Kedves Óvónéni!
Kisfiam 3 éves múlt februárban és még mindig nem szobatiszta. A kakit idõnként közli, ha megtörtént, de általában akkor, ha megüt a szaga, és rákérdezek, de pisit soha. De leginkább akkor tudjuk meg, ha pelenkázás elõtt megkérdezzük mi van a bugyorban. Bilire egy idõben szeretett ülni, de összesen egyszer sikerült belepisilnie, azóta sem. Valószinûleg kényelmetlennek tartja. Próbáltuk a vécét is, arra még annyira sem hajlandó ülni. Ami elkeseritett, hogy az egyik nap pelenkázás közben kicsit magára kellett hagyjam, és mire visszajöttem, pisilt egy keveset, de észre sem vette! Ha 3 évesen ennyire nem érett még, akkor mikor lesz az? S hogyan vegyem rá arra, hogy ráüljön a bilire, anélkül, hogy erõltetném? A védõnénim a rendszerességet ajánlotta, alvások elõtt és után, de a fiam kategórikusan elutasitja, hogy ráüljön. Pedig vadonatújat kapott, õ válsztotta ki. Mikor beszélgetünk róla, hogy a kakinak és a pisinek a biliben a helye, mosolyogva közli, hogy a kakinak és a pisinek a pelusban a helye. Ugyanez a helyzet, ha azt mondjuk, hogy azok a gyerekek mennek oviba, akik már nem használják a pelust. (nagyon várja már egyébként az óvodát) Egyedül lefekvés után jelentkezik a biliért, de ezt inkább arra akarja felhasználni, hogy ne kelljen elaludnia, és beszélgessünk. Ha ilyenkor otthagyom, hogy tessék pisilni, akkor meg szivszaggató sirásba fog. Van egy 10 hónapos kishuga, akit imád, maximum a játékokon van vita, és állandóan utánozza õt. Lehet, buta ötlet, de ha esetleg õt is ráültetném a bilire (tud már ülni), akkor utánozná ezt is?
Mások azt mondták, hogy ne erõltessem, ha ennyire tiltakozik, akkor hagyjuk pihenni a dolgot 2-3 hétig. De sajnos sok idõm nincs, mindjárt itt a szeptemberi óvodakezdés. Ahogy melegebb idõ lesz, mindenképpen leveszem róla a pelust, csak nem tudom, mit mondjak neki, ha a kisnadrágba fog pisilni állandóan. A "Szóljál mielõtt pisilned kell és akkor nem lesz nedves a kisnadrágod" jó lesz? De ha nem érzi, hogy nedves?
Nagyon tanácstalan és elkeseredett vagyok. Anyukám annak idején állandóan rágta a fülem, hogy már akkor rá kell tennem a bilire a gyereket, mikor meg tud ülni, de én ellenkeztem ezzel, mert nem láttam értelmét a "pisivadászatnak". Úgy gondoltam, ha eljön az ideje, enélkül is szobatiszta lesz. De most itt vagyunk, eredmény nélkül.
Nagyon megköszönném a segitségét!
Boglárka
Válasz:
Kedves Boglárka!
Levelében, úgy gondolom, benne van a válasz a miértre. A kistesó állandó utánzása, a vele való azonosulás lehet az oka a szobatisztaság hiányának. Nem akar nagy gyerek lenni, hanem (és ez is a burkolt testvérféltékenység egyik formája) ő is körülajnározott kisbabaként szeretné élni életét. Így ő is legalább annyi figyelmet csihol ki szüleitől, mint amennyit kishúga kap. Ennek kiküszöbölésével, valamint néhány egyéb csellel talán megoldható a probléma. Javaslatom tehát a következő:
Foglalkozzanak minél többet a fiúcskával úgy, hogy napi egy-két órában csak vele játsszanak a szülők. Talán egyszerűbb lesz az előbbiek kivitelezése, ha apu és anyu felváltva vállalja be ezt a napi programot. A lényeg, hogy a kisfiú érezze, ő is kap legalább annyi odafigyelést, mint kishúga, nem kell a figyelem felkeltéséhez "kisbabába átmenni."
A szobatisztaság kérdését pedig ne forszírozzák direktben, hanem inkább észrevétlen módon próbálkozzanak annak elérésével. Ezt a következőképpen képzelem el:
Amikor a picit pelenkázza és kisfia ott sertepertél Ön mellett, egy kötetlen beszélgetés során mintegy véletlenül (!) említse meg a fiúcskának: „ – Látod, a hugi még egyáltalán nem tud a bilibe pisilni, mert ő még nem olyan ügyes. Viszont emlékszel rá, hogy neked már sikerült? Hát igen, aki nagyfiú, az nagyfiú! Majd ha megint meg akarod mutatni a huginak az ügyességed, szóljál, mert akkor odaadom a bilit. Biztos nagyon fog téged irigyelni, hogy te már ezt is tudod!” Ezek után viszont pihentesse a témát. Ha nincs foganatja a burkolt célzásnak, próbálkozzon ismét. Kezdjen el beszélni kislányához, de úgy, hogy kisfia is hallja: „ – Ne szomorkodj hugi, hamarosan te is kaphatsz bilit, de nem most, mert még nem vagy elég nagy hozzá. Tudom, hogy nagyon szeretnéd már, minden gyerek szeretne bilibe pisilni, de egyelőre még pici vagy. Most még csak a bátyus kaphat bilit, mert ő már olyan nagy és ügyes!” Ezen szavak hatására remélhetőleg felébred a kisfiúban egyfajta hiúság, ill. a nagyok ügyességének bizonyítási vágya. Az is hasznos lehet, ha egy korabeli, ám már szobatiszta barátot hívnak meg magukhoz rendszeres időközönként, hiszen az ő jó példája, a gond nélküli bili (WC) használat gyermekében is elindíthat pozitív változásokat.
Fontos, hogy a gyermek ne érezzen teljesítési kényszert a bili használattal szemben, ehelyett inkább vegye kitüntetésnek, ha használhatja.
Reményeim szerint a fentiekkel hamarosan megindul egy pozitív változás, melynek következményeként nyárra elérhető a teljes szobatisztaság.
