4 éves kisfiamat idén szerettem volna beszoktatni az óvodába, mivel tavaly kistestvére született, és nem akartuk "kitenni a szûrét" otthonról, azon kívül élvezzük is az együttlétet. Idén sem elsõsorban a foglalkozások, hanem a gyerektársaság, önfeledt játék iránti igénye miatt gondoltuk, hogy járjon oviba.
Kisfiam szereti a gyerekeket, mindig repes örömében, ha az unokatestvéreivel játszhat, más gyerekekkel is barátságos, és egyre többet mókázik a kistestvérével is.
A beszoktatás viszont sajnos nem jól sikerült, úgy érzem, az óvónõ hibás tanácsa, és persze az én befolyásolhatóságom miatt. A következõ történt. Miután vagy egy órát vele töltöttem az oviban, már a második napon simán ott hagyhattam azzal, hogy megnézem,mit csinál a kishúga, és hamarosan jövök vissza. Így is tettem; jól érezte magát, és másnap is szívesen ment. Ekkor viszont számomra érthetetlen módon az óvónõ olyannyira fel akarta gyorsítani a beszoktatást, hogy kitessékelt az oviból, miután a fiam elõre ment a csoportszobába, úgy tudva, hogy én majd megyek utána. Mondtam neki, hogy be szeretnék menni legalább elköszönni a kisfiamtól, de õ erõsködött, hogy így sokkal jobb lesz, simábban megy a dolog. Tele rossz érzéssel és kételyekkel el is mentem: vagyis búcsú nélkül otthagytam a fiamat, becsaptam õt. Én azt gondolom,hogy inkább hulljon egy-két könnycsepp egy tisztességes elbúcsúzás után, mint hogy így becsapjunk egy kisgyereket. Remélem nem csalódott túl nagyot bennem!
A nyakamba ugrott mikor mentem érte, az óvónõ szerint jól érezte magát (?), bár egyszer az udvaron bebújt a mászóka alá, ott szomorkodott, és mondta, hogy anyát várja. Azóta pedig nem hajlandó oviba menni, nehezen, vagy nem enged el sehova, pedig az eset elõtt gyakran vigyáztak rá a nagyszülõk, a nagynénje is. Most olyanokat mond, hogy "anya én mindig itthon és veled akarok lenni, vagy veled menni". Én pedig szeretném ha vidáman játszana a gyerekekkel az oviban, csak fél napot. A történtek után viszont annyira megingott a bizalmam az illetõ óvónõben, hogy nem is akarnám rábízni a fiamat. Ezen kívül õ valóban tiltakozik is az ovi ellen.
Városnak minõsített, de falu jellegû településen élünk, nincs másik óvoda. Én úgy szeretném olyan helyre vinni, ahol meleg, szeretet-teljes a légkör, és okosan foglalkoznak vele. A közeli városba utazást viszont nyûgösnek gondolom, és akkor helybéli barátai nem lennének.
Mi a véleménye, elég lenne-e a gyerektársaság iránti igényét máshogy kielégíteni (gyerekeket rendszeresen meghívni játszani) és hagyni az ovit; vagy a foglalkozások és a közösségben való mozgás, viselkedés, érvényesülési képesség elsajátítása érdekében fontos maga az ovi? Én úgy gondolom,hogy az iskola elõtt mindenképpen fontos egy picit barátkozni mindezekkel, és a szereplési helyzetekkel is, de õszintén szólva, az az érzésem, hogy érzelmileg és etikailag sem megfelelõen fogadtak ott bennünket. Viszont így valószinûleg egyre nehezebb lesz majd a beilleszkedés.
Kérem, segítsen a döntésben a tanácsával: menjen-e ebbe az oviba (most már három hete nem volt), ha igen, hogyan küzdjük le az ellenérzését/ünket; vagy pedig oldjam meg a mesét, éneket, verset,rajzolást, stb. itthon (mint eddig), kiegészítve heti 1-2 házon-kívüli foglakozással (játéktár, tücsökzene) és a gyerekek utáni vágyát játszópajtások "becserkészésével"?
Válaszát elõre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel:
Kati
Válasz:
Kedves Kati!
Bár megértem aggodalmát, ám mégis azon a véleményen vagyok: a gyerekeknek, - így kisfiának is, - nagy szüksége van az óvodai életre! Az ovi nem csupán „egy kis rajzolgatásról, bábozgatásról” szól, nem lehet ennyire leegyszerûsíteni az ott folyó nevelõ-oktató munkát. Ezen intézményrendszer olyan komplex fejlesztõmunka helyszíne, mely kellõ képzettség, szakmai háttér nélkül nehezen pótolható.
Megértem, hogy ennyire kedvét (kedvüket) szegte az óvónõ számomra is érthetetlen „beszoktatási módszere”, ám ennek ellenére is azt javaslom: ne adják fel, még semmi nincs veszve!
Javaslom, hogy mielõtt újra elvinné gyermekét a szóban forgó helyi óvodába, elõtte feltétlenül üljön le négyszemközt beszélgetni a pedagógusokkal! Kérje meg, hogy adjanak lehetõséget arra, hogy az elsõ 4-5 napban Ön is ott maradhasson gyermekével, ha nem is a teremben, de a folyosón ülve legalábbis. Mondja el kételyeit és kérje az óvónõk segítségét! Nem hiszem, hogy elzárkóz(hat)nának e megoldástól, tekintve, hogy nekik is a gyermek érdekeit kell elsõsorban szem elõtt tartani!
Amennyiben nem sikerül dûlõre jutni velük, úgy abban az esetben kérje az óvodavezetõ segítségét!
