Levélírónk kislánya meglehetõsen félénken viselkedik társai közelében, s igyekszik minden lehetséges konfliktushelyzetet messzirõl kikerülni. Hogyan lehetne magabiztosságában megerõsíteni?
Kedves Óvónõ!
Kislányom négyéves múlt májusban, második éve jár óvodába. Magyarországon is nagyon visszahúzódó, félénk, bátortalan leányzó volt, s most külföldön élünk, itt kezdte tavaly az óvodát is. Bár jár magyar óvodába is, viselkedése teljes mértékben azonos mindkét helyen: nem játszik másokkal, nem barátkozik, illetve egy üdítõ kivétel van: másfél évvel fiatalabb öccsével remekül eljátszik, ez év õszétõl járnak egy csoportba mindkét helyen.
A félénksége viszont már-már határtalan, annyira fél attól, hogy bármilyen konfliktushelyzetbe bekerült, hogy "elterelõ hadmûveleteket" eszel ki, csak nehogy kezdeményeznie kelljen. Konkrét példa volt ma, hogy két - nála egy évvel idõsebb fiú - sárkányvárnak tekintette a csúszdát, s bár én rábeszéltem õket, hogy hagyják a leányzót lecsúszni, végül sírásba torkollott az egész, s Zsófi megfutamodott, majd közölte, hogy "meggondoltam magam, nem is akarok csúszdázni". Sajnos ez nem egyedi eset. A helyzetet nehezíti, hogy idegen nyelvi környezetben mozog Zsófi, kb. két hete kezdett el nyelvileg együttmûködni a csoporttal, eddig nem igazán szólalt meg.
Más szempontból rendkívül érdeklõdõ, intelligens (ezt nem én állítom, hanem az óvónõ) kislány, imádja a verseket, énekeket, meséket, kicsi korától kezdve folyamatosan le kellett kötni, akkor érezte jól magát. A szabad játék nem az õ stílusa.
Lehet valahogy bátorságot önteni belé? Ha itthon vagyunk, akkor õ a hangadó, kilép a nyusziszerepbõl, s akaratát rákényszeríti az öccsére is, de mindez csak addig tart, amíg én is a közelben vagyok. Az óvodában mindebbõl semmi nem marad.
Válaszát elõre is köszönöm! Üdvözlettel: egy aggódó anyuka
Válasz:
Kedves Anyuka!
Levele alapján úgy tûnik számomra, ha nem is látványosan, de kezd megtörni a jég. Gondolom ezt abból, hogy -mint írja-, kb. két hete kommunikálni kezdett az idegen nyelvû gyerekcsoportban. Ez óriási nagy szó, hiszen nyitni kezdett környezete felé. A fejlõdés szükségszerûen tovább fog folytatódni, hiszen, mint írja, gyermeke rendkívül érdeklõdõ, aktív, játékos. A közös játéktevékenységek során pedig egyre több társát ismeri meg, s egyre több emberkével kerül baráti viszonyba. Ezek a kis társak aztán a szabadban történõ mozgásos játékokba is be fogják vonni kislányát, így a felelem fokról-fokra múlni fog. Aggodalomra tehát nincs ok, ám nem árt, ha a az óvó nénik támogató segítségét is kéri gyermeke beilleszkedéséhez.
