 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
A lányom 4 éves lesz nemsokára és az éjszakai szobatisztasággal még most sem vergõttünk zöldágra. Napközben semmi gond vele ügyesen szól ha nem vagyunk Wc közelben vissza is tudja tartani. Legutóbbi kísérletem az volt hogy elfogyott a pelus és nem vettem újabb csomaggal mondván õrá már nem lehet kapni ez kezdetben úgytûnt célravezetõ lesz de mégsem sikerült. Szoktam nézegetni hogy mikor pisil be és mielõtt felébredne, ill ha éjszaka is történik vele baleset akkor nyöszörög próbáltam felkölteni de nem ébred fel és csak nyûgösködik, mire a bilire teszem pedig bepisil. Szóval nehezen ébred. Az oviba van mikor hetekig nem pisil be és van mikor egy hétig folyamatosan. Az óvónénik nagyon aranyosak és mindig azt mondják hogy több gyerek is van így, ne aggódjak!
Nincs több ötletem, és néha az az érzésem hogy õ nem is akar szobatiszta lenni. Kérem szépen válaszoljon !
Válasz >>>
Kedves Óvónõ! Nagyon köszönöm elõzõ válaszát. Megfogadtam, beszéltem az óvónénikkel.
A lényeg az volt, hogy a nevelési tanácsadós pszichológus véleménye szerint a 6.3 éves kislány nem iskolaérett, az óvónénik kitartanak amellett, hogy az õ szakvéleményük vizsgálatok nélkül is megállja a helyét, vagyis mehet iskolába. Ezért mi elkezdtük a gyereket felvételiztetni kéttannyelvû iskolákba, s egyik helyre sem vették fel. A kislány nem éri meg kudarcként, s amikor mondtam hogy mi lenne, ha maradnánk még egy évet oviban, akkor azt mondta, hogy jó, mert a négyes csoportban van barbi-baba és olyan aranyos az óvónéni.
Ön szerint jól teszem, hogy nem adom be a körzeti iskolába, ahova nem igazán szeretném?
Vagy rosszul döntök, hogy óvodában tartom, mert nem sikerült a felvételije egy kéttannyelvû iskolába? Nagyon megnyugodnék, ha megtudna erõsíteni az óvodában maradás helyességérõl. Elõre is köszönöm válaszát:
Köszönettel és tisztelettel: K. Csilla
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
A kislányom 4 és fél éves, és a sötétséget kivéve semmitõl sem félt.
A minap látott egy mesét, ahol a WC-bõl és a lefolyóból elõbújt valami szörny és elvitte az épp ott lévõ embert.
Azóta retteg egyedül kimenni olyan helyre, ahol lefolyó van, és zuhanyzáskor nem hajlandó a lefolyó közelébe menni.
Mit tegyek, hogy ez megszûnjön?
Elõre is köszönöm segítségét: Timi
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 5 éves, középsõs. Ha megkérem, hogy rajzoljon valamit, általában csak "firkál" persze õ elmeséli mi van a rajzon. Ha leülünk ketten rajzolni, ami azt jelenti, hogy én rajzolok neki valamit, pl. embert, házat stb. azt szépen lemásolja. Rajzolni, színezni nagyon nem szeret, de gyurmázni, festeni stb.igen. Amúgy könnyen tanul verseket, ügyesen végez "matematikai mûveleteket".
Itthon és az óvodában sokat "rajzoltatjuk", de úgy veszem észre, ezzel még jobban megutáltatjuk vele a rajzolást. Az óvónõktõl szinte minden nap hallom, hogy nagyon el van maradva a rajzolásban, sokat kell rajzonia. Mit tegyek?
Köszönettel: Ani
Válasz >>>
Kedves Óvónéni!
Kisfiam májusban lesz 4 éves, pisilés terén teljesen önálló, éjszakára sem kell pelus, már lassan egy éve. De sajnos ugyanennyi ideje "kínlódunk" a kakilással. Már minden játékos megoldást végigcsináltunk, a gyurmakakitól kezdve a kismanóig, aki ajándékot hoz, ha bilibe sikerül kakilni. Tavaly augusztusban kezdte az ovit,nagyon várta, hogy mehessen,amikor a nõvérét reggel vittük, rendszeresen sírt, hogy Õ még nem maradhat az oviban. Talán ott rontottuk el, hogy akkor még néha becsúszott a kaki, mégis vittük. Az óvónéni azt mondta, hogy majd motiválja az, hogy már nagy ovis fiú és csak akkor járhat, ha bilibe kakil. Nos ez egy rövid ideig mûködött, de aztán megfordult a dolog. Kb két hét múlva rájött, hogy mégsem akar ovis lenni, és attól kezdve, minden nap bekakilt az oviban. Megbeszéltük és nem vittük, azóta anyukám vigyáz rá amíg én dolgozom. Az óvónénik tanácsára voltunk pszichológusnál is, aki szerint nem olyan nagy a baj, és ezt mi nélküle meg tudjuk oldani.Most az a helyzet, hogy belekakil a bilibe, de mindig addig szorongatja, hogy kakis lesz a bugyija. A pszichológus szerint ez szép eredmény egy ilyen kicsi gyerektõl, én mégsem vagyok elégedett. Volt átmenetileg egy-egy hét, amikor idõben szólt, és nem lett kakis a bugyi, tehát képes rá, csak a motiváció hiányzik. Az egyik karácsony körül volt, amikor valahogy összekapcsolta a dolgot a Jézuska várással, a másik pedig kb egy hónapja, amikor minden kakilás után kapott egy kindertojást. Kifogytam az ötletekbõl, kérem adjon tanácsot, mit csináljak, szeretném, ha szeptembertõl oviba mehetne. Elõre is köszönöm: Móni
Válasz >>>
Kedves ovoneni, eloszor is sok szeretettel gratulalok az uj babahoz, remelem mindenki jol van es egeszseges.
Kislanyom, Isabel, betoltotte negyedik eletevet, no mint a gomba. Uj ovit kezdett, uj hazba koltoztunk. Ez egy kisebb ovoda, fele olyan high-tech mint a masik volt, a gyerek megis sokkal tobbet tanul, okosodik, es eletvidam. Nekem az szamit hogy bannak a gyerekkel, es Mrs. Williams tobbet er mint harom komputer es tiz kilo konyv. Nagyon boldog vagyok.
Egy dolgot figyeltem meg viszont Isanal, most hogy kezugyessege novekedett:
1. Jobbrol ir es rajzol (nem balkezes es nem ketkezes)
2. Valamely szamokat es betuket konzekvensen forditva irja: S, 4, F, pl.
3. A cipojet es szandaljait amiknek megkulonboztetett a kulso es belso resze szinte allandoan forditva veszi fel.
A csaladban van diszlexia.
- Lehet-e ezt egy negyeves gyereknel diagnosztizalni
- KELL-E DIAGNOSZTIZALNI vagy hagyjuk hogy fejlodjon
- Kell-e a profi segitseg minden esetben a gyereknek vagy valszleg megoldodik magatol?
Megkoszonnem pedagogusi velemenyet, melyet nagyra ertekelunk.
UI. Voltunk Mo-n februar elejen, Isabel a vegere mar szepen beszelt is magyarul. Bar a gyerekek tobbsege akivel egyutt jjatszott inkabb angolul tanult, HA HA HA. Nagyon jo volt.
Tisztelettel:
Muranyi Eszter, VA USA
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
A fiam idén, novemberben (2007) betölti az 5-ik életévét. Eddig nem járt oviba, mert nem dolgozom, jelenleg várandos is vagyok, úgy otthon van velem. Mivel évvesztes és más bizonyos okokból is, az iskolát majdnem 7 évesen szeretnénk elkezdeni (2 év múlva). A kérdésem a következõp: van e lehetõségünk arra, hogy az iskola megkezdése elõtt 1 évvel elkezdjük az oviba járást (vagyis nem idén 5 évesen, hanem jövõre majdnem 6 évesen)? Elõre köszönöm válaszát.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Két gyermekem van: Viktória (3,5éves) és Barnabás (május 1-jén lesz 2 éves). Viki már tavaly októbar óta óvodás, Barni most kezdte a bölcsit. Mindketten kissé fejlettebbek a koruknál (mozgás, beszéd, stb.), de Viki kissé zárkózott típus. Egyikõjüknél sem volt gond a közösségbe való beszoktatásnál. Vikinél csak annyi volt a "nehézség", hogy õ mindig ahhoz a személyhez ragaszkodott, akihez beadtam reggel, kissé nehéz volt a váltás és épp ezért a külön foglalkozásokra sem akar elmenni, mert az adott óvónéni mellett akar maradni. Mostanra kissé feloldódott. Barni viszont nagyon kis barátkozós, ismerkedõs típus. Már nagyon szépen, mondatokban beszél, sõt már mondókázik, énekel. Kérdésem a következõ: mivel jövõre májusban tölti a 3. évet, nem tudom, hogy érdemes-e és jó lenne-e neki, ha beadnám az oviba a nõvére mellé, mivel nekem így egyszerûbb lenne megoldani a nyári szünidõt, ami nem egyszerre szokott lenni a két intézményben. Kérdés, hogy a gyereket nem viselné-e meg nagyon a sok változás (az Óvónénik is szabin lesznek+összevont csoport). Viszont, mivel ilyen fejlett, arra gondolok, hogy talán a bölcsi már nem fog tudni annyit nyújtani neki!? Talán az is megkönnyíti a beszokást, hogy ott a nõvére!?
Válaszát elõre is köszönöm! Yvette
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Tanácsát szeretném kérni: 2 éves, eddig jó étvágyú kislányom táplálkozási szokásai egyik-napról a másikra megváltoztak. Eddig szerette a leveseket, húst, burgonyát, rizst, néhány fõzeléket és gyümölcsöket minden mennyiségben. Tehát táplálkozása igazán kiegyensúlyozott volt. Valóban egy-két nap leforgása alatt az említett ételek legnagyobb részét elutasítja. Jelenleg kizárólag gyümölcsöt, esetleg péksüteményt szeretne enni. Folyadékot kb. 1,5 litert iszik naponta tea, víz és tej formájában. Szinte azonnal sírni kezd, ha csak megkínálom valamilyen étellel, pedig igazán nem erõltetem. Amikor beszélgetünk felsorolja milyen sokféle ételt szeret, azonban amikor evésre kerül sor, elutasítja azokat. Aggódnom kellene e miatt, vagy esetleg életkori sajátosság az étvágy ilyen hírtelen változása mind ételfajtára, mind mennyiségre vonatkozóan? Még néhány rágófogának ki kell bújnia, de nem gondolom, hogy fogzási fájdalmak miatt utasítaná el az evést. Válaszát elõre is nagyon köszönöm!
egy aggódó édesanya
Válasz >>>
Kedves Mindenki!
Az én gyermekem sem szobatiszta még (3,5 éves, fiú, alváshoz pelust kap, abba belepisil, kaki ügyben nagyjából "pelenkába szobatiszta"), de hogy öszinte legyek, ez engem annyira nem zavar. Inkább az irritál, hogy a többi szülö akkora ügyet csinál belöle. Szerintem, ha egy gyermek mentálisan és testileg egészséges (és ez egyéb jelek alapján nem kétséges), akkor elöbb-utóbb rá fog szokni a bilire-vécére, akkor is, ha nem aggódom, nem trükközöm, hanem akkor, ha ö majd elérkezettenk érzi az idöt.
Lehet, hogy túlzásnak tünik, amit írok, de szerintem akkor, ha folyton beleavatkoznék a gyermeknek ebbe a legeslegintimebb magánügyébe, az ürítkezésbe, az majdnem olyan lenne, mintha análisan megeröszakolnám a gyermekemet.... Én az anyja vagyok, tehát szolgálom a gyermekemet, ahogy éppen szüksége van rám. Például azzal, hogy kiszedem alóla a kakit, meg megpucolom a popóját. Egy szép nap majd ö is vécébe fog ja végezni a nagydolgát, addig meg csinálom, amit kell.
Nem tudom, mit szól ehhez a tanácsadó. De kíváncsian várom a válszt.
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
