomra, a családi háttér valóban ideális, így valószínűleg az okok sem ott keresendők. Mindenek előtt talán nem ártana egy alaposabb orvosi kivizsgálás, hogy nincs-e valamilyen egészségi probléma a gyermeknél. Amennyiben egyértelműen megállapítható, hogy nem, akkor érdemes lenne a bölcsődei gondozónőkkel tapasztalatot cserélni, beszélgetni, hátha kiderül valami, ami idáig rejtve volt. Javaslom, próbáljanak arra az időszakra koncentrálni, amikor a nehéz időszak kezdődött. Pl: Volt-e azokban a napokban valamilyen változás, nem került-e esetleg akkoriban új gyerek a csoportba, nem lett-e akkoriban új gondozónője a gyerekeknek ...stb. Mindennemű, akár aprónak tűnő változást is érdemes átgondolni. Lehet hogy számunkra jelentéktelen momentumnak tűnik, de gyermekére az ismeretlenség félelmetességével hat. Amennyiben ez sem vezet eredményre, úgy elképzelhető, hogy megkésett beszoktatási nehézségről van szó, mely várhatóan napról-napra enyhülni fog.
