 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Tisztelt Óvónõ!Tanácsát szeretném kérni kisfiammal kapcsolatban,aki betöltötte a hét évet és idén szeptember kezdi az iskolát.Az a problémánk hogy felnõttekkel még mindig zárkozottabb a gyermekem és attól félünk hogy ez majd problémákat fog okozni már az iskolakezdésnél,mert majd amit tud esetleg nem meri vagy akarja majd kimondani.Nagyon okos,ügyes,mindent tud.Kitünõ minden logikai,fejlesztõ játékokban.Közösségben mindig halk szavú,csendes gyermek volt már kicsi korában is,de otthon nem ilyen:nyiltabb,hangosabb,bátrabb.Ráadásul ahogy közeledik a suli,kitalálta hogy õ nem akar iskolába menni.Mit tanácsol?Hogyan tudnám ezeket a dolgokat jó irányba befolyásolni?Válaszát elõre is köszönöm!
Válasz >>>
Kedves Valaszolo! Gyermekem 2015 oktober 30-an tolti 3.evet....a tesoval oktober 15-re irtak ki szulesre. Nagy dilemmam hogy ujszulott mellett nem vinnem oviba a betegsegek miatt plane higy most kezdi a kozosseget mindent hazahurcolna neki. A torveny azt irja a 2015. Augusztus 31-ig 3-at betoltott gyerekeknek kotelezo az ovi...erre hivatkozva otthon tarthatnam az elso evben? Koszonom
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
3 éves lányom problémája miatt fordulok Önhöz. Lányom januárban töltötte be 3. életévét, és 2,5 éves kora óta (2014. szeptembertõl) családi napközibe (kis létszámú, heten vannak) írattam be.(heti 5 nap, mert a tulajdonos nem engedélyezi az idõszakos ellátást). 2014 májusában született kistestvére. Sajnos a nyarat nagyon rosszul viselte, nagyon nehezen fogadta el a kicsit, annak ellenére, hogy minden tevékenységbe próbáltam õt bevonni. Ha szoptattam, neki mesét olvastam, együtt pelenkáztunk stb. Anyukám tud segíteni, tehát nagyon sokat vittem kettesben bevásárolni, és egyéb programokat csinálni. Elég erõs, és akaratos természet, ráadásul dackorszak, hisztik, és az én akarom korszak kellõs közepében vagyunk. A többi gyerektõl valahogyan egy kicsit mindig is távolságtartó volt, nem az az ölelkezõs típus. Ezért is gondoltuk, hogy egy kis létszámú családi napközi jót tenne a szociális fejlõdésének.
Nagyon nehezen szokott be, voltak testi tünetek is, 2 hónapig tickelt a szemével (elmúlt), és jelenleg is bepisil a délutáni alvás közben. (napközben szobatiszta) Most ott járunk, hogy 5 hónap után is reggelente szorongani látom, gyakran sírva kér, hogy „Anya ne menj el”. Reggelente mondja is, hogy nem akarok bölcsibe menni. Beszéltem a gondozónõkkel, akik teljesen rácsodálkoztak a problémámra, mivel szerintük a gyerek teljesen felszabadult, jól érzi magát, igaz a többi gyerek felé csak nagyon nehezen nyit, de amúgy harsány.A reggeli sírás is hamar befejezõdik. Azt mondták, volt olyan is, hogy beállt a körbe a többiekkel és megfogta másik gyerek kezét. (ami nagy dolog) A csanában eszik, iszik, alszik, kétszer volt csak beteg. Étkezésében jelentõs javulások voltak amióta oda jár, és megítélésem szerint személyisége is fejlõdött. Itthon a kistesó mellett gyakran a gagyogását és a tapsikolását utánozza. Sokszor csinálok még mindig vele délután kettes programot, amit kér is. De ahogy kilépünk a csana ajtaján azonnal cumit, macit kér.
Téli szünetben nagyon jól érezte magát itthon, nem hiányzott neki a közösség. Kérdeztem a vezetõt, hogy nem lehetne mégis, hogy csak 3 napot menne, de nem engedélyezte, mert szerinte az megtöri a gyerek lelki világát.
Most arra felé hajlok egyre jobban, hogy kivegyem a családi napközibõl, de nem tudom, ezzel a nagy változással vajon többet ártok e neki, hiszen szeptembertõl kötelezõ az óvoda.
Válaszát elõre is köszönöm.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Jómagam 3 és 5 éves kisfiúk anyukája vagyok, egyben hamarosan óvodapedagógus is. Egy óvodában, ahol a gyakorlatomat végzem, nagyon-nagyon várnak õsztõl, mint óvónõt, kiscsoporttal kezdeném az óvónõi pályafutásomat. Egy nagy gondom van. Mint édesanya épp egy válás elõestéjében vagyok, azaz bizonytalan a családi környezetem jelenleg. Nagyon jó kapcsolatban vagyok gyermekeim apukájával, de elment tõlünk. Máshol él. A hétvégeken foglalkozik a gyermekeinkkel, mindent megad nekünk másként (pl. anyagiakban), de nyílván velem vannak a fiúk jellemzõen. Nagyszülõk nincsenek, illetve messze vannak, azaz egy nagymama van, de az is Gyõrben, szóval egyéb állandó személy nincs az életükben, csak én. Én vagyok, ha hirtelen betegek lesznek, s ez még évekig elõ fog fordulni idõrõl-idõre, valószínûsíthetõ. Erkölcsi "válságot" okoz ez számomra, hogy hogyan tudok ilyen magánélet mellett egy engem nagymértékben leterhelõ (az elején nyilván 1-2 évig, amíg ki nem alakítom a nevelési stílusomat)állást elvállalni, ahol már mondta a leendõ társam, hogy: ugye nem hiányzol majd sokat? mert a kiscsoportos beszoktatásnál minden nap, amikor egyedül marad, mert engem kell helyettesítenie, nagyon nehéz. S, a munkaidõ is olyan, hogy, ha délelõttös vagyok, nehéz elvinni a gyerekeket még a kezdésem elõtt, ha pedig délutános, akkor fél 6 után nem mehetek a gyermekeimért. Ha pedig egy külsõ személyt keresek ezen feladatra, akkor a gyermekeim további bizonytalansági tényezõket kapnának: most apuka jön értünk, vagy a néni? Nem is beszélve az anyagi tehertétel nehézségeirõl. A lelkemnek nagy vágya van elfoglalni ezt az állást, de nem csak rólam van szó. Bizonyára érti a problémámat. A kis óvodásokkal se tehetem meg, hogy hol vagyok, hol nem az óvodában. Persze, lehet, hogy nem lesznek betegek a gyermekeim, de erre nincs garancia. Úgy érzem, ilyen háttérrel nem vállalhatok egy teljes állást, mert elsõsorban, pici gyermekeim lévén, édesanya vagyok, bármennyire is szeretnék elmenni dolgozni. Várnám szíves válaszát, tanácsát. üdvözlettel, Éva
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam most lesz 4 éves. Szeptemberben kezdte az óvodát, elõtte bölcsõdés volt, ahol jól érezte magát. A beilleszkedés úgy tûnt könnyen ment az óvodába. Vegyes csoportba jár, amelyben sajnos nagyon kevés a "kicsi", a legtöbben nagycsoportos korúak. Egyre inkább úgy tûnik, nem érzi jól magát. Az óvónõk tudják, észlelték a problémát, de azt mondják mindig a legnagyobbra akaszkodik rá, s nem szeparálódik el. Aggaszt azonban, amiket mostanában mond. Például: Csúnya vagyok és rossz és magányos. Megkérdezem tõle, tudja-e mi az, hogy magányos. Azt mondta, hogy aki mindig egyedül játszik. Érzékeny, de barátságos típus. Nincs testvére, gyerekek közt ritkán van (kisváros családi házas részén lakunk, kevés itt a gyerek, testvére nincs). Hogyan segíthetnénk neki?
Válasz >>>
Kedves Óvõnõ! Kisfiam 3,5 éves, szeptember óta jár óvodába. Ami nagyon aggaszt az az, hogy nem barátkozik senkivel. Elmondása szerint nem szeret óvodába járni, bár igazán nem is tiltakozik ellene. Azt mondja, hogy nem barátkozik vele ki, és nem is szokott játszani senkivel. Óvonõ elmondása szerint, nem tartozik a nagy játszósok közé. Nem tudom hogyan tudnék segíteni neki. Mindig is sok idõ kellett neki, hogy idegen társaságban feloldódjon, de azt egy kicsit furcsállom, hogy még nem talált barátot magának. Mindig is szemlélõdõ típus volt, de egy idõ után azért szokott játszani más kisgyerekekkel is. Nagyon aggódom érte, segíteni szeretnék neki, de nem tudom, hogy hogyan tudnék. Elõre is köszönöm a választ. S.né Zsuzsanna
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányomról szeretnék kérdezni. Most tölti a 4 és fél évet. Én ( lehet elfogltan) nagyon okosnak tarom. Beszéde felettébb értelmes, mindent megmagyaráz Felnõtteket meghazudtoló válaszokkal . Folamatosan számol, senki nem eröltet. Magyarul nem tudom már meddig tud elszámolni , talán 50 ig Onnan a tizeseket segíteni kell Angolul 20 ig. Próbál olvasni és állandóan az iskolát emlegeti hogy mikor mehet már. Emelett viszont a magatartáa nem a legmegfelelõbb Sõt.... akaratos, hisztis öntörvényû a kisasszony. Olyan érveket hoz fe amiket tátott szájjal halagatok Egy példa : Ha én lennék a te picinyed én nem így viselkednék veled, vagy megengedném neked.. Ezeket saját maga "találta" ki. Sokszor elgondolkodom mi lenne a jó lépés Tényleg átlagon felüli e az értelmi szintje Ha igen , hogyan tovább Kérem szíves válaszukat .
Válasz >>>
Szeretném kérdezni, hogy szülõi szemmel Ön szerint helyes-e, ha az óvónõ váltással kapcsolatos rengeteg változást szóvá tettem az új óvónõnek, a csoport másik eddigi óvónõjének ée református óvoda lévén a református fenntartóünak. Az alábbiakról van szó: Lépésrõl lépésre nevelési programmal nevelték eddig az óvdánkban a gyermekeket. A pedagógus személye megváltozott, sajnos, az újat elõítéletmentesen fogadtuk. A Szeptemberi indulás óta annyi változás történik az új óvónéni kezei között, amit a gyermekeinktõl tudunk (vegyes csoport lévén minkét lányom oda jár), hogy sem a mennyiséggel, sem a minõséggel nem tudunk egyet érteni. A pedagógus csere mentén elõször felelõsöket neveztek ki a nagycsoportosok közül, minden tevékenységre egyet. Összesen 6 nagycsoportos van, ezért a feladataik "rotálódnak", egyik hétebn fogkrém-felelõs egyik, a másik héten játék-felelõs. CSAK a nagycsoportosok. Feladatuk a TÖBBI gyermek "terelése" a helyes irányban, azaz a játékok összeszedését IRÁNYÍTANI. Gyakorlatilag utálják a többiek már õket, csak az a pár nagycsoportos a felelõs. Eddig ezek a szerepek nem voltak. A másik változás, ami csak november elején egyik percrõl a másikra lett változás: a szülõnek a hétfõi napon reggel 8ig beadva a gyereket TORNARUHÁBA kell átöltöztetnie, mert aznap van a tornaóra. Tornaóra minden évben volt, eddig a pedagógusok végezték az átöltöztetéssel kapcsolatos teendõket, a reggelit követõen CSAK 9 órakor kezdõdik a torna óra, gyakorlatilag a tízórai gyümölcsevésig ez tart. Utána udvarra mennek vagy bent játszanak. De nem értem, ha eddig az átöltöztetést a csoportszobában végezték az óvónõk - a gyermekek amúgy önállóan öltöznek a szintnek megfelelõen, esetenként szorulva segítségre, most miért "DOBTÁK LE" magukról ezt a feladatot. A másik és nagyon jelentõs változás, hogy az eddigi program mentén haladás része volt, hogy a gyerekek szabadon ülhetnek az étkezõasztalokhoz, maguk választva helyet az ebédhez. EZ TUDATOSAN így volt. Az elõzõ pedagógus kiemelte, hogy a lépésrõl lépésre program része, hogy a gyermekek maguk megtanulják az élet dolgait kicsiben, azaz megtanulják elfogadni, ha a másik oda akar ülni, ahova éppen õ, megtanulja elérni, ha õ akar oda ülni, megtanulja az erõviszonyokat és az ennek megfelelõ LÉPÉST, mit tegyen. Mostantól (november közepe) rákerült az óvodai székekre MINDENKINEK a jele, és csak az ülhet rá, akinek a jele az. EZZEL LESZÛKÍTVE a lehetõségeket, és véleményem szerint a több gyermek közötti vitát kiküszöbölendõ. Én magam két lányom alapjén tapasztalom, ez bizony konfliktus forrás, de megküzdünk vele minden nap, mert meg kell tanulniuk ezt is. Emellett a fürdõszobában is változások lettek, máshova került a törölközõtartó meg a fogmosó pohár tartó is, aminek értelmét nem tudom. Emellett változott az óvodai délutáni fakultatív néptánc tanár személye és módszere is. A Lépésrõl lépésre program mentén minden napnak megvoltak a sajátosságai, pl hétfõ: beszélgetõkör, szerda: hittan, csütörtök: tornaóra. Ezek a foglalkozások teljesen eltérõen az eddig már megszokott heti rendtõl új napra kerültek, illetve nincs is megfefelõség, és a beszélgetõkör teljesen ad-hoc jelleggel van megtartva, de leginkább elmarad, az eddig várva várt hétvégim kalandokról beszámolás most nem is hangzik el a gyermekeim szájából, mint élmény, mert szerintem nincs, eddig mindig örömmel meséltek róla. Annyi sok a változás a pedagógus személyi változása mentén, hogy csak kapkodja a fejét a két gyermekem, illetve magunk is. A másik csoport pedagógus maradt, de ennek ellenére ezek a változások megtörténnek, folyamatos idõintervallumban, gyakorlatilag minden héten van valami új. Nem egyszerre, szeptemberre találkoztunk az új nevelõ saját módszereivel, hanem minden hétre kitalálnak valamit. Kérdezem, mert teljesen falakba ütköztem, amikor ezt a z új nevelõnek felvetettem, megkérdeztem, miért kell ez, szinte megsértõdött.Nem tudom, én bölcsész német szakon végeztem, gyermekpszichológiát és pedagógiát is hallgatva 3-3 féléven keresztül, helyesen vélem-e, hogy az új pedagógus talán mintha le akarná a saját válláról csökkenteni a napi feladatai terhét, átruházva ezzel némely szerepeket a gyermekekre (felelõsdi) és a szülõkre (torna átöltöztetés), illetve az ültetési renddel a problémák adott helyzetben való kezelését is elrendezi az ülésrenddel. Ne haragudjon, tudom, ismeretlenül, meg in media res írtam Önnek, nem is röviden, de nem tudom, kihez forduljak. Sok szülõ teszi szóvá a dolgot, sok azonban csak hátulról, szembõl nem mondja ki. Ezért én egyedül maradok a véleményemmel, nem tudom, igazam van-e. Ha abból a szempontból nézem, hogy minden ilyen dologról a gyermekeimtõl tudok, nem én találom ki, akkor igenis azt gondolom, hogy nekünk nagyon mély a viszonyunk a gyerekeinkkel és tudom, hogy ha mesélik, akkor ez nyomot hagy bennük. A nagycsoportosom a felelõsdi szerepet nem szereti, ezt így kimondta. Kérem, jelezzen vissza. Azt gondolom, nem "pánikolok"- nem a személyváltással van gondom, hanem a RENDSZER VÁLTOZTATÁSOKKAL, amik az oda járásunk három éve után most utolsó évben jelentek meg, egyértelmûen REFORMOK és valakihez köthetõk. Köszönettel: Patrícia
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam novemberben lesz 4 éves.Most kezdte az ovit.Nagyon szeret rendõröset játszani,s mondja is mindig,hogy, ha nagy lesz Rendõr lesz!
Tegnap azzal fogadott az Óvónénije,hogy megtiltják neki a rendõrös játékot,mert agressziót szül.Mert mindenbõl pisztolyt csinál a fiam és ha a társai elakarják venni tõle, akkor ellöki õket és verekszik,meg rájuk fogja a játékpisztolyt!Azt is megtiltották,hogy reggel magávalvigye a bilincsét és a pisztolyt, amit mindig az öltözõszekrényben szoktunk hagyni.
Az ön véleményére lennék kiváncsi,mit tegyek ebben az ügyben?
Az óvónénivel beszéltem ma reggel is a gyerek jelenlétében,hogy folytatódhasdon a játék,de hajthatatlan. Mondtam a fiamnak,hogy itt az van, amit az óvónéni mond,legyen engedelmes és fogadjon szót!
Úgy érzem ezzel nem hagyják kibontakozni a gyereket és attól a játéktól fosztják meg, ami a legfontosabb a számára.Még annyit hozzátenném,hogy egy nagyon kedves, barátkozó,társaság kedvelõ kusfiúról van szó,aki egyáltalán nem agresszív.
Üdvözlettel Gulyás Juluanna
Válasz >>>
Kedves Óvónõ! 3,5 éves kisfiam óvodai beszoktatásával kapcsolatban szeretném a segítségét kérni. Kisfiam 3 hete kezdte az óvodát. Tudni kell róla, hogy nagyon félénk kisfiúm aki pici kora óta nem szeret hasonló korú gyerekek között lenni, szinte fél tõlük. Az elsõ 4 napon nem volt semmi gond, de utána minden nap sírással kezdõdik. Ahogy reggel felébred, már sír, hogy nem akar oviba menni, és sírva kér, hogy ne hagyjam ott. A csoportszoba elõtt annyira kapaszkodik belém, hogy alig tudom átadni az óvónõnek. Az óvónõk elmondása szerint 5 perc alatt meg lehet nyugtatni, eszik, iszik, alszik, nincs vele gond. Ha megyünk hazafelé már kezdi az alkudozást, hogy másnap ne menjünk oviba. Azt mondja, hogy nem szereti a kisgyerekeket és nem szeret ott lenni. Egyenlõre elég passzív, szemlélõdik, nem kapcsolódik be a programokba. Ha kérdezem az óvodáról, akkor nem akar beszélni róla, így nem igazán tudom mit csinál, játszik-e valakivel. Mi a teendõ ilyenkor próbáljak érdeklõdni tõle, hogy mi történt az óvodában vagy hagyjam békén? Itthoni viselkedése is megváltozott, gyakorlatilag ahogy hazaérünk már hisztizik mindenért. Azt mondja, hogy õ kidobja a kukába a kisfiúkat és a kislányokat. Ezek a dolgok kissé megrémísztenek. Tudom, hogy a beszoktatás elején vagyunk még, de normálisnak tekinthetõ ez a viselkedés? Mit tudok tenni, hogy megkönnyítsem a helyzetét? Elõre is köszönöm a választ. Egy aggódó anyuka.
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
