Errõl ír levelében egy édesanya, aki részben családi körülményeik, részben saját meggyõzõdése alapján óvodába járás helyett inkább az otthoni fejlesztést választaná. A törvény szerint erre lehetne módja, ám mi szolgálná leginkább a gyermek érdekét?
Kedves Óvónõ!
Kisfiam jövõ májusban lesz 5 éves, de nem szeretnénk óvodába járatni. Nagyon jól fejlett, értelmes gyermek, nagyon sokat foglalkozok vele (én is pedagógus vagyok), képes napi két órát végigülni a foglalkoztatókönyvek mellett, nemsokára írni és olvasni fog, mert nagyon érdekli. A család életvitelébõl kifolyólag sok idõt töltünk külföldön, így a magyar mellett három nyelvvel ismerkedik anyanyelvi környezetben és örömmel látom, hogy jó a nyelvérzéke. Természetesen nem hanyagoljuk el a sportot sem, minden nap kerékpározik, sokat van a szabadban. Igyekszem a kisfiamnak biztosítani a megfelelõ fejlõdést. Szeretnénk másik gyermeket is, akivel szintén itthon maradnék, így a kisfiamnak sem kellene óvodába mennie. Végigolvastam a törvényt, mely szerint
" Az óvodai ellátás igénybe vétele a gyermek 5 éves koráig nem kötelezõ, azonban ezt követõen, az óvodai nevelési év elsõ napjától (minden év szeptember 1-jétõl) kezdõdõen óvodába - legalább napi 4 órában - kell járnia."
"Ha a szülõ nem kívánja gyermekét óvodába járatni, az óvoda vezetõjétõl kell felmentést kérnie. Az óvoda vezetõje akkor adhatja meg a felmentést, ha a gyermek családi körülményei, képességének kibontakoztatása vagy sajátos helyzete ezt indokolja."
Problémát nem szeretnék, ezért azt javasolták, hogy a körzetes óvodába írassam be jövõ év elején, majd kérjem a felmentést. De ez hogyan mûködik? Már rögtön a beíratásnál kérni kell a felmentést? Van erre formanyomtatvány? Kell valamilyen igazolás a védõnõtõl? Tényleg el kell menni a nevelési tanácsadóba is?
Elõre köszönöm segítségét és válaszát!
Egy Anyuka
Válasz:
Kedves Anyuka!
Szerény véleményem szerint, - és ebben a szakmai többséget tekintve nem vagyok egyedül, - nem tartom jónak a gyermek óvodától, és így a közösségi élettõl való távolmaradását. Nem tartom jónak, mert ez jelentõs akadálya lehet az iskolai életre való felkészülésnek és a késõbbi iskolai közösségbe való beilleszkedésnek. Természetesen nem vonom kétségbe, hogy Ön is eredményesen fejleszti otthon a kisfiút (bár ez leginkább óvodapedagógusok kompetenciája), ám az értelmi és a testi érettség elérésén túl beszélnünk kell a szociális iskolaérettség elérésérõl is. Ezt pedig csakis óvodai közösségben lehet eredményesen kibontakoztatni. A gyermeknek meg kell szoknia a közösségi szerepvállalást, meg kell tanulnia a közösségi szabályokhoz való alkalmazkodást, egyszóval meg kell tanulnia gyermekközösségben élni. A család egészen más jellegû mikroközösség, mely ezt nem pótolhatja.
Megértem, hogy a gyakori külföldi utak megnehezítenék, talán valamennyire el is lehetetlenítenék az óvodába járást, de a jövõre nézve ezt elõbb-utóbb úgyis újra kéne gondolni. Muszáj lesz, hiszen mikor iskolába jár a gyermek, semmiképpen nem hiányozhat a gyakori utazgatások miatt.
Természetesen nem mondhatom meg Önnek, mit tegyen és mit ne, de mivel a véleményemet kérte, így leírtam az álláspontomat. Úgy vélem, érdemes lenne mérlegelnie a fentieket, és lehetõségei fényében a gyermekének legjobb utat választani. Kisfiának nem azzal tesz igazán jót, ha megpróbálja megóvni a közösségi élet esetleges nehézségeitõl, megpróbáltatásaitól, sokkal inkább azzal, ha segíti az abban való eligazodásban.
Abban az esetben, ha mégis ragaszkodna az óvodától való távolmaradáshoz, az iskolaérettségi szintfelmérés és ennek meglétérõl szóló igazolás miatt kikerülhetetlen lesz a nevelési tanácsadóval való együttmûködés.
