Tisztelt Óvónő!
3 éves kisfiamat tegnap vittem először óvódába! sajnos tízperces könyörgés után sem volt hajlandó bemenni a terembe, ezért az óvónő felkapta és erőszakkal becipelte! Azt szeretném megkérdezni, hogy nem okoz -e nála ez lelki törést? Sajnos 11 óráig 5 perces szünetekkel egyfolytábam ordított! Lágyéksérve van és ezért nagyon félek, hogy a sok sírástól kizáródik!
Előre is köszönöm válaszát!
Tisztelettel: Szabó Szilvia
Válasz:
Kedves Szilvi!
Úgy vélem, aggodalma jogos és megalapozott, nem csak egészségi, de pedagógiai szempontból is. A beszoktatás mindig kíméletesen, emberségesen és a lehető legnagyobb türelemmel kell, hogy történjen! Ezek híján ugyanis az egész óvodai életet meghatározó káros utóhatásokkal is számolni lehet. Ennek elkerülése érdekében, javaslom, beszéljen az óvónővel! Mondja el aggályait, félelmeit gyermeke testi-lelki egészségét illetően és kérje segítő együttműködését az ügyben! Javasolja pl. az alábbi megoldást: Gyermekével előre megbeszélve foglaljon helyet kint a folyosó padján anélkül, hogy a benti, csoportszobai nevelőmunkát megzavarná. Mondja el a fiúcskának, hogy itt fog kint ülni, amíg ő bent játszik. A csábító játékeszközöknek valószínűleg nem tud majd ellenállni, és be fog menni a csoportba. Nyugtassa meg, hogy nem fog elmenni. Miután már nem rohangál ki percenként a gyermek, hogy ellenőrizze édesanyja jelenlétét, az óvónővel történő előzetes egyeztetés után „szívódjon fel” egy rövid időre! Ha kisfia mindezt észrevételezi az óvónőnek, ő nyugtassa meg: „Ne félj, anyu csak a postára ugrott ki, most telefonált, hogy mindjárt visszajön.” Ezt követően egyre hosszabb időkre lehet „eltűnni”, míg végül a teljes délelőtt eltelik anélkül, hogy a csemete édesanyját hiányolná.
Fenti megoldást természetesen ne kioktatólag, sokkal inkább az együttműködő segítséget sugallva javasolja a pedagógusnak. Ilyen módon remélhetőleg elkerülhető a harag és gond nélkül megoldható a problémamentes beszoktatás is.