Katalin másfél éves kislánya nagyon félõs, idegenkedik a számára ismeretlen gyerekektõl, felnõttektõl. A többiek közeledése ellen hangos sírással tiltakozik. Mit lehet tenni?
Kedves Óvónõ/Pszichológus!
Másfél éves kislányom rendkívül félõs. Fél a felnõttektõl és a gyermekeket sem szereti a kis auráján belülre. Sokszor ha belépünk idegen helyre, bankba, más lakásába, boltba és valaki szól hozzá v rámosolyog, erõs sírásban tör ki. Sajnos ennek komoly alapja lehet, hogy egyévesen átesett egy altatásos mûtéten és azt megelõzõen több vérvételen, ami szerintem hatalmas trauma lehetett és a mai napig benne él. Nagyon anyás, igaz sokat van velem de eljárunk felnõttek közé, játszótérre is. Hogyan próbáljam meg bátorítani? Mert érdeklõdve néz másokat, de ha "helyzet van", azonnal pánik és sírás. Bízom jótanácsában.
Üdvözlettel Janzsó Katalin
Válasz:
Kedves Katalin!
Úgy vélem, jó úton haladnak a bátrabb barátkozás irányába. Csak helyeselni tudom, hogy sokat járnak emberek közé, akár felnõttekrõl, akár gyerekekrõl van szó. Egy idõ után meg fogja szokni az idegenek jelenlétét, és ha nem erõltetjük, hanem türelmesen kivárjuk, míg magától nyit a többiek felé, sokat segíthetünk neki. Az már a társas kapcsolatok fejlõdése felé mutat, ha az egyedül játszást, külön játszást felváltja a társas szemlélõdés. Ezt követi majd a közeledõ-kapcsolódó játék, amit azonban nagyon kíméletesen és indirekt módon lehet a háttérbõl segíteni. Fontos, hogy kislánya ne érezze "rátukmálásnak" a dolgot, engedje, hogy szabadon eldönthesse, be akar-e kapcsolódni mások tevékenységébe. Egy idõ után, mikor oldódnak benne a gátlások, minden bizonnyal nyitni fog társai felé. Addig is jól teszi, ha a többi gyerek felé Ön kezdeményez, amit gyermeke a háttérbõl figyelhet. Pl: anyu homokozni kezd a kisfiúval. Gyermeke ezt eleinte csak kívülállóként figyeli, majd remélhetõleg õ is bekapcsolódik a játékba.
Sok sikert!