Lányom ez év október 12.-én tölti be a 3.életévét,mikortól kötelezõ az óvodába vinni és mikor kell beíratni?
Válaszát köszönöm!
Vlasz:
A gyermek, abban az évben, amelynek augusztus 31-éig a harmadik életévét betölti, a nevelési év kezdõ napjától legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson köteles részt venni. A kötelezõ óvodába járás 2014. szeptember 1-tõl hatályos.
Krds:
A három éves kislányom mindkét kezét használja, bár változóan.
Étkezésnél mindig cserélgeti a kezében az evõeszközt, rajzoláskor viszont mindkét kezébe vesz egy-egy zsírkrétát, illetve mindkettõt használja is, általában két külömbözõ lapon.
Bal kézzel karikákat rajzol, közel egymáshoz (olyan mint a szõlõfürt) míg jobb kézzel széles mozdulatokkal satíroz.
A jobb kezére mindig "bedühödik". Amit rajzol, összegyûri, miközben veszekedik magával.
Amúgy a legtöbb dologból kettõt kér. Ha megkapja, akkor mindkét kezében tartja. A csokiszeletet is kettétöri.
Van hogy evõeszközbõl is kettõt kér, például a leveshez kér kanalat és villát. Ilyenkor a bal kezében tartja a kanalat és eszi a levest, míg a jobb kezében lévõ villával "halászik": kiszedi a zöldséget, vagy ami épp a tartalmat adja.
Rendesen a mániája, hogy mindkét kezében legyen valami amivel foglalatoskodik. Ha nem jön össze (csak egy kekszet kap, vagy nem találja a ceruzáit) akkor jön és veszekedik velem, hogy: anya nézd (mutatja az üres, általában a jobb, kezét) nem jó, üres, nem jó! Kérek másik: kekszet, ceruzát, virágot, kavicsot stb.
Észre sem vettem, de már automatikusan kettõt adok neki mindenbõl. A nagyija jegyezte meg, hogy ez így nem biztos, hogy jó.
Vlasz:
Amennyiben semmi jelét nem látja annak, hogy kislányánál melyik kéz lehet a domináns, úgy 4 éves kora körül érdemes neurológus szakember véleményét is kikérni.Õ szakavatott módon el tudja dönteni, melyik kéz a dominánsabb, így vélhetõen iskolába lépéskor már nem lesz kérdés, melyik kezével fog írni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
13 hónaposan akaratos és agressziv a gyerekem Nem vagyunk agresszivak vele csak rászolunk ha kell határozottan!
Mit tehetek? Ha a nagyobb testvére rászól hangosan és erélyesen megragadja a pólóját vagy rácsap. Az apját tiktakos dobozzal dobta meg és lehetett látni hogy méregbõl teszi!
Mit tehetek?
Üdvözlettel: Ilona
Vlasz:
A kisgyermekkori agresszió, korai opponálás sok esetben az orális életkori szakaszban (0-1. életév) történt anya-gyermek kapcsolat sérülésébõl eredeztethetõ. Ez lehet akár egy szülés utáni depresszió vagy bármi olyan tényezõ, mely a kismama lelki egyensúlyát a baba elsõ életévében felborította. Ha úgy érzi, kimerült, fáradt, feszült, úgy családja segítségével próbálja kipihenni magát, érzelmileg regenerálódni. Ha Ön nyugodtabb lesz, úgy vélhetõen kisgyermeke is megleli lelki békéjét.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Ûdvözlöm ! Kérdezni szeretném hogy mit tehetnék a kisfiam 2007. 04.10. született.Szeretném ha meg kezdhetné az iskolát de az ovoda nem engedi. Most kettõ hónapja megy a vita végül elküldtek minket a nevelési tanácsadóba azzal a címmel döncsenek õk !!! A próbléma a fiammal hogy 7hangot téveszt jár logopédushoz . Az ovónõ szerint kicsit lassú a tempoja . Most 06.10.-re van idõpontunka nevelésí tanácsadóba . Õn szerint ez akkora próbléma hogy nem mehet iskolába ? Amugy nagyon érdeklödõ nyitott mindenre és az utóbi idõben nem akar óvodába menni ! Válaszát elõre is köszönöm ! Üdv. Edina.
Vlasz:
Kedves Edina!
A hamarosan elkövetkezõ iskolaérettségi vizsgálat el fogja dönteni a kérdést. Az iskolába lépésrõl való döntés joga mára nem a szülõ kompetenciája, hanem az óvodáé, kérdéses esetben a Szakértõi Bizottságé. Mindemellett is nagyon tanácsos megszívlelni az ott megfogalmazott szakvéleményt, hiszen míg a szülõ sok kérdésben laikus lehet, addig a szakemberek tudatos, célirányos felmérés nyomán irányítják iskolába vagy tartják óvodában a gyermeket.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Szép Napot.
kisfiam 2014 február 11-én tölti be a 3éves kort, én itthon vagyok kishugával Gyeden.
Nekem azt mondták, ráérek 2014 szeptemberétõl óvodába járatni.
Valóban így van?
Valaki azt mondja, hogy már 2014 február 12-tõl vinnem kellene így most bekellett volna íratnom.Mi az igazság?
Köszönöm a segítséget.
Vlasz:
Kedves Szülõ!
A gyermek, abban az évben, amelynek augusztus 31-éig a harmadik életévét betölti, a nevelési év kezdõ napjától legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson köteles részt venni. A kötelezõ óvodába járás 2014. szeptember 1-tõl hatályos. Elõbbiek okán Ön idén még nem köteles óvodába íratni gyermekét.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A kislányom 25hónapos kora óta hetente 2* félnapra magán bölcsibe jár.(sajnos állami bölcsire nincs lehetõség ahol lakunk)A magánt csak azért emeltem ki mert ezért a bölcsiért vidéki viszonylatban kemény pénzeket kell fizetni.Azért kezdtük el a bölcsit mert jött a hideg idõ és sajnos nem találkoztunk gyerekekkel viszont az én kislányom már nagyon igényelte a gyerek társaságot.Már a "beszoktatásnál is meglepõdtem mert azt mondta a gondozó,hogy a beszoktatás úgy zajlik hogy oda viszem a gyereket és 5perc múlva elmegyek haza/dolgozni.Tehát nincs beszoktatás egyszerûen otthagyom a gyermekemet,ha üvöltve sír akkor is.Így soha nem tudom meg hogy sikerült-e neki beilleszkedni mert ebéd után a gondozó mindig azt mondja,hogy minden rendben volt.
Van 1 kislány akit az én kislányom mindig emleget és azt mondogatja hogy az a kislány mindig megkarmolja és nem engedi a babákkal játszani.Erre rá is kérdeztem a gondozótól és Õ azt mondta inkább az én kislányom nem hagyja azt a kislányt (a másik kislány gazdag szülõk kislánya)ekkor gondoltam hogy akkor nem kell annyira komolyan venni amit itthon mesélget a gyermekem.Hozzá tartozik nem mesél sokat a bölcsirõl esetleg ha kérdezem 2kérdésre válaszol de utána úgy csinál mint ha nem hallaná.A múltkor azzal jött haza hogy a sarokban állt mert elpakolták a többiek a játékot amivel õ még játszott és ezért Õ fejbe ütötte Õket.Ez kb 1hónapja van nála hogy rám is ha valamiért rá szólók felemeli a kezét ilyenkor megfogom a kezét és elmondom hogy ezt nem szabad mert az fáj ha valakit megüt.Tegnap pedig azt mesélte hogy a gondozó ráütött a fenekére mert Õ rossz volt,és kb - hete azt figyeltem meg hogy stressz helyzetben elkezd sûrûbben pislogni.Az lenne a kérdésem hogy Ön mit ajánl maradjunk tovább a bölcsiben vagy vegyem ki a kislányomat?Válaszát elõre is köszönöm.
Üdvözlettel:P.Renáta
Vlasz:
Kedves Renáta!
Kislányát minden jel szerint nagyon megviselte az elmúlt idõszak. A minden fokozatosságot mellõzõ „beszoktatás“, a csoportban valószínûsíthetõ agresszió, ami által kislánya is agresszívvé vált, indokolttá teszi, hogy felfüggesszék a további bölcsizést. A dolognak ugyanis nagyobb lehet a kára, mint a haszna.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A napokban költöztünk Budapestre (II.Ker)egy vidéki városból. Kislányom szeptemberben kezdi az iskolát, ahová márbe is irattuk. Az óvodában még nagycsoportos lenne, (mert az év zárása csak júniusban van)de a körzeti óvoda melyet megkerestünk a felvételt elutasította, hely hiányában. A viszonylag közeli óvodákat még nem kerestem meg mert azt a tanácsot kaptam, hogy csak magánoviban próbálkozzam, mert mindenhol telt a létszám! Most mit tehetnék? Pénzügyi lehetõségeim kizárják a magánovit, elhelyezkedni sem tudok míg szeptemberben el nem kezdõdik az iskola, és kislányom így hogyan zárja az ovit? Semmi lehetõségem sincs? Most ovis vagy nem ovis a gyerkõcöm? Messze van még szeptember 1 és ballagása sem lesz... Mielõbb várom megtisztelõ válaszát, melyet nagyon köszönök!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Információim szerint a tanköteles korú gyermek jelentkezése nem utasítható el a körzeti óvodából. Javaslom, kérdezzen rá erre ismét az érintett óvodá(k)ban, indokolt esetben pedig kérje a helyi Önkormányzat oktatási osztályának segítségét!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 3,5 éves, ovis. Sokat betegeskedett, kb. két hete jár folyamatosan oviba. Nagyon szívesen indult mindennap, amíg egyszer az történt, hogy véletlenül lepisilte a WC peremét. A vezetõ óvónõ ezt látta és csúnyán ráripakodott, hogy azonnal törölje le. Pedig véletlen volt. Azóta szegényem a WC közelébe sem megy, visszatartja a pisit, fogat sem mos a mellette lévõ mosdóban és dél felé (akkor történt az incidens) mindig elkezd sírni. Azóta nem akar óvodába járni. Attól tartok, ez egy olyan trauma volt neki, amit nem fog tudni feldolgozni, szorongóvá válik. Amúgy is egy visszahúzódó kisfiú. Hogyan lehetne segíteni feldolgozni neki ezt? A vezetõ óvónõvel senki nem mer beszélni és nem is az õ csoportjába jár a fiam.
Válaszát elõre is köszönöm.
Tisztelettel: Eszter
Vlasz:
Kedves Eszter!
Ha a vezetõvel senki nem mer beszélni, legyen Ön az elsõ és védje meg gyermeke érdekeit. Ez a magatartás elfogadhatatlan egy pedagógustól, ráadásul olyantól, aki nem csak hogy gyermekekkel foglalkozik, de a sorsuk felett is dönthet. Javaslom, hogy higgadtan, de határozottan mondja el aggodalmát, tapasztalatait az esettel kapcsolatban, és kérje meg, hogy mellõzze ezt a fajta magatartást. Ha nem sikerül megtalálniuk a közös hangot és a továbbiakban sem lesz érdemi változás a nevezett pedagógust illetõen, úgy két dolgot tehet: panasszal él a helyi Önkormányzat oktatási osztályán vagy másik óvodát választ. Remélhetõleg utóbbira nem fog sor kerülni és a nevezett pedagógus átértékeli majd korábbi viselkedését. Ha kisfiát a továbbiakban nem éri hasonló atrocitás, úgy joggal bízhat benne, hogy egy idõ után feloldódik benn a szorongás.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kisfiam nem járt óvodába, külföldi tartózkodás miatt. Hazaérkezésünk után Waldorf iskolába jelentkeztünk, és a "felvételi" együtt játszás és megfigyelés után érettnek találták, és fel is vették a gyermekem. Mivel hivatalos iskolaérettségi papírral nem rendelkezünk, a nevelési tanácsadónál is kértük az iskolaérettségi vizsgálatot. Ezen a vizsgálaton a gyermekem nem kooperált, vagyis a vizsgálatot nem lehetett elvégezni. A tanácsadóban kaptunk újabb vizsgálati idõpontot, vagy annak a lehetõségét, hogy az éretlenségrõl kapunk szakvéleményt. Kérdezném, hogy jogi értelemben az iskola véleménye mérvadó-e, illetve, hogy mit tehet a szülõ, amennyiben a nevelési tanácsadó véleménye ellenére szeretne iskolát kezdeni? Köszönöm!
Vlasz:
Kérdéses esetben a szakértõi bizottság (nevelési tanácsadó) szakvéleménye az irányadó a beiskolázást illetõen. A szakvélemény szem elõtt tartása nem csak jogi kérdés (t.i. van-e jogom fellebbezni?), sokkal inkább a gyermek érdekeit védi. A felnõttel való kooperálás hiánya ugyanis alapvetõ problémát jelentene az iskolai életben is.
Tanácsolom, hogy tartsák szem elõtt a szakember véleményét és csak akkor kezdjék meg az iskolát, ha az érettség egyértelmûen megállapítható.
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Sokat olvastam már a kötelezõ óvodakezdésrõl, de még mindég nem világos a számomra a helyzet a mi konkrét esetünkben: a kisfiam 2013 szeptember 02. tölti be a harmadik életévét. Neki pontosan mikortól kötelezõ az óvoda?
Nagyon fontos lenne tudnunk minél hamarabb, mert ehhez képest alakítjuk az egész család életét, munkáját.
Elõre is köszönöm válaszát. Üdvözlettel. Natália
Vlasz:
Kedves Natália!
A gyermek, abban az évben, amelynek augusztus 31-éig a harmadik életévét betölti, a nevelési év kezdõ napjától legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson köteles részt venni. A kötelezõ óvodába járás 2014. szeptember 1-tõl hatályos. Elõbbiek okán Ön idén még nem köteles óvodába íratni gyermekét.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt szakember!
A két és fél éves kislányomnál eddig mostanábaan két, számomra telljesen új és ismeretlen probléma ütötte fel a fejét.
Az elsõ: mániákus papírtépkedés. Bármit talál, rögtön szabkodni kerdi.
Próbáltam neki alternatív megoldást találni, odaadtam a reklámújságokat, vettem neki rajzlapot, de sajnos nem használt. A favoritja a könyvek.
Ezért a régi praktikákhoz folyamodtam: minnél feljebb pakoltam mindent.
Ebbõl jött a következõ probléma: felmászik.
Ha már három centi van valamin, amin megvetheti a lábát, rögtön nekiindul.
Ez a probléma ma hajnalban érte el a csúcspontját:
a kis hölgyet az ablakból szedtem ki, mert felmászott elõször a szennyestartóra, amiben a játékokat tartjuk, aztán át a radiátoron, és ki a nyitott ablakon a szúnyoghálót kilökve. Mindezt öt óra felé.
Megijedt és kiabált nekem.
Azt hittem a szívem megáll.
Ha meg becsukom az ablakot, nem tud aludni, úgy megizzad.
Ami a legjobban bosszant, hogy tudja, hogy rosszat csinál, hiszen ha rajtakapom, rögtön rávágja: anya, nem bünti, ne sarokba. Nálunk ugyanis, ha rosszalkodik, öt perces sarokbaállítás a jutalma, utána elmondom neki, hogy miért volt a bünti (szuperdada módszer).
De most már ez sem hatja meg.
Kérem segítsen!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Dermesztõ lehetett átélni ezeket a szituációkat szülõi szemmel, ám ez ebben a korban természetes, életkori sajátosságból ered. Kisgyermekkorban a csemete a gyakorlójáték szintjén mindent kipróbál, és egy-egy jól sikerült mozdulatot újra és újra megismétel. Ez az ún. funkcióöröm, melynek lényege, hogy a tevékenység-okozta sikerélményt újra és újra át akarja élni. Tépkedi a zörgõs újságpapírt, ami nem csak izgalmas zizegõ hangot ad, de ízekre is lehet szedni azt. Sikerélményt jelent számára, hogy mindezt eredményesen tudja kivitelezni, hát újra és újra megpróbálja. Egyszóval: gyakorolja, ezért is hívják gyakorlójátéknak. A gond ott kezdõdik, mikor súlyosan veszélyes helyzetekbe sodorja magát ezáltal. A játszótéri mászóka mintájára mindenre felmászik, olykor magára ránt ezt-azt. A szülõnek viszont minden veszélyhelyzetre fel kell készülnie és minden lehetséges módon megakadályozni azt. Elsõ és legsürgõsebb teendõ egy rácsot szereltetni az ablakra, (mi is ezt tettük anno, már kislányunk születése elõtt), hiszen jön a nyár, a nyitott ablak szezonja. Ezen kívül vegyen sorra minden olyan balesetforrás, ami gondot jelenthet(ne). Pl. asztalok sarka, lehúzható asztalterítõ, stb. Az óvintézkedéssel párhuzamosan természetesen szükség van a szóbeli megerõsítésre, adott esetben tiltásra is, amelyek nyomán egyre jobban alakul a gyermek önkontrollja.
Próbáljon kislánya sarkában járni, amíg csak szükséges, remélhetõleg hamar túl lesz majd ezen a hajmeresztõ korszakon. :)
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Azzal a kérdéssel - kérdésekkel fordulok Önhöz, hogy:
A kislányom ( 5 éves múlt) bár még nem sokat volt az óvodában, de amit ott töltött napok alatt, sajnos volt rá példa majdnem minden nap, hogy az egyik kisfiú megverte..bántalmazta, sõt volt olyanra példa, hogy azt mondta neki, hogy ha oda adod a játékot akkor nem verlek meg! A kislányom egy idõ után merte csak elmondani, mikor játszottunk..! Szóltam végette az óvónõnek, de az volt a válasz, hogy ilyen elõfordul.. és sajnos a kisfiú ilyen hiába próbálkoznak bármivel, nem csak Õk hanem a szülõk is, nem tudnak javítani rajta kb 1,5 éve!. - tanulja meg magát megvédeni a lányom, meg kell ez is ahhoz, hogy beilleszkedjen megszokja hogy nem csak jó dolgok történnek a világban! Mit tehetnék, mi a helyes lépés??
Hozzá teszem, hogy nem régen beszélgettem más szülõkkel is, és még mielõtt bármit is mondtam meséltem volna, elkezdték mesélni.. hogy az Õ gyerekük az egyik harapással ment haza.. hogy a szemöldöke vérzett..- így már bizonyosságot is nyertem, hogy nem csak Nekem van ezzel problémám, mert az Õ kislányát az adott kisfiú bántotta.
A másik problémát is szintén is másik szülök hozták fel, amit Én sajnos belátok, hogy annyira az elején nem hittem el a kislányomnak, pedig szegény még le is rajzolta hogy mi volt..
- szóval az adott szülõ azt mesélte, hogy a fia úgy érkezett haza az óvodából, hogy szorítás nyomát fedezte fel a kézén.. és a nyakán.., mikor rákérdezett az óvodában, azt a választ kapta. hogy elesett..a gyermek, és nem kell ezzel foglalkozni. A másik szituáció, hogy az adott személy állandóan kiabál, és úgy fegyelmez, sõt- (itt hittem a lányomnak már), hogy ki is zárja a rosszul viselkedõ gyermeket egy külön szobába..!
Kérdeznem.. hogy ezeket hogyan kezeljen, mert megmondom õszintén..már kicsit félik is a lányomat ott hagyni..!
Válaszát elõre is köszönöm!
A.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Napjainkban sajnos egyre jellemzõbbé válik már óvodás korban is a szélsõséges agresszió. Ennek oka valószínûleg a verekedõs gyermek környezetében keresendõ, mint például hangos veszekedések, esetleg tettlegesség a családon belül. A gyerek a feszültséget sok esetben azokon vezeti le, akiket könnyû prédának tart. Nem lehet véletlen, hogy éppen a lányokat nézte ki célpontnak a verekedõs fiú. A szóban forgó gyerek valószínûleg olyan traumát élhet(ett) át otthon, melyet valamiért nem tud feldolgozni. A 1,5 évvel ezelõtt óta detektálható probléma mögött feltételezhetõen konkrét dolog áll, melynek utána kellene járniuk az illetékeseknek. Javaslom, hogy Ön és a többi érintett szülõtárs kérjen fogadó órára idõpontot, ahol az óvónõkkel együtt megvitathatják gondjaikat, tapasztalataikat. Itt kérdezzenek rá a „büntetõ szobára“ is, amit elfogadhatatlan „megoldásnak“ tartok akkor is, ha már végsõ elkeseredésében tett ilyet az óvónõ. Ha az óvónõkkel való beszélgetés nem hozza meg a várt eredményt, kérjék az óvodavezetõ segítségét.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A tanácsát szeretném kérni, mert teljesen elbizonytalanodtam ebben a kérdésben! Kislányom májusban tölti a 3-at, szeptemberben kezdi az óvodát, most családi napközibe jár. Már tavaly be kellett íratnom; a szabályok változása miatt a vezetõ óvónõ nemrég tájékoztatott, hogy az eredeti csoport helyett egy kislétszámú csoportba tenné át a kislányomat, de ez a csoport a kiscsoportot kétszer fogja "járni". A kislétszám miatt, ezt választottuk, azzal a feltétellel, hogy a kiscsoport után õ visszakerül az eredeti csoportba, és így az eredeti "terv" szerint középsõ csoportos lesz. Az alapján gondolkodtunk így, hogy a rendszer miatt ne veszítsen automatikusan egy évet iskolakezdésnél, csak ha a fejlettségi szintje indokolja. Ebben az esetben viszont többször kényszerül majd csoportváltásra. Hozzáteszem könnyen elõfordulhat, hogy a testi adottságai miatt visszatartanák, mert alacsony és a súlygyarapodásával is vannak gondok (Jelenleg 90 cm és 12 kg) Ilyen helyzetben melyik az ideálisabb? Mennyire viseli meg a gyerekeket a csoportváltás? Megéri-e, hogy rakosgassuk a csoportok között azért, hogy ne veszítsen évet, ha nem indokolt?
Elõre is köszönöm válaszát!
Emõke
Vlasz:
Kedves Emõke!
Ha az elsõ, kis létszámú csoportban majd jól érzi magát a kislány, úgy nem tanácsolnám a következõ évi csoport váltást. Életkora szerint egyébként is épp csak beleesne késõbb a beiskolázható korosztályba, a testi érés, fejlõdés lassabb ütemérõl már nem is szólva. Összefoglalván tehát azt javaslom, ha az eredeti csoportban jól érzi magát kislánya, nyugodtan tartsanak ki amellett.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdv! Kislányom juniusban lesz 5 éves az ovodában már most iskolaérettségi feladatokat oldattak meg vele.
A feladatok nagyon jól sikerültek, okos értelmes, nagyon tájékozott sok mindent ismer, számol... DE Ovónõ szerint antiszociális és ha ez nem változik jövõre nem mehet iskolába!? Utánnanéztem a szó jelentésének, azokat az embereket hívják így akik nem tudnak kapcsolatot teremteni az emberekkel, zárkózottak. Az én lányom nem ilyen inkább mindenkivel barátkozik még azzal is akivel nem kellene. Vannak hisztijei akaratos, mindig el akarja érni a célját szinte bármi áron. Ezzel küzdünk egy kicsit de a probléma már oldódik mert értelmes és meg lehet vele ezt beszélni. Nem értettem az ovónõket. Hova forduljak hogy ezt tisztázhassam, mert most kétségek gyötörnek...
Vlasz:
Feltételezem, hogy csak fogalmi zavarról, félreértésrõl lehetett szó, mikor bárki szájából is elhangzott az „antiszociális“ jelzõ. Az óvónõk valószínûleg szociálisan éretlen állapotról beszéltek, hiszen iskolaérettség szempontjából csak ebbõl az irányból közelíthetõ meg a kérdés.
Ha a szociális éretlenség kérdése jövõre is felmerül és ezáltal bizonytalanná válik az iskolakezdés, kérjenek szakértõi véleményt. Az itt megfogalmazódó szakvélemény fog dönteni arról, hogy a gyermek mehet-e iskolába.
A szociális érettségrõl közelebbi információkat talál a gyermeksziget.hu „Iskolaérettség“ menüpontjában. („Szociális érettség vizsgálata“ alpontjában)
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A következõ kérdésre keresnék választ, de visszaolvasva sajnos nem találtam erre megfelelõt. A kislányom Január végén született, és az itteni óvoda 2,5 kortól engedélyezi a beszoktatást. A vezetõóvónõ azt szeretné, hogy az egész kiscsoport a következõ tanévben középsõcsoportos legyen, azaz az Én idén januárban 3. életévét betöltött kislányom is és még hozzá hasonlóan jó páran, arra hivatkozva, hogy sok lesz a kiscsoportos. Ezt megteheti, vagy kérhetem azt, hogy maradjon kiscsoportos?
Elõre is köszönöm a válaszát:
Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Forduljon kérésével közvetlenül az óvodavezetõhöz, kérje, hogy gyermeke, korára való tekintettel, jövõre is kiscsoportosként folytathassa az óvodát.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Szeretném a segítségét kérni, mert tanácstalan vagyok. Nagyobbik lányom, most töltötte be a 6.élet évét.Lányom,gyönyörûen aprólékosan rajzol,okosan számol,viszont nagyon nehezen teremt kapcsolatot,új környezetben, és számára ismeretlen emberekkel.
Óvónõnk azt tanácsolta,hogy iskolába kell mennie, fejlettsége végett.
Azonban az egyik ismerõsöm tanácsára elvittem nevelési tanácsadóba ahol megállapították,hogy gyermekem súlyosan szorongó,nem iskolaérett.Õsztõl még terápiát is javasoltak.
A szakvéleménnyel nem értenek egyet az óvónõk,mert Õk nem látják ezeket a problémákat...Kisebb vita alakult ki miatta.
Azonban hozzá tartozik, hogy a családunkban, a 4 éves kislányommal is ezt érzékelem, hogy nagyon nehezen teremt kapcsolatot az idegenekkel,új környezetben.Tovább nehezíti a helyzetünket,hogy most született meg 3. kislányunk is, és 2 hónap múlva el kell költöznünk.Szeretném kérni a segítségét,hogyan tudnék segíteni neki, hogy,könnyebben teremtsenek kapcsolatot,és felszabadultabbak legyek máshol is.
Válaszát,és segítségét elõre is nagyon köszönöm!!
Tiszetelttel: V.Kitti
Vlasz:
Kedves Kitti!
Mindenképpen megszívlelendõ a nevelési tanácsadó véleménye, sõt, az az irányadó, ha a szülõ és az óvónõ nem jut megegyezésre az iskolaérettséget illetõen. Kislányának nem véletlenül javasolták a további egy év óvodát és a terápiát, a szociális éretlenség valószínûleg egyértelmûen megállapítható. Ha a fenti szakvéleményt, valamint a várható egyéb lelki terheket (pl. költözködést) Ön figyelmen kívül hagyná és iskolába engedné gyermekét, az könnyen traumatizálhatná kislányát. Tartsa szem elõtt a nevelési tanácsadó szakvéleményét és éljen a további egy év óvoda, valamint a terápia lehetõségével!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3 és fél éves , kis-nagy, vegyes csoportba jár az óvódában. 4 hónapja járt óvódába, amikor az óvónénik behívtak egy fogadó órára, ahol elmondták, hogy kislányom nem vette fel az óvodai szokásokat, sokat játszik egyedül, kérdésekre nem adekvát választ ad, beszédértési problémákat mutat, befelé fordulásból nehéz kibillenteni. Nagyon megijedtem, mert otthon egyáltalán nem így viselkedik. Barátságos, közvetlen, beszélgetünk, szívesen kezdeményez játékot. A családban senki nem ismert rá arra a leírásra, amit az óvónénik írtak. Sõt, amikor idegenek, vendégek jönnek, rövid idõn belül oldódik. Elvittem nevelési tanácsadóba, pszichológushoz, összesen kétszer kellett vinnem. Azt mondta a pszichológus, hogy nincs semmi baja, nem tapasztalt nála beszédértési problémát, meg lehet nyugtatni, ha hisztizik. Beszélgettek az oviról is, a pszichológus szerint mindazt, amit kettesben megkap figyelmet, azt az óvodában nem. Kezdtem megnyugodni, de megkaptam a kislányom mozgásszûrésérõl készült véleményt. Problémás területként jelölték meg a hátrafelé járást, páros lábbal ugrálást haladással, tyúklépést, labdába rúgást, egy lábon állást, futást és lépcsõzést. Kisebb mértékû eltérés tapasztalható: kúszás, mászás, járás elõre, repülõ labda elkapása, visszadobása, talicska, szökdelés helyben páros lábon. Speciális mozgásfejlesztést javasolnak. Valóban probléma lehet, ha ezeket egy 3 és fél éves gyermek nem tudja tökéletesen végrehajtani? Otthon kipróbáltuk a hátrafelé járást,egy lábon állást mindkét lábbal, futást és én nem láttam semmilyen furcsát a mozgásában. Kúszik, mászik, normálisan jár, tud ugrálni, a labdát idõnként elkapja. Az igaz, hogy a lépcsõn lefelé még nem váltott lábbal közlekedik, de felfelé 2 éves korától igen, és mostanában már egyszer-kétszer elõfordult, hogy lefelé is próbált. Természetesen elviszem foglalkozásra. Kétségbe kell esnem, hogy az óvónõk ennyi problémát látnak rajta és én ebbõl semmit nem vettem észre? Tény, hogy idõnként hisztis, akaratos, de szerintem ez életkorából is fakad. Érdemes lenne óvodát váltanunk? Válaszát elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Bevallom, döbbenten állok az Ön által említett „problémák“ elõtt. Döbbenten, mert jó pár olyan gyakorlatot említettek az óvónõk, amit véletlenül sem lehet elvárni egy 3-4 éves, kiscsoportos gyermektõl, valamint azért, mert néhány hónapnyi megfigyelés nyomán ilyen sommás, kategorikus „szakvéleményt“ állítanak ki egy (akkor még beszoktatás alatt álló) kiscsoportosról. Óvodapedagógus-fejlesztõpedagógusként állíthatom, hogy egyebek mellett sem a tyúklépés, sem a talicskázás, de még a hátrafelé járás sem tartozik a kiscsoportos mozgásanyagba. Már csak azért sem, mert ebben az életkorban még nem az egyensúlyfejlesztésre, sokkal inkább az alapvetõ mozgásformákra, ill. a szem-kéz koordináció megalapozására helyezõdik a fõ hangsúly. A beszédértési „problémák“ levele alapján szintén nem állják meg a helyüket...
Összefoglalván: nem érzem úgy, hogy Önnek bármi miatt is meg kellene ijednie. Ha hasznosnak látja, nyugodtan járjanak mozgásfejlesztésre, ez minden gyermekre jó hatással van, függetlenül attól, hogy szükséges-e neki célirányos fejlesztés. Az óvodaváltáson pedig, ha az óvónõk hozzáállása semmit nem változik, érdemes elgondolkodni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm.
A kérdésem önhöz az lenne van egy 5 éves kislányom és egy 3 és fél éves kisfiam,2012 szeptemberében kezdték el mindketten az óvodát a kislányommal az elsõ perctõl kezdve zökkenõmentes volt a dolog de a kisfiam sírva kezdte és ez a mai napig nem változott. Õ egy eléggé érzelmes gyermek és azt vettem észre hogy nem igazán szereti sem a dada sem pedig az óvónõ hogy ilyen.A gond nem is azzal van hogy sír amikor otthagyom hanem inkább azzal hogy itthon is azon stresszel még hétvégén is hogy neki mennie kell.Már többször kértem az óvónõt hogy segítsen nekünk ezt a problémát megoldani mert egy elég eszes kisgyerek és õk gyakorlatilag azt sem tudják hogy"beszél"mert ha sír azzal büntetik hogy nem mehet oda hozzá a testvére és az óvónõ is közli vele hogy nem beszélek veled mert sírsz.Szerintem bizalmát vesztette az ott lévõ felnõttekkel szemben . Köszönöm válaszát. Még talán annyit hogy az óvodán kívül nagyon közvetlen mindenkivel és keresi a gyerekek társaságát az óvodába pedig ahányszor megyek értük azt látom hogy a kislányom játszik õ pedig vagy félre van ültetve vagy pedig sír.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nem értek egyet az óvónõk hozzáállásával, több szempontból sem:
Nem csak a kisfiúnak, de saját maguknak is segíthetnének azzal, ha kislányát nem tiltanák el kisfiától, hiszen a nõvérke igazi érzelmi támasza lehetne kisöccsének. Testvérét maga mellett tudván egészen biztosan feloldódna és megláthatná az óvoda szépségeit is. Feltétlenül kérje meg az óvónõket, hogy semmiképpen ne válasszák szét a testvérkéket, igenis meg kell engedniük, hogy lelki támaszt nyújtson a kislány. Csak zárójelben jegyzem meg, ezt a szerepet sokkal inkább a pedagógusoknak kellene betölteniük, mint a nõvérkének, de ha õk erre képtelenek (?), legalább a testvéri támasznyújtást ne akadályozzák.
Az is érthetetlen számomra, hogy az óvónõk miért nem partnerek a zökkenõmentes, könny mentes beszoktatásban? Ha valakinek, nekik igazán kellene tudniuk, mit érez egy érzékeny lelkû kisgyermek, aki az édesanyjától, eddigi megszokott családi életétõl egyik pillanatról a másikra meg lett fosztva. Ott áll egyedül, kiszolgáltatottan a csoportban, miközben épp csak arra lenne szüksége, hogy egy felnõtt és/vagy testvérkéje megfogja a kezét és szeretettel bevezesse az óvodai élet idegen világába.
Ha szükséges, egy fogadó óra keretében ezt feltétlenül beszélje meg az óvónõkkel! Kérdezzen rá, mit hogyan tesznek a beszoktatási nehézségekkel küzdõ gyerekek érdekében. Mondja el saját tapasztalatait, Ön hogyan, miként tudja megnyugtatni a fiúcskát, ha sír. Vigye be az otthon melegét idézõ egyik kis játékát, ami szintén megnyugtatólag hathat rá, ám ez természetesen nem pótolhatja a környezet személyes odafordulását, szeretetét.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Gyermekem szeptemberben(3)évesen kezdte az óvodát,korábban egyszem unokaként és gyermekként minden figyelem rá szegezõdött, de természetesen igyekszünk következetesen nevelni. Korának fejlettebb szinten van, ezt a gyermekorvos és az óvodapedagógusok is megerõsítették, mind a memóriája, mind a számlálási képessége terén, már aszámkép fogalom kis mûködik nála. Bárhová mehettem vele mindig illemtudóan viselkedett, köszönt, étkezésnél is kultúráltan használta az evõeszközöket, stb. A beszoktatás is zökkenõmentesen zajlott, nem sírt, viszont a társai felé nehezen nyitott, mindig a felnõttek társaságát kereste az óvodában is, mivel itthon is felnõttekkel játszott, töltötte a napjait. Az óvónõk jelezték felém, hogy amíg a reggeli gyülekezõnél csak néhány gyermek van a csoportban és egyénileg is tudnak vele foglalkozni, addig nincs semmi probléma aviselkedését illetõen, mikor azonban a csoport másik fele is megérkezik, már viselkedési problémái lesznek. Foglalkozásokon bohóckodik, berregteti az ajkát,körjátéknál elfekszik és mosolyog a saját butaságán, ezt sajnos magam is láthattam a nyílt nap folyamán. Étkezésnél külön asztalhoz kellett ültetni az óvodában, mivel ott is "produkálta" magát, köpködött, néha belecsípett társaiba, nem rendeltetésszerûen használta az evõeszközöket. Mióta külön ül ezek a problémák leredukálódtak. Délutáni alvás után, mikor már kevesebb gyermek van a csoportban újból fegyelmezetten "normális" módon viselkedik. Két éves kora óta éjjel-nappal megbízhatóan szobatiszta, az utóbbi hónapban azzonban kétszer is bepisilt az óvodában, délután kirakózás közben felállt és elengedte a vizeletét, nem szólt csak a társai az óvónõnek. Ugyanakkor szereti mindkét óvónõjét és szeret óvodába járni, bár a gyermekek kezdenek tartani tõle durva és szokatlan viselkedése miatt. Kérném szépen tanácsát mit tehetnék, hogy gyermekem tudjon szocializálódni és viselkedni az óvodában is! Válaszát megköszönve: egy aggódó édesanya, Erika.
Vlasz:
Kedves Erika!
Kérdésében, úgy vélem, ott a válasz is. Ön figyelmes szülõként felfigyelt rá, hogy kisfia csak bizonyos szituációkban válik fegyelmezetlenné, nehezen kezelhetõvé. Ez pedig akkor van, mikor látványosan megnõ a csoport létszáma, ergo õrá kevesebb személyes figyelem jut a felnõttek részérõl. Ez persze nem róható fel az óvónõknek, hiszen egy 25-30 fõs csoportban muszáj megosztaniuk a figyelmüket.
Kisfia ezt minden jel szerint zokon veszi, hiszen, mind életkorából kifolyólag (3 évesen még erõteljesen a felnõtt-centrikusság dominál a gyerekeknél), mind családi elõzmények tekintetében (sokáig õ volt az egy szem unoka, gyermek), megszokta és elvárta a kitüntetett figyelmet.
Ezt a helyzetet célszerû lenne úgy kezelni, hogy minél több egyéni feladattal megbízni akár foglalkozásokon (pl. tartsa a varázs zsákot, amibõl a foglalkozás eszközeit elõvarázsolja az óvónõ), akár a mindennapi tevékenységekben, pl. ebédnél (õ lehet az étkezés-felelõs, aki figyeli a csukott szájjal evést, a szalvéta használatát, stb.) Ezekben a helyzetekben valószínûleg nem fogja magát produkálni, hiszen „kiemelt pozíciójában ez megengedhetetlen“. :)
Ez a kis plusz foglalkoztatás megtérül az óvónõknek is, akik remélhetõleg nyugodtabb körülmények között vezethetik a csoport mindennapi életét. Az idõ elõrehaladtával, a felnõtt-centrikusságról a kortársai felé való odafordulással, valószínûleg egyre fegyelmezettebbé válik majd gyermeke.
Üdvözlettel:
Krds:
Kedves Ovónõ!
Nekem egy olyan problémám van, hogy külföldön élünk, mivel sem a férjemnek sem pedig nekem nincsenek szüleink, így 13hónapos kisfiúnk mellé kerestünk 5 hónapja egy babysittert hogy néha mi is ki tudjunk mozdulni .A problèma az hogy megfigyeltem , azokon a napokon amikor jön a babysitter , mindig felébred éjjel , hozzáteszem 2 hónapos kora óta átalussza az éjszakát este 9-reggel 8-ig!Nem tudom ennek mi lehet az oka , hiszen látom hogy a gyerek nagyon szereti a babysittert és viszont! Nem jàtszanak olyant sem amitõl esetleg megijedhet, márpedig õ sírva èbred mintha valami baj lenne!A gond csak az hogy már lassan nem merünk elmenni itthonról este ,mert félek hogy éjjel felébred a gyerek, legutóbb 2 órát is fenn volt éjszaka!Esetleg tudna tanácsot adni hogy mit tegyek/tegyünk másképp?
Köszönöm vàlaszát!
Niki
Vlasz:
Kedves Niki!
Ha teljesen kizárható annak a lehetõsége, hogy a kisfiú korábban negatív élményeket szerzett volna a babysitterrel kapcsolatban, úgy az õ kapcsolatuk megerõsítésében látom a megoldást. Azt javaslom, mindenek elõtt adjon minél több lehetõséget számukra a napközbeni (!) sok-sok közös játékra! Hasznos, ha ilyenkor a szülõk is jelen vannak, így a babysitter mintegy családtagként olvad be mindennapjaikba. A pici fiú egy idõ után megszokja és elfogadja az õ jelenlétét is, így a babysitter személye is, - hasonlóan a szüleihez, - garancia lesz a lelki biztonságra. Mikor ez körvonalazódni látszik, javaslom, a következõ lépés a szülõk napközbeni (!) elmenetele legyen. Ha már ez is gördülékenyen, gond nélkül megy sokadik alkalommal is, csak akkor próbálkozzanak meg ismét az éjszakai eltávozással.
Sok sikert kívánok!
