Kedves Óvónõ!
Két gyermekem között 16 hónap a korkülönbség. A lányom 3 éves múlt, a fiam 2 éves lesz. A lányom 2 éves kora óta jár bölcsödébe, a fiamra 1 éves kora óta bébiszitter vigyázott. Most kezdtük a bölcsödei beszoktatást( eddig túlságosan kicsinek tartottam a bölcsödére)a kicsivel. A lányommal került egy csoportba, de külön szobába, külön gondozónénihez. A fiamnak tetszik is a bölcsöde (igaz még csak fél napra jár), de a lányom teljesen kétségbe van esve.El sem ment mellõlem amíg ott voltam. Három délelõttöt töltöttem a bölcsi udvarán a gyermekeimmel. A lányom szinte minden gyerekkel undokoskodott (aki csak feléje ment "legonoszozta"), több gyereket kihozott a sodrából. A gondozónõk szerint nem szokott így viselkedni, amikor nem vagyok ott. Engem mégis nagyon elkeserített amit láttam. Miután nem maradtam már ott délelõtt a gyerekekkel, a lányom sírva kért, hogy délbe menjek értük. (Az elsõ két nap csak a kicsit hoztam el 1 ill 2 óra múlva. De a nagyot ez nagyon megviselte, s azóta elhozom mind a kettõt délben.) Most már ott tartunk, hogy a lányom nem akar egyáltalán menni a bölcsibe (a kicsi noszogat, hogy menjünk már), húzza az idõt minden félével (nem öltöközdik, fáj a hasa, s azt hajtogatja, hogy ne menjünk böcsödébe, mert itthon akar velem lenni). Fáj a szívem, hogy a gyermekem nem érzi jól magát a bölcsiben. Nekem pedig dolgoznom kell, nem maradhatok a végtelenségig szabadságon. Amíg a kicsi nem járt bölcsödébe, a nagy látszólag szívesen volt ott egész nap, nem kellett noszogatni reggelente. Azt tudom , hogy a lányom a saját godozónõjét nem szereti, csak a társát.Ill. az mostanában a kérése, hogy a bölcsiben senki ne nyúljon hozzá, majd õ magától megvígasztalódik.
Mit tanácsol, mit tegyek, hogy a lányomnak is jó legyen.
Köszönettel:Gabriella
Válasz:
Kedves Gabriella!
Kislányát minden valószínûség szerint nagyon megzavarták az öccse beszoktatásával járó változások.Rájött, hogy mehetnek a dolgok máshogy is: a biztonságot és szeretet sugárzó édasanya is jelen lehet ebben a "nem szeretem" bölcsiben, sõt, az eddigiektõl eltérõen még ebéd után ki is szabadítja kényszerû "rabságából." így már úgy érzi, nincs szüksége többé a társai addig vigasztaló jelenlétére, hiszen sokkal jobb felmentõ seregre számíthat.Véleményem szerint az eíddig elfojtott negatív érzelmek törnek most felszínre, melyek minden valószínûség szerint a gondozónõ iránti ellenszenvbõl fakadnak. Feltételezem, hogy szeptembertõl már óvodában folytatja életét a leányka, tehát lehetõsége nyílik egy új közösség, új nevelõ (a vélhetõen sokkal szimpatikusabb óvó néni) megismerésére, megszeretésére. A kellõ gonddal kiválasztott ovi gyermeke esetében csodát tehet szeptembertõl. Addig pedig: kitartás!
