Iker gyermekeim 4 évesek. 2 éves koruk óta nem alszanak du. Ledõlnek, fél órát pihegnek, de nem alszanak, aztán játszanak tovább. Ez így állt be nálunk. Amennyiben vmilyen oknál fogva elszundítanak du, akkor este képtelenség ágyba dugni õket. Tavaly még délben hoztuk haza õket az óvodából. Az idén közölték velünk, hogy az ovit reggel 8-kor bezárják és du fél 4-kor nyitják a kaput. Nincs délben hazamenés, kötelezõ aludni. Ilyen van? Kötelezhetnek erre engem?
Vlasz:
T. Levélíró!
Információim szerint a gyermeket nem „zárhatják el“ a szülõtõl, így hivatalosan azt sem lehet megtiltani, hogy délben érte menjen a gondviselõ. Vitás esetben, javaslom, forduljon a helyi önkormányzat oktatási osztályához, ahol pontos felvilágosítást adnak kérdését illetõen.
Krds:
Tisztelt Óvonõ!
Budapest agglomerációjában lakunk és van egy 6 éves kisfiunk. Már kiskorában láttuk, hogy a beszéde nem olyan ütemben fejlõdik, mint ahogy az elvárható lenne. (genetikai okok miatt, testvére is ezzel küzdött, de kinõtte) Az akkori körzetes óvodában nem érezte jól magát, mivel nem beszélt ezért kiközösítették és a nagy létszám miatt az ovónénik sem szívesen foglalkoztak vele külön. Mondták csináljunk valamit. Jártunk rendszeresen a helyi nevelési tanácsadóba, voltunk hallásvizsgálaton,3 évesen elvittük a beszédjavító intézetbe, hogy vizsgálják meg.
Végül a nevelési tanácsadó javasolt egy budapesti speciális óvodát, elmentünk oda, õk azt kérték „vigyünk papírt- ajánlást- a beszédvizsgálóból”. Elmentünk, megkértük, megkaptuk, anélkül, hogy megvizsgálták volna a gyereket. Felvettek, örültünk.
Közben szépen fejlõdött, elkezdett beszélni, ma már kisebb nyelvtani hibákkal gyönyörûen beszél.
Háromnegyed éve Budapestre visszük heti több alkalmas rendszerességgel külön fejlesztésre, (mert az óvodában már nem fejlõdött, sõt a többi gyerek hátráltatta a tiszta beszéd elsajátításában), ahol a fejlesztés mellett negyedévente tesztelik és javaslatokat tesznek arra nézve, hogy hogyan tudná a lemaradását minél hamarabb behozni. Idén januárban már látható volt , hogy vissza kell õt helyezni a többségi óvodába, mivel az akkori környezete õt már gátolja és nem segíti a fejlõdésében.
Az új tanévi beiratkozásoknál beírattuk gyermekünket a körzeti óvodánkba, ahonnan elsõ körben visszautasítást kaptunk, azzal az indokkal, hogy tudomásuk szerint már felvették egy másik óvodába. Erre fellebbeztünk, amire szintén nemleges választ kaptunk, két indokkal, hogy nincs hely a körzeti óvodában és hogy már van egy „kiutalt” óvodánk, ahova a törvény szerint kell járnia a gyereknek. Személyes megkeresésünkre az önkormányzaton azt mondták, hogy mivel kiutalásunk van, máshova nem vihetem a gyermekemet, mert különben eljárást indítanak ellenünk. Ezt a kiutalást csak a beszédvizsgáló bírálhatja felül. Amint megtudtuk (nyáron) elmentünk a beszédvizsgálóba, ahol természetesen fogadtak, de egy elõreláthatóan valamikori novemberi idõpontot jelöltek meg a kivizsgálás idõpontjának. Ekkor világosítottak fel, hogy amióta kiutalásunk van az én gyerekem úgy mond bélyeget kapott és az õ felülvizsgálatuk nélkül nem vihetem csak úgy el a gyerekemet akármelyik óvodába, majdan iskolába.
Ezt megértettük, DE úgy érezzük, hogy minket szépen bevezettek egy 22-es csapdába:
Az elsõ „bélyeget” a nélkül kaptuk meg, hogy kivizsgálták volna.
Nem világosított fel senki minket, hogy a „kiutalás” mivel jár.
Most emiatt nem mehet vissza közösségi óvodába, mert törvényt szegek ,ha máshova viszem., és nem is veszik fel.
A tesztekrõl írásos dokumentumaink vannak, amibõl kiderül többek között,hogy passzív szókincse a korának megfelelõ, ezen kívül extra magas az intelligenciája, emberrajza 8 évesnél magasabb, és még sorolhatnám.
Kérdésem: tényleg nincs megoldás arra nézve, hogy a „bélyeget” levéve, többségi intézménybe járjon ezentúl a gyermekem????????
Köszönettel: Egy aggódó és lelkiismeretes Anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Ön valóban lelkiismeretes, tudatos szülõként mindent megtett, hogy gyermeke a lehetõ legoptimálisabban fejlõdjön. Mivel kisfia beszédfejlettsége minden jel szerint elérte az életkorának megfelelõ szintet, így joggal szeretné, hogy visszakerüljön a speciális intézménybõl a többségi óvodába. Érthetõ, hogy a nagy létszámú hagyományos óvodában az óvónõk nem tudtak gyermekével igényei szerint foglalkozni, hiszen ehhez fejlesztõpedagógus, ill. nem élettani pöszeség esetén logopédus segítségére van szükség. A megtett lépés tehát helyes volt, más kérdés, hogy ez a késõbbiekben milyen stigmatizáló hatással bír a gyermekre nézve. Minden jel szerint a jelenlegi, speciális óvodát leváltani már nem lehet, ezért tanácsos lenne az iskolai továbblépésre fókuszálni.
Javaslom, hogy a novemberi beszédvizsgálóban történõ felülvizsgálatra vigyenek magukkal minden olyan felmérést, tesztet, értékelést, mely kisfia beszédfejlettségét hitelt érdemlõen bizonyítja. Ennek birtokában és az ott elvégzendõ vizsgálatok nyomán remélhetõleg zöld utat kap kisfia a szabad iskolaválasztásra.
Végezetül engedje meg, hogy figyelmébe ajánljak egy óvodásoknak összeállított, beszédfejlesztést célzó játékcsomagot, melyet az alábbi linken keresztül tekinthet és rendelhet meg:
http://www.gyermekabc.hu/14575-Beszedkeszseg-fejleszto-jatekcsomag-4-5-eves-kortol-UJ.html
Bízom benne, hogy megnyugtatóan rendezõdik kisfia sorsa, az Ön lelkiismeretes hozzáállásán biztosan nem fog múlni!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Korábban már segítségemre volt 2,5 éves kislányom szobatisztaságával kapcsolatban, és hálásan köszönöm akkori válaszát, mert bizony mûködött a tanácsa.(Megvettem a könyvét is.) Akkor a wc szûkítõrõl lemondva sikerült a bilire áttérve teljesen szobatisztává válnunk. Gyönyörûen ment, mindenhol, nagyszülõknél is lett külön bilije, és tetszett neki, hogy magától intézi a dolgait. Aztán kezdõdött az éjszakai bepisilésekkel újra a dolog. Elõtte mûködött már korábban is (2 hónapig), hogy pár órával az esti elalvás elõtt felkeltettem pisilni, és reggelig már száraz volt a bugyi. Aztán ez nem volt elég, és éjjel 1x, 2x. a végén már 3x pisilt be. Éjszakánként ment az ágynemû, lepedõ, bugyi csere. Ahogy Ön is írta, külön kell választani a nappali és éjszakai szobatisztaságot. Így estére a 3 hét bepisilés után visszaadtuk a pelust. Az elsõ héten könyörgött, hogy ne, majd õ szól, de persze 3-szor pisilt éjjel ugyanúgy, így nem bírtam már, és megnyugtattam magam azzal, hogy az amúgy is el kell különíteni a nappali szobatisztaságtól, így csak ráadtam a pelenkát. (Mellesleg az öccséhez is kelek még 2x, így az éjszakai 5 kelés hetekig kimerített.)Eltelt pár hét éjszaka pelussal, látszólag megint minden mûködött, aztán a délutáni alvásra tért vissza a pisi. Betudtam a nagy melegnek és a sok ivásnak. Pár hét után itt is ráadtuk a pelust. De most mellé jött a bili elõtti bepisilés, és kint is szó és jelzés nélkül bepisil újra!! Míg a kezdettekkor 3 hétig a kakit mostam mindenhonnan (most az ügyesen belemegy a bilibe), most a pisivel nem gyõzzük. Úgy, hogy mondom másfél hónapig minden mûködött szépen.
Mára rutin lett neki a napközbeni bepisilés utáni újabb bugyi csere. Szemrebbenés, és szó nélkül megjelenik az újabb bugyiban, és akkor kérdezem, hol a másik bugyid? Az pisis lett, válaszol (teljesen nyugodtan), és keresem a nyomot a lakásban. Van egy mászó 10 hónapos öccse, aki miatt nem mindegy merre, hol talál tócsákat. Már nincs hely a lakásban ahol ne folyna rendszeresen a pisi (mi ágyunk, vagy evés közben a székre stb.) Egész eddig hittem, hogy elmúlik, de ma elegem lett, és visszaadtam rá a pelenkát. Egyszerûen nincs több türelmem. Nem bírom már! Májusban kezdtük, és augusztus van. Hogy lehet, hogy 1, másfél hónapig megy, utána meg elfelejti, és nappal is bepisil? Lehet, hogy most ezzel, hogy visszaadtam rá a pelenkát, és teljes bizalom-megvonást él át hónapokra-évekre pecsételtem meg a szobatisztaság kérdését?
Sajnos voltak gondok, ami oka lehetett mindennek: heti 2x vittem egész napra egy fizetõs bölcsibe, amit fél évig imádott. A szeretett óvó néni felmondott, de még volt, amikor már beszoktatták az új embert, így nem tudom ebbõl mit érezhetett. 2 alkalom telt el az új óvóbácsival, mikor reggel tombolással közölte õ nem marad itt, és ne hagyjam ott. Sose volt ilyen elõtte, és ott abban a pillanatban vártam, hogy óvóbácsi feloldja, és elüsse a helyzetet. Nem tette, én meg otthagytam a lányom. Kiabált zokogva utánam hogy õ nem alszik ott...szörnyû volt. Délben már mentem érte, mert egész délelõtt a fülemben csengett az eset. Összepakoltattam mindenét, és kivettem onnan, hisz nem kötelezõ, fizetek érte, és heti 2 napról volt szó. Gondoltam úgyis jön a nyári szünet ott is, nem erõltetem a dolgokat, nehogy soha ne menjen többet. (Majdnem 4 éves lesz, mire rendes oviba kerül, mert így vették csak fel.) Emellett majdnem egyidõben történt az az eset, hogy 9 hónapig apukájával aludt, én meg másik szobában a kistestvérével. Mivel ezt megelégeltük a férjemmel, elérkezettnek láttuk az idõt, hogy újra legyen közös hálószobánk, így a gyerekek egyedül maradtak a szobákban külön-külön. Ezt kísérte egy új gyerekágy vásárlás, aminek a lányom nagyon örült, és élvezte is. 2 hétre minderre jött az óvódai incidens. Továbbá azóta nem mozdul mellõlem, csak én csinálhatok mindent, a konyhából velem jön ki a fürdõbe, mindenki le van söpörve a színrõl. Esélyem sincs a nagyszülõknél otthagyni, mert õrjöng. Korábban heteket töltött ott is gond nélkül. Most egy lépést nem tudok megtenni nélkülük. Nehéz, mert építkezünk eközben, és jövõ tavasszal meg költözünk. Mi lesz ezzel az egész szobatisztasággal?
Üdvözlettel: Adrienn
Üdvözlettel: Adrienn
Vlasz:
Kedves Adrienn!
Mikor még nem olvastam levele utolsó részét, melyben a fizetõs bölcsirõl ír, a gyermek környezetében beállt változásokra, lelki megrázkódtatásokra kérdeztem volna rá. Mint azt a levél folytatása igazolta is, igazam volt: kislányát a bölcsõdei változások traumatizálták, amik elõször éjszakai, késõbb ennek kiterjesztéseképpen nappali bepisilésekhez vezettek. Gondoljon csak bele: ha mi felnõttek erõsen szorongunk valami miatt, mi is sokkal gyakrabban szaladgálunk a mosdóba. Így vannak ezzel a gyerekek is, úgy vélem, ezen nincs mit csodálkozni.
Ha a gyermek rendszeresen bepisil éjszakánként, igenis szüksége van pelenkára. Ezt továbbra is fenntartom, hiszen a struccpolitika nem vezetne sehová, esetleg egy kiadós felfázáshoz. A nappali pelenkázást azonban kerülném, helyette újra kezdenék mindent az alapoktól. Mit javaslok hát?
Egyetértek Önnel, hogy a lehetõ leggyorsabban kivette gyermekét a bölcsibõl, ám ezen felül is vannak még szülõi teendõi: kezelje maximális megértéssel gyermeke szokatlan ragaszkodását, szervezzen vele minél több közös játékot, programot, állítsa vissza lelki egyensúlyát. Szobatisztaság tekintetében kezdje elölrõl, megingathatatlan türelemmel a könyvemben megfogalmazott programot. Ha a szeptemberi óvodakezdés elõtt ezt sikerül biztos alapokra helyezni, jó eséllyel indulhatnak „tiszta lappal“, szorongás-mentesen az oviban.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvodapedagógus!
Van egy 3 éves kislányom, aki most szeptemberben kezdi az óvodát, fél napra vették fel, mert van egy kisöccse akivel itthon vagyok GYEDen. Sajnos úgy alakult, hogy egy igen nehéz döntést kellett hoznom, ez év novemberében amikor is kisfiam betölti az elsõ évet, vissza kell mennem dolgozni. Sajnos nincs segítségünk, ketten vagyunk a férjemmel így igen kevés lehetõségünk van. Mi vidéken lakunk, de Pestre járunk be dolgozni, a férjem munkahelye nem fix, egyik nap Dunakeszin dolgozik, másik nap a X. kerületbe és így tovább. Ami fix az majd novemberben az én munkahelyem, ezért is gondoltam arra, hogy esetleg ott a kerületbe keresek óvodát és bölcsõdét a gyerekek részére, viszont oda szeptembertõl a lányomat (ha felveszik) még nem fogom tudni mindennap behordani, az út oda vissza 60 km lenne és ezt kétszer kellene megtennem egy nap, és azt hiszem érthetõ, hogy csak az óvoda miatt ezt sajnos az ember jelen helyzetében nem tudja megtenni. Így marad a vidéki óvoda, ahova szeptemberbe beszoktatom a lányomat fél napra (folyamatba van, hogy már rögtön egész nappal kezdjünk pontosan azért mert novembertõl így lenne), majd két hónap múlva egy másik helyre (Pestre) kellene beszoktatnom egész napra. Arról nem beszélve, hogy a vidéki óvoda nyitvatartási ideje, ha novembertõl egész napra hagynám ott, abszolút nem kedvez részünkre, én biztos nem érnék vissza Pestrõl a nyitvatartási idõ végére, és talán abból a szempontból is jobb lenne a fõváros, hogy ameddig utazunk addig is együtt legyünk. Nagyon tartok a beszoktatástól is, hogy fogom tudni mindkettõjüket egyszerre beszoktatni ha Pesten fognak járni óvodába és bölcsibe, hisz itt vidéken idõ eltolódással meg tudnám oldani, szeptemberben ovis beszoktatás, november elején bölcsis.
A fent leírtakra vonatkozóan kérném õszinte véleményét, sajnos nem tudok kitõl tanácsot vagy tapasztalatot kérni, az ismerõseim körében nem volt ilyen helyzet.
Segítségét elõre is köszönöm.
Krisztina
Vlasz:
Kedves Krisztina!
Mivel a körülmények szigorúan behatárolják lehetõségeiket, ezért úgy gondolom, véleményem nem sokat nyom a latba. Nyilvánvaló, hogy nem teremt optimális helyzetet az épp hogy megvalósuló beszoktatást követõ intézményváltás kislánya esetében. Ugyanígy az sem, hogy kisfiának rendkívül korán, 1 évesen el kell szakadnia az édesanyjától. A végtelenül hosszú utazgatások kimerítõek lesznek mind a gyerekeknek, mind Önnek, és csak hab a tortán a heti-kétheti rendszerességgel várható betegeskedések, amik közösségbe kerüléskor szinte borítékolhatóak. Mivel, mint írja, nincs segítségük, így érdemes azt is alaposan átgondolni, mit fog tenni ilyen esetekben? Kire bízza ilyenkor egyik (netán mindkét) gyermekét? Munkahelyén vajon mennyire fogják rugalmasan kezelni az ilyen váratlan helyzeteket?
Természetesen nem az a célom, hogy vészmadárkodjak, de egy ilyen sok tényezõs, felelõs döntésnél annak minden vetületét alaposan át kell gondolni!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Cím!
Rendjén van-e az, ha egy májusban elmúlt 5 éves kisfiú egyáltalán nem rajzol, nem érdekli a színezés,sem a gyurmázás..festés stb...és ehhez hasonló tevékenységek,ami elõkészítené az iskolai évet megelõzõ idõszakot.Állítólag nincs hozzá "türelme" és nem érdekli a dolog, ellenben nagyon okos,értelmes, és gazdag szókinccsel rendelkezõ értelmiségi szülõ gyermeke.Lehet jövõre megy iskolába! Mivel rokona vagyok és fejlesztõ pedagógusként dolgozom, aggódom a gyermek miatt. Az anyukája erre azt mondta: "Az óvónõtõl kérdezte és annyit mondott rá,hogy az õ fiát sem érdekelte és mégsem volt semmi gondja az iskolában." Mivel hasonló problémájú gyerekekkel foglalkozom,nem hinném ,hogy ez jó tanács volt az óvodapedagógustól.Az ön véleményére is kíváncsi lennék, mit tanácsol,de úgy gondolom igen is figyelemfelkeltõ a dolog és bizony sok gyermeknek van emiatt elsõ osztályban grafomotoros problémája és küszködik az írással, a vonalközben való tájékozódásuk néha katasztrófa,épp amiatt ,hogy utálnak rajzolni,színezni stb....
Válaszát elõre is köszönöm!
Vlasz:
Tisztelt Kolléga!
Mint azzal Ön fejlesztõpedagógusként minden bizonnyal tisztában van, a gyermek grafomotoros fejletlenségét illetõen nem lehet erre az egyetlen, szûk körre fókuszálni. Ha a kéz finommozgása elmaradott, illetve a gyermek mereven elzárkózik mindenfajta rajzolásos-ábrázoló tevékenységtõl, úgy feltételezhetõ, hogy a nagymozgás szintjéig (mozgásformák, szem-láb, szem-kéz koordináció, egyensúly, iránydifferenciálás, téri tájékozódás, testséma, ...stb.) kell visszanyúlni a fejlesztés során. Mert hogy szükség lenne játékos, indirekt fejlesztésre, az nem is kérdés, mint ahogy az sem, hogy ezt nem a rajzolás, színezés erõltetésével kell megvalósítani! Egy szintfelmérés nyomán azonnal kiderülne, hogy mely fejlettségi szinten történt a megakadás (ami a motiválatlanságot is okozhatja), így ahhoz a szinthez visszanyúlva kell fokról-fokra fejleszteni a gyermeket.
Javaslom hát, hogy beszélgessen errõl az édesanyával, majd egyetértés és beleegyezés esetén végezzen fejlettségi szintfelmérést a fiúcskánál. Ezt követheti az elõbbiek alapján tudatosan összeállított játékos fejlesztõmunka, sok-sok mozgásfejlesztéssel, ügyességi játékkal, késõbb barkácsolással, majd rajzolással.
Biztos vagyok benne, hogy meg fog szûnni a kisfiú részérõl az ellenállás, ha biztos alapokra épül (a fejlesztés végsõ akkordjaként!) a grafomotoros fejlesztés.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Hölgyem!
Kisfiam 3 éves,és egyáltalán nem akar sem bilire, sem wc-re ülni.Tanácstalan vagyok: hagyjam még továbbra is pelusban, vagy vegyem le róla?
Válaszát köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mindenképpen kell lépéseket tenni a bili iránti ellenszenv oldására, hiszen hamarosan óvodába megy a gyermek. Feltétlenül ajánlom Önnek „A játékos, könnyed szobatisztaságért“ termékcsomag beszerzését (bilis verziót), melynek segítségével hatékonyan, játékosan oldható a bilizés miatt kialakult szorongás. Ennek beszerzését követõen azonnal fogjanak hozzá a könyvemben leírt játékos programhoz, mely segít lépésrõl-lépésre, kíméletesen ám mégis hatékonyan túljutni e nehéz idõszakon.
Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
A következõ problémával fordulok önökhöz:5 éves kislányom az oviban egészen jól viselkedik,verekedések vannak,de sosem õ kezdi,õ védi magát(ez biztosan így van,ovónénik elmondták).Viszont itthon úgy viselkedik,mint egy õrült.Üt,ver,nem fogad szót,hisztizik,nem lehet sehogyan sem elterelni a figyelmét,állandóan töri össze magát,üti be magát mindenhová,ordít,összefüggéstelenül,értelmetlenül beszél.Egy percre sem lehet magára hagyni.Mostanában mégnagyobb ordítozásokba,hisztikbe kezdett,hiába gondolkodom,nem emlékszem semmire,ami összefüggésbe hozható a hisztik sûrûsödésével.Semmit nem csinál meg,nem akar egyedül enni,nem kér,mindent csak parancsol.Hiába próbálok vele beszélgetni,abszolút nem figyel.Kérdem tõle nem e fáj valamije,hogy így ordítozik,azt mondja nem.Azt gondoltam ki,lehet,hogy unatkozik itthon,annak ellenére is,hogy folyamatosan játszom vele,minden nap elviszem valahová,ahová õ kéri(játszótér,tópart,fagyizni,stb),de a helyzet így sem változik.Azt szertném kérdezni,hogy mit rontok el?Mit csináljak másképp?Én már nem tudom.Egyenlõre minden napunk az így telik,estére kikészülünk mind a környezetében,és a szomszédok is kezdik sokallni,ami nálunk megy.Elõre is köszönöm a tanácsokat.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mint ahogy arról beszámolt, semmiféle külsõ körülménnyel nem hozhatók összefüggésbe kislánya szokatlan, agresszív, szélsõséges megnyilvánulásai, így nincs támpontom a megoldást illetõen. Javaslom, keressenek fel gyermekpszichológust, aki a kiváltó okokat tekintve mélyebbre tud ásni és hatékony segítséget adhat Önöknek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A kislányomat idén felvették az oviba, három és fél éves. Elõször nagyon örültem, hogy végre bekerült, de aztán a környékbeli anyukáktól nagyon sok rosszat hallottam arról a csoportról ahová a kislányom is került. Írok néhány példát: Nem értesítik a szülõt a kisebb - nagyobb balesetekrõl, ha a gyerek bepisil nem engedik, hogy tiszta ruhát vegyen, hanem pisis ruhában kell aludnia, elõnyben részesítik azokat a gyerekeket akiknek a szülei így vagy úgy támogatják az ovit, nem reggelizhet a gyerek amíg nem köszön. Elõször nagyon szimpatikusnak találtam az óvónõket, egyikük a vezetõ óvónõ, de most nagyon aggódom, mert elég érzékeny a kislányom lelkivilága. Nem attól félek, hogy megszidják vagy büntit kap, hanem attól, hogy történik valami ami számára megalázó lesz. Nem tudom mit tehetnék, két lehetõség jutott eszembe. Az egyik, hogy nagyon odafigyelek és ha *rajtakapom* valamin õket akkor mindenképp *lerázhatatlanul* kérni fogom, hogy ezt megbeszélhessük. A másik lehetõség az, hogy megpróbálom *bevásárolni* magam, hogy jól bánjanak a gyerekkel. Van még egy lehetõség már az elsõ nap kérek idõpontot az óvónõtõl és megpróbálom ezeket a dolgokat megbeszélni vele. Aggódom, mert ha az amit a többi szülõ mond nem bizonyulna igaznak feleslegesen megbántanám/sérteném az óvónõt. Ön mit tanácsol, mi lenne a legjobb?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Semmiképpen sem tanácsolom, hogy elébe menjen a dolgoknak, hiszen szubjektív véleményeket nem szabad objektív tényként kezelni. Természetesen megértem Önt, hogy óvodába készülõ kisgyermeke aggódó szülõjeként a legjobbat akarja csemetéjének, ám korántsem biztos, hogy az Ön által említett utak célravezetõek lesznek. A rosszhiszemû gyanakvást próbálja félretenni, és a kezdeti naiv lelkesedéssel várni a tanév elejét. Még az is elképzelhetõ, hogy komolyabb „bevásárlás“ nélkül is könnyen egymásra hangolódik kislánya és az óvó nénik. Próbálja meg, mert úgy vélem, pusztán anyagiakkal tényleges eredményt elérni, szeretetet vásárolni nem lehet!
A problémákat, melyek nyomják a szívét, másképpen is meg lehet beszélni, nem az elõzetes raportra hívás módszerével. Például egy egyszerû érdeklõdõ beszélgetés keretei között:
„- Ha elõfordulna egy-egy bepisilés, kihez fordulhat segítségért a gyermekem? Ki segít neki átöltözni? A pótruha természetesen a zsákban lesz, de kiscsoportosként elkél neki egy kis segítség a nedves ruha mielõbbi lecserélésénél. ... vagy:
- Ha ne adj Isten baleset történik, engem lehet keresni ezen és ezen a számon, hogy azonnal tudjak a gyerekért jönni... vagy:
- A kislányom eléggé zárkózott, csöndes gyermek, így elõfordulhat, hogy reggelente köszönni sem mer. Ne vegyék ezt rossz néven tõle, amint feloldódik, biztosan bátrabb lesz a terembe lépéskor. ... stb.“
Ha a lehetséges problémákat nem elõzetes vádaskodásként, hanem egyszerû érdeklõdésként, információ csereként tálalja, biztosan nem lesz belõle sértõdés, mégis tükrözi az óvodával szembeni elvárásait.
Örömteli óvoda kezdést kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jó napot. 5éves lessz a kisfiam szeptemberben. Valami megváltozott 2hónap alatt. Verekszik az óvodába,és itthon nem fogad szót ezért elpakoltam a játékait,de semmi nem változott. Minden nap verekszik,és saját maga elmeséli. Ám volt egy nap ami szemet szúrt nekem,amikor egyik nap az egyik ovis társa nem ment az oviba,nem verekedett,ám másnap a kisfiú ment az óvodába,és az én fiam már megint verekedésbe kezdett. Kérem segítsenek.
Vlasz:
T. Levélíró!
Nem biztos, hogy óvodai szinten kell keresni az okokat, bár az sincs kizárva. Javaslom, alaposan gondolja át, mi változott meg az elmúlt 2 hónapban, mióta a magatartási problémák megjelentek. Ha családi életükben semmiféle változás nem történt az említett idõszakban (pl: költözés, válás, haláleset, ...stb.), akkor az óvodai vonatkozásokat is nagyító alá kell venni. Ebben az esetben mindenképpen beszéljen az óvónõkkel.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Zuglói anyuka vagyok két gyermekem van a nagyobbikat (Szül. 2008 nov.)ismét elutasították az óvodából helyhiány miatt (papíron)hivatalosan, elõtte telefonon közölték velem,hogy mivel GYES-en vagyok így nem áll módukban felvenni kisfiamat.A gyerekek között 3 év van a kisebbik 7 hónapos. Szeretnék fellebbezni,de nem tudom milyen jogszabály segítene abban,hogy felvegyék majd 4 éves fiamat. Tudna tanácsot adni? Elõre is köszönettel: VJ
Vlasz:
T. Levélíró!
A létszám miatti elutasítás ellen többnyire nem lehet mit tenni, a telített létszám indokát el kell fogadni. Érdemes lenne futni egy kört a többi környékbeli óvodában is, ahol talán még akad betöltetlen hely.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Szükségem lenne az Ön szakértõi segítségére. Teljesen tanácstalan vagyok.
Külföldön élünk január óta, a férjem munkája miatt, a kislányom most 4 éves és augusztus végére várjuk a kistestvérét. A kislányom azelõtt bölcsibe is és óviba is járt, mindkettõt nagyon szerette. Úgy terveztük, áprilisban hazaköltözünk (egy másik városba, mint ahol eddig éltünk) és a lányunk májustól otthon kezdheti az óvodát és mire megérkezik a kistestvére, már szépen beszokik. Áprilisban hazamentünk, de csak egy hónapra, mert a férjemnek mégis maradnia kell nem tudni pontosan meddig, legrosszabb esetben tél végéig. Ezért úgy döntöttünk, visszamegyünk hozzá, hogy együtt legyen a család és külföldön járatjuk óviba a lányunkat és ott születik meg a kistestvére. Idõközben kiderült, hogy nem bírom olyan jól a terhességet, jól jönne némi segítség, itt azonban még nem találtunk. A férjem aggódik, hogy nem lesz elég pénzünk kifizetni az orvosokat, a szülést, a segítséget. Ráadásul a férjemet nem lehet munka közben elérni, nem tud hazaugrani, ha baj van és emiatt nagyon félt. Haza akar küldeni a szülés elõtti és utáni idõre, anyósoméknál lakhatnánk a lányunkkal, de õ csak hetente-két hetente tudna hazajönni kb. 2 napra. Albérletet nem tudunk kifizetni. Ezért, ez tûnik az egyetlen megoldásnak, és ez borzasztóan frusztrál engem, nem szívesen megyek. Tudom, van ennek pozitív oldala is, igyekszem azt szem elõtt tartani.
A kislányunk nem igazán szeret itt, külföldön lenni, hiányzik neki a család és a régi óvoda, az ittenit utálja. Egyelõre csak háromszor egy héten vittem, és ebéd után mindig elhoztam. De két hét után minden óvis reggel hisztizett, sírva könyörgött, hogy ne hagyjam egyedül az óviban, megszakadt a szívem, még sosem láttam ennyire kétségbeesve. Megértem, hogy nehéz, nem érti a nyelvet, õ, aki mindig kezdeményezi a játékot, a játszótéren is. Azt mondta, nem játszik vele senki. Egy hét állandó hiszti és dühös kirohanásai után kivettük. Így most megint egyedül maradt velem otthon (amit nagyon szeret) és ha visszajönnénk ide a szülés után, újra szembesülnénk ezzel a problémával és nem tudnám óvodába járatni. Egyedül lennék egy csecsemõvel és a 4 éves lányommal otthon, segítség nélkül. Nem tudom, hogyan lehetne megkönnyíteni neki a beszoktatást, fõleg, hogy a kistestvérével itthon leszek.
A másik kérdés a magyar óvodai beszoktatás lenne. Azt gondoltuk, ha már hazamegyünk „szülni”, jó lenne, ha otthon járna közösségbe. Magánóvodát, táborokat nem tudunk kifizetni, csak a faluban lévõ óvoda jöhet szóba, ahova azt az ígéretet kaptuk, hogy augusztus 1-jétõl felvennék, elõtte nyári szünet van. Anyósom szerint maradjon egész napra, mint régen, a másik óviban, de én még abban sem vagyok biztos, jó ötlet-e az óvoda ilyen rövid idõre (két – két és fél hónapról lehet szó, ami közben ráadásul megszületik a kistestvére). Nem szeretném, ha számûzve érezné magát vagy összekombinálná az óvodába járást és a tesó születését. A kislányomat mennyire viselheti meg, hogy az óvodakezdés után két-három héttel megszületik a kistestvére (persze, az is lehet, hogy hamarabb érkezik, éppen amikor elkezdené az óvodát.)? Ha októberben visszamennénk külföldre (még gondolkodunk rajta), semmi értelmét nem látom otthon az óvodának, pedig nagy segítség lenne. Ha viszont maradnánk, hogyan segítsem a beszoktatását ebben a helyzetben? A másik, hogy ha visszamennénk apához külföldre, megint csak kb. fél évet lennénk kint, és valószínûleg ugyanúgy szenvednénk az óvodában. Nem tudom, költözzek-e vele és a picivel vissza.
Ön szerint mennyire visel meg egy 4 éves gyermeket az állandó költözés? Engem felnõtt fejjel nagyon megvisel. Ha maradunk Magyarországon a lányommal és a picivel, anyósoméknál kell laknunk, ami engem frusztrál, õket is biztos fárasztja, mégis csak 70 évesek, és ami nekem az egyik legfontosabb, hogy apa nem lesz része megint a családnak, csak idõnként néhány napra, amikor általában fáradt és ingerült. Hogy meddig tarthat ez az állapot, nem tudni, a férjem szerint legkésõbb tél végéig haza tud jönni végleg. És akkor újra költözünk egy másik (magyar) városba, ahol megint egy új óvodát kell keresni… Nem csodálkoznék, ha ez is megviselné a kislányomat.
Nem tudom, mitévõ legyek. Amíg újra egy család lehetünk, úgy szeretném átvészelni ezt az idõszakot, hogy a kislányomnak a legjobb legyen, ne okozzon neki törést sem az állandó költözés, sem a kistestvér születése, sem az óvoda. De mi neki a legjobb? Menjek, vagy maradjak? Erõltessem az óvodát vagy inkább maradjon még velem otthon amíg végleg hazaköltözünk? Mindenre lehet találni megoldást, csak nem tudom, mi lenne a legjobb neki és a családnak, teljesen össze vagyok keveredve és nem látok tisztán. Ezért lenne óriási segítség egy kivülálló, szakértõi vélemény.
Hálásan köszönöm a segítségét!
Bea
Vlasz:
Kedves Bea!
Levelét végigolvasván egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy akár a kislány, akár Ön meglehetõsen feszült, frusztrált. A „gyökértelenség“ nagyon megviseli az embert, és akkor az ide-oda költözködés technikai nehézségeirõl nem is beszéltem.
Nyilván mindkét megoldásnak (t.i.: Magyarországra költözés vagy kint maradás) megvan a maga elõnye és hátránya, de ha a kislánya szempontjait vesszük figyelembe, mindenképpen a kint maradás lenne az ideálisabb megoldás, mégpedig egyelõre a kinti óvoda erõltetése nélkül. Valószínû, hogy az eddig többé-kevésbé megszokott környezet (külföld) több stabilitást és biztonságot adna gyermekének, mint az ide-oda ingázás. Ráadásul ott mindkét szülõje része lehetne az életének. Soraiból úgy vélem, az anyósával való együtt lakástól meglehetõsen fázik, amin õszintén szólva nem csodálkozom. A generációs különbségek még a legjobb családban is rengeteg feszültséget okozhatnak, és egy újszülött érkezése, az ezzel járó izgalmak, stressz csak fokozná ezt a helyzetet. Ha mégis az anyósék mellett döntenek, a kislány nyári óvodáztatását nem ajánlom. Mire beszokna, máris eljönne onnan, ráadásul eggyel több lelki terhet raknának rá ezzel.
Mivel nem említette, milyen egészségi akadályai vannak a külföldön való szülésnek és temérdek más körülmény sem világos számomra, így lehetetlen lenne egyértelmû tanácsot adnom Önnek. Én csak azt mondhatom, ahogy én magam döntenék a leírtak alapján. Ha megoldható lenne, akkor valószínûleg kint maradnék a férjemmel, ott szülnék és ott is nevelnénk gyermekeinket, amíg a körülmények engedik.
Mint azonban említettem, semmiféle egyértelmû tanáccsal nem tudok Önnek szolgálni, a döntés az Ön kezében van. Biztos vagyok benne, hogy felelõsen és lelkiismeretesen választja meg a családnak legjobb megoldást.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Nem szokatlan kérdéssel fordulok önhöz még is úgy érzem hogy már tanácstalan vagyok.kislányom 3 és fél éves nemrégiben, született kishugija akit elég nehezen visel.Ugyan segit nekem egy két dologban pl( fürdetés etetés stb) de nagyon féltékeny es ezt leginkább a rosszaságában veszem észre. pedig nagyon okos értelmes kislány a dadusnénik szerint is nagyon fogékony mindenre a bölcsiben itthon mégsem birok vele.eléggé elszomorit hogy bmit teszek hogy a kedvében járjak nem hazsnal csak akkor ha veszek neki vmit.tudom hogy ezt én ronthattam el, demég is mit tegyek?semmire nem hallgat miota megszületett a kistesója, olyan mintha nem is hallaná meg amire kérem.kérem segitsen hogy mit tehetnék gogy ez jobbra forduljon mert úgy érzem egyre rosszabb anya vagyok a szemében:( köszönöm elöre is. tisztelettel egy aggódó anya. ZSUZSA
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Ne aggódjon, kislánya egyszerûen több foglalkozásra, több közös játékra vágyik Önnel, s így próbálja felhívni magára a figyelmet. Egy kétgyermekes anyuka esete jutott az eszembe, aki sokáig tehetetlen volt nagyobbik gyermeke fegyelmezetlenségével kapcsolatban, miután a kistesó megszületett. Egy idõ után boldogan mesélte, hogy mióta fejlesztõ foglalkozásokra jár a nagyobbikkal, helyreállt a családi béke. Én az anyukával ellentétben úgy vélem, ebben az esetben nem maga a fejlesztés, hanem a gyermekkel való külön törõdés hozta meg a gyümölcsét. Bármilyen nehéz is, próbálja megoldani, hogy minden áldott nap legyen fél óra -egy óra, amikor kizárólag a nagyobb kislánnyal foglalkozik, játszik. Lehet ez bármi: gyurmázás, építés, játszóházi program, ...stb, a lényeg a kettesben töltött program. Ha szükséges, kérje ebben a férje, ill. családtagok segítségét.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
A kislányom 5.5éves oviba jár szorong ha napos lesz az oviban. Azt meg kell említenem hogy elköltöztünk és megszületett a kisfiam reggelente nem akar menni hisztizik retteg hogy napos lesz az óvónõk persze dicsérik mert ügyes.Az oviban minta gyerek. nem értem miért csinálja ezt? Újabban együtt megyünk a gyerekért az oviba a játszira! Állandóan ellenkezik és nagyon idegesít se szép szó se hangos szó se a jutalom nem használ igy marad a hideg víz leöntés és a segre verés és h nincs net nincs mese mit tegyek pszichológushoz vigyem? Luca anyukája
Vlasz:
T. Anyuka!
A naposság elutasítása a lehetséges kudarctól való félelmet jelenti. Ha kislánya több megerõsítést, biztatást kapna nem csak az óvodában, de otthon is, enyhülne a kudarckerülõ magatartás. Önbizalmának helyreállítása érdekében hasznos lehet, ha otthon, a mindennapi étkezések során napról-napra õ lehet a napos. Készítsen az óvodaihoz hasonló napos táblát kislánya jelével, és játékosan imitálják a feladatot. Ennek az otthoni szerepjátéknak nem csak szorongásoldó hatása van, de gyakorolhatja általa az egyes munka fázisokat, amik nagyban segítik önbizalmának, lelki egyensúlyának helyrebillenését.
A szorongást csak játékkal és maximális türelemmel lehet oldani, agresszióval sosem. Tanácsom másik fele, hogy szülõként igyekezzen messze elkerülni a vizes leöntést, fenékre csapást, ... stb, mert ezzel nem hogy használna, de kifejezetten árt gyermekének. A rendszeres netezés pedig elmagányosodáshoz, egyéb lelki problémákhoz vezethet, ehelyett inkább meséljen, beszélgessen, játsszon a kislánnyal. Ne feledje: a mesét nem megvonni kell „pedagógiai megfontolásból“, hanem sokkal-sokkal gyakoribbá tenni!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztel Ovono!
Lanyom 2,5eves meg nem szobatiszta. Korabban tobbszor is pisilt bilibe ha raultettem es orult hogy sikerrel jart. Egy jo ideje nem hajlando belepisilni a bilibe. Napkozben nem adok ra pelust es ha pisilnie kell akkor osszeszoritja a labait leguggol es kepes meg orakig is visszatartanui a vizeletet. Mikor mar vegkepp nem megy neki bepisil. Mar mindent kiprobaltam ami letezik hogy meghozzam a kedvet de o kategorikusan kijelenti hogy nem szol ha pisilnie kell. Fel eve szuletett kistestvere. Tanacstalan vagtok hogy most adjam vissza ra megint a pelist vagy hagyjam bugyiba napkozben? Mit tegyek hogy merjen bilibe vagy wc-be pisilni? Valaszat elore iskoszonom! Udvozlettel Andrea.
Vlasz:
Kedves Andrea!
Játékos megoldások egész sorát és a játékokhoz szükséges eszköztárat találja „A játékos, könnyed szobatisztaságért“ termékcsomagban, amit mindenképpen ajánlok figyelmébe. Könyvemben olyan szorongást oldó játékos megoldásokat javaslok, melyek sok kisgyermek bilire szoktatását tette már könnymentessé. Ajánlom Önnek is! Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Szobatisztasággal kapcsolatos kérdésemre sehol se találok választ. Kisfiam márciusban volt 3 éves. Télen néha sikerült kedvet csinálni neki a bilizéshez, azon ülve nézte a mesét, és 2 alkalommal sikerült is belepisilni. Nagyon megdicsértük, jutalmat kapott stb. De ez ritkán jött össze. Áprilisban aztán egyik délután azzal jött haza a bölcsibõl, hogy õ már nagy fiú, és nem kell neki többet pelus, csak kisgatya. Nagyon örültünk, de korán. Attól, hogy õ elhatározta, még nem jártunk sikerrel. Sûrûn szól, hogy pisilni kell, próbáljuk bilibe, wc-be, fûbe stb, de nem tudja elengedni, nem pisil. Volt, hogy reggeltõl délután 5-ig visszatartotta, nem akart bepisilni, de elengedni se tudta. Mivel féltettem az egészségét, visszaadtam rá a pelust, és pihentettem a témát, nehogy a sok kudarctól és a visszatartástól baja legyen. Most újból próbálkozunk. Megfigyeltem, hogy fürdés elõtt, mikor beteszem a kádba, állva egy kis vödörbe bele tud pisilni, aztán kiborítjuk a wc-be. Ezért is nagyon dícsértük. Sajnos máshová most sem sikerül neki, bár sûrûn szól és próbáljuk mindenféle módon. Unokatesói is mutatták neki, hogy kell. Vizet is csurgattam. Talán az lehet a baj, hogy fogjuk a fütyijét (vagy õ fogja).Lehet, hogy rosszul teszem, de a napokban ha szólt,és a wc-be nem sikerült, mindig betettem a kádba, odaadtam a vödröt, és abba pisilt. (A kaki-ingert is jelzi néha, pelust kér.) Összefoglalva a problémát, akarja is, próbálja is, motiváljuk is, mégse sikerül neki wc-be, bilibe, fûbe pisilni. Hogy tudnék segíteni neki? Már sajnálom szegényt, és senki nem tudott tanácsot adni. Válaszát elõre is köszönöm! Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Ne keseredjen el, kisfia jó úton jár, ám egyelõre kissé „rágörcsölt“ a témára. Ezt a görcsös szorongást kellene indirekt módon, észrevétlenül oldani, ám ez a folyamat nem fog egyik pillanatról a másikra menni. Sok-sok türelem, megértés szükséges mindehhez, de a jelek szerint Ön példásan bizonyította az elõbbieket. Csak így tovább. A továbbiakra nézve a következõket ajánlom:
Nem tartom gondnak, ha eleinte, áthidaló megoldásként a kádban végzi el a pisilést a fiúcska, ám vödör helyett a bilit tartsa oda. Ezáltal megszokja, hogy a pisit oda kell üríteni, a görcs pedig napról-napra oldódni fog. Rövid idõ múlva már nem kell a kádba mászni ahhoz, hogy megjöjjön az ihlet.
Kakilás tekintetében már nehezebb dolguk lesz, így ehhez mindenképpen ajánlom beszerezni „A játékos, könnyed szobatisztaságért“ termékcsomagot. (A fenti, képes linkre kattintva megtekintheti, illetve megrendelheti) A csomag egyebek mellett tartalmazza könyvemet, mely játékos megoldásokkal szolgál a „nagy problémákra“ is, illetve azokat a játékeszközöket, melyekkel mindezt kivitelezni lehet. A csomagban található anatómiai bili szintén óriási segítséget jelent a gyermek szobatisztaságra nevelésében.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ! Kislányom április végén volt 2,5 éves, még szoptatom elalváskor. Mivel 1,5 éves kora óta fõállásban dolgozom itthonról, nagyon örültem, hogy a közeli óvodába felveszik májustól. Áprilisban 5 alkalommal voltam vele bent 1-2 órát, májustól 3-4 órát töltött bent úgy, hogy mindig hazajöttem dolgozni. Az elmúlt 1 évben anyukám vigyázott rá hetente 2-3 alkalommal, ezért megszokta, hogy nekem idõnként el kell mennem dolgozni. Ebéd után megyek mindig érte, utána már csak vele foglalkozom, az óvónõk, a dadus mind aranyos, és a gyerekek is kedvesen fogadták. Az 1. nap sokat sírt, de az elsõ napokban mondott olyat a dadusnak a fülem hallatára, hogy szeret oviba járni. Az elsõ pillanattól érti, hogy én dolgozom, és neki ott kell maradnia, ezért beszalad a szobába - igaz sírva - rögtön búcsúzás után. Amikor érte megyek, és meglát, akkor kitör belõle a sírás, és a nyakamba ugrik. Nap közben is van, hogy elpityeredik az oviban. Nagyon szépen, érthetõen beszél, 18 hónapos kora óta szobatiszta. Az ovi jót tett neki, mert idegen gyerekekkel is hamarabb összebarátkozik a játszótéren, és jobban eljátsszák egyedül is. Mégis egyre anyásabb, már sem apa, sem a nagyi nem tud vele egy percet sem tölteni nélkülem. 1 hétig itthon volt betegen, az utána jövõ hét rettenetes volt. Az oviban eszik rendesen, néha pityereg, kevesebbet játszik a gyerekekkel, többet a dadussal. Velem agresszív, nem hagyja, hogy szeretgessem, ütöget, karmol. Januárban volt egy elhúzódó felfázása, azóta a bepisilés is egy eszköze a figyelemfelkeltésnek, de ezzel is engem 'tüntet ki' többnyire, nem az ovit. Hétfõtõl az ovi félgõzzel üzemel, a dadusa sem tud vele lenni, más teremben, összevont csoportok lesznek. Szeptembertõl egyébként sem az eddigi csoportjába járna, hanem marad a miniben, hiszen évvesztes, de azok az óvónõk, akik akkortól foglalkoznak majd vele, most még a nagyokkal vannak. Arra gondoltam, hogy megint a nagyi segítene nekünk, de hetente 2-3 alkalommal oviba is vinném pár órát, hogy egyrészt ne maradjak le a munkámmal, ne kelljen fõznöm, másrészt szokja a gyerektársaságot. A nagyi sajnos nem vethetõ be többször. Jó ötlet ez, vagy csak ront a helyzeten, ha erõltetem az elszakadást tõlem? Még ha csak a kertbe szaladok ki, akkor is megkérdezi, hogy ugye nem hagyom itt... Köszönöm válaszát. Adrienn
Vlasz:
Kedves Adrienn!
2,5 éves kisgyermekét képletesen útjára indította az életben, hiszen óvodába íratta, elkezdte vele a beszoktatást, ám az esti szoptatásokkal mégis magához láncolja érzelmileg. Ne tegye, javaslom, mielõbb kezdje meg a leválasztást! Egy ilyen idõs gyermeknek sem testileg, sem lelkileg nincs már szüksége a szoptatásra. Könnyítse meg gyermekének az elszakadás folyamatát.
A „szeretem az óvodát“ vallomás ne tévessze meg, kislánya csak az Ön megnyugtatására mondja ezt, ám, - mint ezt Ön is pontosan tudja, - ez közel sem felel meg a valóságnak. Könnyezik, sír, úgy érzi, Ön elhagyta õt, és ezért dühöt érez az anyja iránt. Ezt tettekkel is kifejezi: agresszív, ám mégis szokatlanul ragaszkodó lett Önnel. A bepisilést nem lehet egyszerû figyelemfelkeltésnek titulálni, sokkal inkább a szorongás egyik jeleként lehet értékelni. Az összevont óvodai csoport korántsem való egy beszoktatással küzdõ, küszködõ gyermek lelkének. Ön abban a szerencsés helyzetben van, hogy otthonról dolgozhat, így feltételezhetõen meg tudja oldani, hogy a nyári szünet alatt Önnel lehessen gyermeke. Tegye ezt meg, sokat segíthet vele kislánya lelki egyensúlyának visszaállításában.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 2,5 éves, van egy 8 hónapos kistestvére. Mivel 8 hónapja két gyereket pelenkázok, õszintén szólva már nagyon vártam a nyarat, hogy kislányom végre szobatiszta legyen. Tudom, hogy erõltetni nem szabad, így gondosan kezdtem felépíteni: bugyivásárlás több alkalommal, õ választotta ki a WC-szûkítõt, ismételgettük neki, hova kell pisilni, kakilni, ha már nem lesz pelus. stb. Mikor megkaptuk a wc-szûkítõt, õ maga kérte, hogy bugyit szeretne felvenni. Hurrá, végre!-gondoltam, és abban a pillanatban örökre elfelejtettük a pelenkát. Én azokhoz tartozom, akik azt vallják, ha nincs pelus, akkor soha sincs már többet, éjjel sem.
Mindennek 2 hete. Az elsõ hét nagyon jól ment, szólt is, ha menni kellett, de nem bíztam a véletlenre, óránként figyeltem és vittem a wc-re. Kaki az bajosabb, mert azt a pelenkás idõszakban is letagadta. Na az 1. héten szólt, de azt is "pisilni kell" kijelentéssel, aztán volt, hogy 1 nap ki is maradt. Másnak 4-szer ment a bugyiba. A 2. héten ott tartunk, hogy már nem hajlandó a wc-re ülni, ha viszem, többször kipróbáltuk, és hiába mondta, hogy nem kell, ha ráültettem pisilt. Volt, hogy nem tettem rá, ha nagy volt az ellenkezés, mondván, jó majd szólni fog, és persze nem szólt, rá 1 percre csurgott a földre. A kaki már csak a bugyiba megy, letagadja. A pisi is folyik, mégha szól is, nem tudja visszatartani. Éjszaka ha pisil, fel se ébred rá, reggelig alszik benne. A 2. héttõl este fél 11 körül felkeltem, és elviszem pisilni, akkor pisil, utána reggelig már nincs pisi az ágyba. Tegnap nevetve állt mellettem, és kiabálta, "Nézd, anya folyik", és közben folyt a szõnyegre minden. Ma a kakiját kente a szõnyegre, mert kijött a bugyiból. El vagyok keseredve, azt hiszem túl korán vettük le a pelust, hiába maga kérte. Csak egy játéknak gondolhatta, amit megunt már? Mit tegyek? Várjak még, vagy adjam vissza rá 2 hét teljes bugyizás után a pelenkát? Az milyen bizalom megvonás tõle?? Jelen helyzetben viszont nem beszélhetünk szobatisztaságról, mert minden ugyanúgy a bugyiba megy...kivétel, ha én elcsípem elõtte, és WC-re teszem. (Bilin már túl vagyunk, az még a tesó születése elõtt próbáltuk, ment is, de az öccse születése után csak szuper jó játékhelyszín lett, körülötte tele játékkal, és mesekönyvvel, így azt teljesen elhagytuk).
Válaszát várva, köszönettel: Adrienn
Vlasz:
Kedves Adrienn!
Van néhány momentum az Ön által leírtakban, mellyel nem értek egyet. A pelenka megvonás „mindent vagy semmit“ alapon nem mûködik, a nappali szobatisztaságot és az éjszakait nem lehet egy lapon említeni, egy problémaként kezelni! A nappali kontroll tudatosan irányítható, ám az éjszakai semmiképpen sem. Így elõfordulhat az is, hogy az éjszakai „normális“, elfogadható balesetek miatt olyan szorongás alakul ki a gyermekben, ami a nappali szobatisztaságra is rányomja a bélyegét. Nincs kizárva ez kislánya esetében sem.
A bilirõl szûkítõre való áttérést korainak és indokolatlannak tartom az Önök esetében. Az, hogy kialakul-e játéktér a bilizés közben, az Ön hozzáállásán múlik, javaslom, vezessen be ezzel kapcsolatban új szabályokat, és álljanak át újra bilire. Miért mondom ezt? Mert valószínû, hogy kislánya fél a WC-be való ürítéstõl (kakilásnál különösen!), a bili sokkal nagyobb biztonságot ad a gyerekeknek. Ajánlom, álljanak vissza az edénykére!
Feltétlenül ajánlom figyelmébe „A játékos könnyed szobatisztaságért termékcsomag"-ot, mely átsegítheti Önöket a nehezén. A termékcsomag olyan játékos programot és ahhoz szükséges eszközöket ad a kezébe, mely jelentõsen megkönnyítheti és szorongás mentesebbé teheti a folyamatot. A termékcsomag, könyvemen túl tartalmazza azokat a játékeszközöket is, melyek célirányos használatával nagy lépést tehetnek elõre a szobatisztaság elérésében. A csomagban található, kivételes anatómiai kiképzéssel készült bili szintén elõrelendítheti a dolgot.
A termékcsomagot megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Cím!
Kisfiam nagycsoportos "végzõs" Óvodás fiú gyermek. Értelmes (difer tezst 100% feletti) eleven, érdeklõdõ, aktív...
Nem angyal de nem is ördög!!!
Az utóbbi két hónapban azt tapasztaltam, hogy nem szeret oviba menni, nem érzi ott jól magát. Az utóbbi hetekben pedig fény derült arra, miért is van ez. A kedves óvónénik hülyézik, buta vagy mint a Föld jelzõkkel dobálják". Minden szülõ elfogult ezt tudom, és az én gyermekem sem tökéletes, de nem is vad és nem is buta. Mindent meghall, amit az óvónénik beszélnek sajnos azt is, és akkor a legszomorúbb amikor róla mondják, hogy buta, neveletlen....
Én úgy gondolom, ha egy gyermek rossz, akkor jár neki a büntetés, de a hülye és egyéb jelzõket egy pedagógus a szájára sem vegye.
Gyermekem érzékeny kis lélek, és félek, hogy ez nyomot hagy majd az iskolában is benne! Érdemes ezt az óvónõvel megbeszélni? Vagy úgyi tagadja? eygébként én mindig jó véleménynel voltam róluk, mindig kértem a véleményüket a kisfiasmmal kaopcsolatban és nagy csalódás az amit az utóbbi idõben átéltünk!!!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mindenképpen beszéljen errõl az óvónõkkel! Mondja el nekik, milyen visszhangok jutottak el az Ön fülébe, melyek akár félreértésbõl, félrehallásból erednek, akár valósak, feltétlenül tisztázásra szorulnak. Ha netán nem félreértés történt a kisfia részérõl, és valóban elhangzottak ezek a szavak, akkor, biztos lehet benne, hogy mostantól sokkal tapintatosabban fognak viselkedni az óvónõk. Ha rájönnek, hogy szavaik nagyon is értõ fülekre találnak, százszor jobban meggondolják minden megnyilatkozásukat.
Amennyiben az Ön által leírtak nem félreértésbõl erednek, hanem valósak, úgy azt kell hogy mondjam, szégyenletes és elfogadhatatlan a pedagógusok viselkedése. Önnek pedig nem kötelessége és nem is szabad lenyelnie az ilyen otrombaságokat.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Sajnos az egyik óvónõvel már nem találjuk szülõként a hangot, folyamatosan megalázza és megfélemlíti a gyerekeket, köztük a miénket is, felmerült a gondolat, hogy mégis más óvodában van a helyünk. Az esetleges átiratásnak mi a menete, még nem vagyunk lekésve, ugye? Sajnos a múlt héten volt egy olyan incidens, amivel végleg betelt a pohár. Van esélyünk még valahol helyet kapni? Hogyan induljunk el?
Köszönettel
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Amennyiben döntését megfontoltan és végérvényesen meghozta, úgy tegye meg a szükséges lépéseket. Mindenek elõtt javaslom, menjen el a másik intézménybe, és érdeklõdjön, van-e még szabad férõhely, illetve lehetõség az átjelentkezésre. Ott minden bizonnyal eligazítják a további lépéseket, lehetõségeket illetõen. Sajnálom, hogy ennyire megrázó volt a szóban forgó eset, ám mielõtt lépne, javaslom, beszéljen az óvodavezetõvel és kérje a segítségét. Hátha...
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Cím!
Vidéken élek,itt jár oviba gyermekem,akit egyedül nevelek.Édesanyám Budapesten lakik.Mivel többször van a gyerek nála,és koránál fogva köteles óvodába járni,megtehetjük e azt,hogy a budapesti körzetes óvodába is beíratjuk,ahol a tartózkodási helye is van,és mindig abba az oviba járna, ahol éppen tartózkodik.Ha Pesten jár oviba,elveszíthetjük e a vidéki ovodai helyet?
Üdv:Kissné Kitti
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
Úgy vélem, ez nem kivitelezhetõ, ám biztos információt csak az érintett óvodák vezetõitõl kaphat. Forduljon hozzájuk bizalommal!
