Kedves Óvónéni!
Nagyon köszönöm a tanácsait, mindenképpen fel fogom használni őket! Ha nem haragszik, továbbra is zavarnám soraimmal. Kisfiammal igyekszünk külön is foglalkozni, hetente kétszer magával viszi őt anyukám és külön programokat csinálnak, hétvégenként pedig a párommal mennek "metrózni" (imádja a tömegközlekedést), ill. esténként mindig együtt fociznak, de megpróbálok én is minél több időt csak vele foglalkozni - persze azért a hugi mindig ott van a háttérben, de azért vannak közös homokozások, hintázások stb. Ez a kisbabásodási hajlam előjött már olyan formában is, hogy ebédnél néha megkér, hogy én etessem, vagy a karomban vigyem az ágyába, stb.
Levelem irása óta eltelt egy hét, azóta vettünk közösen kisnadrágokat és nagy lélegzetvétellel belecsaptunk a közepébe. Egy hét után, azt hiszem egészen jól állunk: majdhogynem önállóan cserélgeti a kisgatyákat és a nadrágokat, képes akár egy egész délelőtt vagy délután is visszatartani a pisit, egyedül a délutáni alváshoz és éjszakára kap már csak pelenkát. Összeismerkedtünk egy vele egykorú kislánnyal is, aki már szobatiszta, együtt járunk zenés-énekes foglalkozásra, hátha kedvet kap tőle a vécére járáshoz. Ugyanis a bilire (vécére sem) azóta sem hajlandó ülni, heves tiltakozásban tör ki hallatára. Kicsit félek attól, hogy teljesitménykényszernek érzi, már nem is merem ajánlgatni, pedig látszik rajta, hogy már igencsak fesziti az inger, de inkább elszalad és magában megkönnyebbül valahol (ami láthatóan szintén frusztrálja), minthogy a bilit használja. (Ugyanakkor esténként még mindig ráül a bilire, de mivel pont ilyenkor nem kell pisilnie, szerintem ez is a kedvét szegte.) Úgyhogy ilyenkor csak bólintok, hogy semmi baj, előfordul, gyere, menjünk, cseréljük ki a kisnadrágot. Ma a délutáni alvásnál (vagy mondhatnám, helyett...) viszont boldogan közölte velem kétszer is, hogy jön a pisi - igaz, ekkor pelenkában volt. Mivel a dicséret ellen is hevesen tiltakozik, csak rábólintottam, hogy nagyszerű, akkor hamarosan már a bilibe is menni fog a pisi. Tartok attól, hogy mindent a pelenkába intéz inkább, mint a bilibe, de már azt is nagy haladásnak tartom, hogy érzi, mikor pisil, mert egy hete még fel sem tűnt neki. Azt nem tudom, hogy vehetném rá arra, hogy akkor üljön rá a bilire, amikor tényleg pisilnie kell? Úgy érzem, márcsak egy lépés választ el minket a komoly sikerélménytől, de ezt sajnos helyette nem tudom megtenni, ő pedig mintha megakadt volna, pedig láthatóan ki van éhezve a sikerre. Amit még megfigyelhettem nála, hogy az elmúlt két napban jóformán szándékosan lovallja magát bele hisztis sirásokba a délutáni alvás terén, pedig még tényleg szüksége lenne a pihenésre, valamint ma a játszótéren is hisztizni kezdett, mikor hazaindultunk, pedig erre már legalább féléve nem volt példa. Jól gondolom, hogy igy vezeti le a feszültségét a szobatisztaság problémái miatt?
Azt hittem, hogy ez egy természetes fejlődési folyamat. Nagyon nem szeretném ha emiatt rosszul érezné magát, és több kárt csinálnék a kis lelkében, mint hasznot.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Boglárka
Válasz:
Kedves Boglárka!
Ne aggódjon, sorait olvasván én is úgy látom, nagyon jó úton haladnak! Fontos, hogy a fiúcska továbbra se érezze, hogy teljesítenie KELL, helyette inkább azt tudatosítsa nála: LEHET! A pici babának továbbra se mulassza el a bátyus érdemeit méltatni: " – Látod, hugi? A bátyus már igazi nagyfiú, mert ő már bugyis. Te is lehetsz majd bugyis, de csak ha nagyobb leszel, mert ezt csak a nagyok tudják!" ...stb.
A kis barátnővel való közös programokat továbbra is szorgalmazzák, annak is be fog érni a gyümölcse előbb-utóbb!
A külön foglalkozások, amikor egy kicsit a bátyus van előtérbe helyezve a kishúggal szemben, nagyon pozitív hatásúak, ezt bizonyítja, hogy már büszkén vállalja a nagygyerek szerepét, nem akar kisbabába átmenni. (Pl: hordja a bugyit, lemond a pelusról, mert ő már nagy.) A szervi problémák elkerülése végett (t.i. a vizelet visszatartás káros következményei) legalább két óránként kérdezze meg a fiúcskát: „Kell pisilni? Adjak pelust vagy bilit?” A két választható alternatíva megnyugtatja a gyermeket, hogy nincs bilire kényszerítés, ha akar, produkálhat, ha viszont nem akar, az sem tragédia. Ennek nyomán valószínűnek tartom, hogy rövid időn belül MAGÁTÓL fogja a bilit választani. Ezt türelmesen ki kell várni!
A gyakori hiszti valóban eredhet a szobatisztaság kérdés miatti belső konfliktusból, ám ez a fenti szülői attitűd nyomán oldódni fog. Elképzelhető azonban, hogy nem emiatt, hanem az ebben a korban oly gyakori dacosság miatt próbálkozik a fiúcska. A dackorszakról sokat olvashat korábbi, ilyen témájú válaszaimban, ahol megoldási módokat is ajánlok.
Összegezvén tehát: ne aggódjon továbbra sem, jól csinálnak mindent és valóban jól alakulnak a dolgok! Csak így tovább!
