Kedves Óvonő !
Azért fordulok most Önhöz hogy tanácsát kérjem a kisfiam ügyében.
Kisfiam 6 éves lesz tavasszal s immár másfél éve ovit kellett váltanunk költözés miatt. A régi ovijában nem volt semmi problémánk sőt az első naptól kezdve úgymond szívesen jártunk oviba. A problémák másfél éve kezdődtek. Az oviváltás nagyon megviselte a gyereket mivel az új oviban más , szigorúbb nevelői lettek és más rendszer szerint nevelik őket . Az eltelt ezen időszakban kisfiam nagyon félénk és szorongós gyermek lett s mivel sok "kudarcélménye " volt a rajzolás terén így ha tudja hogy rajzolni kell akkor nem is akar oviba menni. A feladat teljesítésekor elsírja magát , van hogy a csoportból is kiszalad. Elmondása szerint előfordul hogy bűntetésből rajzolnia kell megadott témáról.
Az oviban emiatt visszafogták egy évet s most ismét középsősök vagyunk (ezt is kudarcként élte meg hogy ő nem lehet nagycsoportos ) Őszintén szólva nem értem hogy egy vegyes korosztályú csoportban miért annyira lényeges kihangsúlyozni a gyereknek hogy ő bizony nem nagycsoportos hanem ismét középsős !?
Az oviban ígértet kaptam hogy nevelési tanácsadó részéről foglalkoznak a gyerekkel de hogy ez nem így történt ( nincsen rá keret - kaptam a felvilágosítást) csak ma tudtam meg .
Most mit tehetnék ?
Javasolja hogy forduljak saját magam a területileg illetékes Tanácsadóhoz ?
Válaszát előre is köszönöm !
Tisztelettel :
J.Szilvia
Válasz:
Kedves Szilvia!
Levele alapján képet kaphattunk arról, hogyan lehet egy kisgyermeknek módszeresen leépíteni az önbizalmát. A "középsős maradtál" ez esetben egyfajta megbélyegzést, megszégyenítést takar, mely tovább tépázta a fiúcska önértékelését. Javaslom, kérjen lehetőséget arra, hogy nyugodt körülmények között leülhessen beszélni az óvónőkkel! Mondja el nekik problémáit, ill. azt, mennyire megviselte a gyermeket, hogy továbbra is középsősként tartják számon. Kérdezzen rá, hogyan szokták motiválni őt az ábrázolótevékenységekre, mert gyermeke valósággal retteg ezektől. Hogy a szülő-pedagógus kapcsolat ne mérgesedjen el, (jogos) számonkérés helyett kérje segítségüket! Hogyan tudná otthon is segíteni a fiúcska kézügyességének fejlődését, ill. a kész műveket szívesen bevinnék majd az oviba egy kis elismerésben bízva. Kérje meg, hogy ilyenkor dicsérjék meg a fiúcskát, biztosan sokat lendítene borsónyi önbizalmán. Az óvónők elismerő szavai tudnák csak igazán oldani az eddig kialakult feszültséget, szorongást, sőt, a gyermek hozzájuk fűződő érzelmi kapcsolatán is sokat lendítene. Kérje, motiválják, dicsérjék a kisfiút minél többet!
