Tisztelt Óvónõ!
A kisfiam szeptember végén lesz 4 éves, jelenleg kiscsoportos óvodás. 3 éves kora elõtt kezdtük meg az ovit, nagy önbizalommal és nagy reményekkel. Az elsõ ovis tanév után az én magabiztos,kreatív fiam kicsit más.A védõnõ és a gyerekorvos szerint a gyerek 3 éves korában mind beszédben, mind rajzolásban, gyurmázásban megelõzte korosztályát.Ma csak itthon hajlandó rajzolni, helyesebben mondva csak ovin kívül. Az elsõ félév után, látva a gyerek változását, beszélgetést kezdeményeztem az óvónõkkel.Másfél óra alatt gyakorlatilag azt próbálták bebizonyítani nekem, hogy nálunk családi feszültség van, nem törõdünk a gyerekkel, a fiam érzelmileg fejletlen stb. Amikor részleteket kértem, ellentmondásokba bonyolódtak. Az érzelmi fejlettség megnyilvánulása szerintük, hogy a gyerek nem puszilgatja sem a dadusokat, sem az óvónõket.Én úgy gondolom, hogy nem is kellene ezt elvárni tõle.Lefestettek a gyerekrõl egy képet, amely olyan nekem, mintha nem az én gyerekemrõl szólna.Semmilyen tevékenységre nem tudják rávenni (állítólag), verekszik és káromkodik, amit szerintük itthon hall és lát. Nem értem a hozzáállásukat, hiszen nem is ismerik családunkat. Egyébként a gyerek itthon nem lát agressziót, férjemmel szeretetben élünk, a nagyszülõk szintén, nem káromkodunk és nálunk napirendi ponton vannak a kreatív játékok, lévén nekünk, szülõknek is ilyen jellegû a hobbink (tv nézés helyett). Hordjuk játszóházakba a gyereket, mivel nincs testvére, és még sehol nem volt rá panasz, mindenhol örömmel rajzolt, festett, gyurmázott, vágott, ragasztott, decoupage-olt és még sorolhatnám.A káromkodást sajnos mi is tapasztaltuk, azonban több másik szülõ is panaszolta, hogy az oviból így tér haza a gyerek.Az utóbbi idõben amikor azt kérdeztem a fiamtól, hogy õ miért nem rajzol stb az oviban, azt felelte, hogy õ ügyetlen, neki senki nem segít, az õ munkáját úgysem teszik ki a faliújságra. Ez tény, még nem láttam egy alkotását sem.Úgy érzem , hogy amióta oviba jár, az önértékelése mínuszba fordult át. Nem tudom, hogy mivel ártok többet: ha kiszakítom baráti körébõl és egyúttal az óvódából, vagy ha hagyom továbbra is egy olyan környezetben, ahol semmi sikerélménye.Szerettem, volna, ha az óvóda pszichológusa megnézi a fiamat, sajnos nem jutottam be hozzá.Nem tudom azt sem, hogy mi az óvóda-váltás módja.Kell-e ezzel a problémával pszichológushoz fordulni?
Válaszát várva: Hanyu Lívia
Válasz:
Kedves Lívia!
Véleményem szerint a probléma megoldható, ezért nem nagyon érdemes óvodaváltáson gondolkodni. Javaslom, hogy naponta kérdezzen rá az óvónõknél, mivel töltötte a napját a gyermek, mit csinált, kivel és mit játszott, így az óvónõk kénytelenek lesznek kicsit jobban odafigyelni a csendesebb, ám korántsem biztos, hogy tehetségtelenebb gyermekre is. Mindemellett kérje meg a pedagógusokat, hogy adott alkalmakkor ne fukarkodjanak a dicsérettel sem, hiszen nincs olyan gyerek, akit ne lehetne naponta megdicsérni valamiért.
Hasznos lenne, ha alkalomról-alkalomra bevinnének az oviba egy-egy otthon készített, jól sikerült rajzot, képet, aminek dicsérete, elismerése szinte kikerülhetetlen. Vessse fel az óvónõknek, hogy mennyire örülne gyermeke, ha legalább ezekbõl a munkákból kikerülne néhány a faliújságra. (A kérést valószínûleg nem fogják megtagadni.)
Mindezek mellett érdemes lenne egy nyílt nap alkalmával beülni a csoportba és saját szemével megtapasztalni, hogy valójában mi is a helyzet a gyermekkel. Ennek lehetõségérõl érdeklõdjön az óvónõknél.
Fentiek segítségével valószínûleg normalizálódni fog annyira a helyzet, hogy gyermeke önértékelése, önbecsülése helyrebillen majd. Kívánok hozzá sok sikert!
