Kisfiunk három és fél éves. Egyedüli gyerek, valószínûleg több kényeztetést kap, mint a társai. Már három éves kora elõtt elkezdett oviba járni. Egy rokon gyerekkel került egy csoportba, akivel itthon sokat játszott. Az oviban, kezdetben annyira ragaszkodott hozzá, hogy sírt, ha magára maradt, csak ezzel a kisfiúval játszott sokáig. Az óvó nénik 2 hét után elkezdték õket szétültetni, az ágyuk is távolabb került, de látták egymást. Aztán nehezen de beszokott és már nem volt probléma, hogy mással is játsszon, lettek barátai. A gyerek nagyon értelmes, de semmit nem próbál egybõl megcsinálni, ha már elégszer látta hogy kell, megpróbálja és általában megdöbbentõen jól csinálja. Persze vannak dolgok, amit csak azért sem próbál.
Több mint egy hete kezdõdõt, hogy látszik rajta reggel – valami baja van. Aztán az oviba érve sírva fakad. Nehezen búcsúzik el – „szeretlek anya” – zokogja és az ajtóból vissza akar fordulni. Már reggel indulás elõtt megkérdezi, hogy melyik óvó néni lesz. A délelõttös óvó nénirõl régebben többször elmondta, hogy fél tõle és volt idõszak, amikor látszott, hogy miatta nem megy szívesen, de sírásig nem jutott a dolog, sõt egy idõ múlva megszûnt a probléma. Akkor az óvónõt megkérdeztük a dologról és õ nem tudott mit válaszolni. Most, hogy újra elõjött a probléma kérdésünkre azt válaszolta, hogy az öltözésnél sír – õ úgy látja a gyerek nem tud egyedül öltözni, holott itthon semmi probléma nincs, bár néha segíteni kell neki -, nem akar tornázni, a foglakozásokon nem aktív, és már a rokon fiúval sem akar játszani. Délután viszont másik óvó néni van, akkor a gyerek játszik és nem akar hazajönni. A gyerekkel próbáljuk megbeszélni mi a gond, de nem sok sikerrel. Sajnos arra kicsi az esély, hogy megtudjuk történt-e közte és az óvónõ között valami. A gyerek valószínûleg több odafigyelést igényelne.
Szeretnénk a tanácsát kérni, mit tegyünk, mi lehet a probléma.
Szívességét elõre is köszönjük! Aggódó szülõk.
Válasz:
Kedves aggódó Szülõk!
A probléma valószínûleg abban gyökerezhet, hogy gyermekük valamiért nem mer kibontakozni az említett óvónõnél. (Sem tevékenységeiben, sem önellátás, így pl. az öltözködés…stb. terén) Levelük alapján feltételezhetõ, hogy a szóban forgó pedagógus meglehetõsen erõs személyiség, aki mellett a kissé szerényebb, visszahúzódóbb gyerekek ijedten visszabújnak kicsi csigaházukba. Elképzelhetõ, hogy ez áll a dolgok hátterében az Önök kisfiánál is. Ezt azonban feltétlenül "kezelni" kell, amit a következõképpen lenne tanácsos megvalósítani:
Feltétlenül beszéljen az említett óvónõvel, és konkrétan kérdezzen rá, egészen pontosan mik az önállósággal kapcsolatos aggályai? (Az öltözködésen belül mit csinál rosszabbul, mint „kellene” és miért? ) Kérdezzék ki a legapróbb részletekig a pedagógust! Miután az óvónõ közölte aggályait, Ön ajánlja fel aktív együttmûködését a nehézség megoldásában. Ajánlja fel, hogy otthon majd Önnel "gyakorolnak", ám addig is, ha lehet, semmiképpen ne "egrecíroztassa" a kicsit. (Ezt persze nem ilyen szavakkal, hanem finoman erre utalva kérje az óvónõtõl.) Mondja el neki, mennyire bántja gyermekét, ha figyelmeztetik, rászólnak, mivel kissé érzékenyebb társainál. Erre hivatkozva kérje meg, hogy ha egy mód van rá, a problémákat kisfia helyett inkább Önnel beszélje meg, és Ön majd otthon ráérõsen, pontról-pontra mindent megmutat és begyakorol a gyermekkel. Nem árt, ha a másik óvónõtõl is érdeklõdik, õ hogy látja a gyermekével kapcsolatban felmerült problémákat. (Van-e egyáltalán ténylegesen probléma???)
Fentiek segítségével valószínûleg sikerül a gyermeket kivonni az óvónõ szigorúan kémlelõ „célkeresztjébõl”, minek hatására remélhetõleg visszatér önbizalma és kiegyensúlyozottsága.
