Kérdezni szeretnék

Jóért jót ne várj! (2006-12-09 22:02:20)

Levélírónk 4 éves kisfia egy csoportba jár idõsebb unokatestvérével, s valósággal rajong érte. A hálátlan rokon azonban durva agresszióval válaszol a kedvességre.

Kedves Óvónõ!
Kisfiam középsõs (4 éves, márciusi), és egy csoportba jár a nála 7 hónappal idõsebb unokabátyjával. A kisfiam nagyon szereti az unokatestvérét (felnéz rá, örül, hogy egymás mellett van a törölközõjük, ha a fogmosópohara más mellé kerül, visszacseréli…stb.). A fiú viszont – az óvónõk szerint – terrorizálja a kisfiamat. Amikor teheti, bántja, összekarmolta a kezét, megharapta, az arcát két kézzel szétkarmolta, biciklizés közben kergette, míg leesett a biciklirõl és az orráról lejött a bõr, letépte a jelét a falról…stb.stb. Teljesen kétségbe vagyok esve. Azon gondolkodom, hogy másik csoportba viszem a kisfiamat, de tudom, hogy szereti ezt a csoportot, és lehet, hogy ezzel õt büntetném. De azt is tudom, hogy így nincs egy nyugodt percem, félek, mikor mi fog történni. Van idõszak, amikor eljátszanak egymással, meg idõnként elkezdi puszilgatni a kisfiamat, aki örül, hogy szereti, de aztán megint kap (vagy már a puszik elõtt kapott). Õ pedig nem üt vissza, pedig már ezt is mondtam neki elkeseredésemben. Egyébként születése óta mindig kapott, fellökte, kihúzta alóla a széket…stb, a szüleim nem is vállalják el õket egyszerre, ha megkérjük, hogy vigyázzanak rájuk.
Az óvónõk próbálják õket külön szedni, de hát õk sem lehetnek mindig mellettük. Mindig megtalálják egymást.
Tegnap kérdeztem a kisfiamat, hogy szerinte szereti-e az unokatestvére õt. Azt mondta: „Nem tudom.” Aztán megkérdeztem, hogy õ szereti-e az unokatestvérét. Azt válaszolta: „Igen.”
Nem tudom, mi lenne a megoldás. Másik csoport, másik óvoda, vagy maradni és ott megoldást találni – de mit és hogyan? Most már mondják, hogy kezdettõl külön csoportba kellett volna tenni õket, de a mi lett volna ha itt nem segít. Ahhoz szeretnék tanácsot kérni, hogy mi legyen ezután???
Válaszát elõre is nagyon köszönöm!

Válasz >>>

Még mindig bepisil (2006-12-06 14:18:16)

Levélírónk kislánya 3,5 éves kora ellenére is folyamatosan bepisil. A probléma csak akkor múlt el, mikor a nyári szünetben otthon volt, és nem bölcsiben.

Kedves Óvó néni!
Válaszait nagy figyelemmel olvasom,mert választ keresek a szobatisztasággal,bepisiléssel kapcsolatban.Harmadik gyermekemrõl van szó.(csak röviden elõzményként: az elsõ gyermekem-kislány-kétévesen lett szobatiszta a második-újszülött- testv-vére mellett kb.egy hónap alatt.A második-fiú-2.5 évesen a bölcsiben nagyon rövid idõ alatt lett szobatiszta.Mindketten tartották,nem estek vissza egyszer sem.a harmadik kislány.Kétévesen kezdte a bölcsit_ugyanazok a gondozói,mint a fiamnak-elõtte nyáron már kéthónapja megbízhatóan szobatiszta volt.Örültem is hogy már nem kell pelussal bölcsibe mennie.Nagyon nehezen szokott be,kb.két és fél hónapig sírt.Addig nem volt semmi baj.Ahogy abbamaradt a sírás jöttek a nadrágok.Egy ,kettõ ,sok.Egy nap aztán közölte az óvónéni,hogy bepelenkázták és hozzak pelust,mert ennyire megviselte a bölcsi.Elfogadtam,beláttam,de otthon folytattuk a próbálkozást,teljesen sikertelenül,egyáltalán nem jelezte,ha pisilnie kell,de azt sem ha már nedves volt a bugyika./a kakit mindig jelezte,jelzi és a wc-be végzi./Eltelt az és jött a nyári szünet(pedagógus vagyok-egész nyáron itthon maradtam velük)Nem telt el egy hét sem,teljes biztonsággal ment egyedül a wc-re vetkõzött,öltözött.Három éves lett.Eltelt a nyár,minden rendben volt.Mivel úgyis egy évvel késõbb kezdi a z iskolát majd és olyan nehezen ment a beszokás elõzõ évben,hagytam a bölcsiben az ismerõs óvónéniknél.(ez volt a hiba?)Elkezdõdött a szeptenber,és idén minden kezdõdött elõrõl.Szinte nincs olyan nap,hogy ne hozzunk haza pisis nadrágot,és most már megint ott tartunk,hogy nem hajlandó egyáltalán szólni.(már 3,5 éves ,egyedül öltözik ,vetkõzik,eszik,rajzol,biciklizik,versel,csak ez a szobatisztaság nem megy.)Mit tegyek?

Válasz >>>

Balkezes a gyermekem, átszoktassam-e? (2006-12-04 15:09:21)

Ezen töpreng Kriszta, aki tanácsért fordult Óvónõnkhöz.

Kedves Doktornõ!

Kislányom februárban lesz 2 éves és szinte mindenhez csak a bal kezét használja. Bal kézzel rajzol, eszik, ha adok neki valamit, akkor a bal kezével nyúl érte. Kérdésem az lenne, hogy érdemes-e illetve kell-e a kislányt a jobb kezére szoktatni, vagy ez így a természetes és hagyjam tovább ebben a formában.

Köszönöm válaszát: Molnárné Kriszta

Válasz >>>

Válás után... (2006-12-04 13:14:13)

Rita 2 éve elvált, új kapcsolatba egy éve kezdett. Gondot jelent azonban, hogy új párját 9 éves fia nehezen fogadja el.

Tisztelt Ovónõ!

Két éve váltam el most 9 éves fiam Apukájától. Lassan egy éve van egy új kapcsolatom, akivel nem élek együtt , csak a fiammal, de párom viszonylag sûrûn velünk van. Fiam egy ideje elég ellenségesen viselkedik vele sajnos, pl. idõnként nem köszön Neki, vagy hisztizéssel próbálja magára vonni a figyelmem. Én igyekszem nagyon sokat törõdni a fiammal, hogy tudja hogy nagyon szeretem, fontos nekem. De félek, hogy ezzel a viselkedésével tönkreteheti a kapcsolatomat a párommal, pedig ezen a problémán kívûl minden rendben köztünk. Belátható idõn belül szerettük volna a két külön lakásunkat egy nagyobbra váltani és együtt élni, de félünk lépni (elsõsorban a párom, de megértem) emiatt. Szeretném a tanácsát kérni, hogyan viselkedjünk a fiammal, a párom is és én is, hogy ez a probléma megoldódjon.
Köszönettel
Rita

Válasz >>>

Semmit nem akar! (2006-12-03 13:48:43)

Bea szomorúan vette tudomásul, hogy 6 éves kisfia sem az otthoni közös játékos tevékenységekben, sem a hétvégi családi programokban nem akar részt venni.

Kedves Óvónö!

Kisfiam 6 éves múlt, nagycsoportos ovis. Az oviban különösebb gond nincs vele, a foglalkozásokon szívesen részt vesz, többé-kevésbé figyel is, együttmüködik. Az óvó néni azt javasolta, hogy játékos formában itthon is csinálgassunk egy-két feladatot, színezést..stb. (Borzalmas a ceruzatartása, ezt még én is látom.) Korábban olyan szívesen csinált mindenféle feladatot, az igaz, hogy színezni nem akart, de minden mást megcsinált. Most viszont egyáltalán nem hajlandó semmire. Rengeteg feladatlapja van, újságok, foglalkoztatók. Szívesen meg is nézi öket, el is mondja, hogy mit kell csinálni, hogy kell megoldani,de mikor mondom neki, hogy üljünk le, csináljuk meg igaziból, arra már nem hajlandó. Próbáltam én csinálni neki feladatokat, rajzolva, ragasztva, hogy érdekesebb legyen, nagyon örült neki, de nem akarja megcsinálni, csak megnézni. Pedig sosem kényszerítettem rá, csak akkor foglalkoztunk ilyesmivel, ha kedve volt.
A másik problémám, hogy bárhova szeretnénk vele elmenni minden egyes alkalommal - nem túlzok, sajnos! - cirkusz van! Ez lehet egyszerü séta, lehet bevásárlás, de ugyanez van családi kirándulásnál, játszóháznál, állatkertnél... mindig. Általában hétvégén egyik napra mindig szervezünk valamilyen kiruccanást, elmegyünk megnézni egy várat, vagy az állatkertbe, vagy csak az erdöbe levelet gyüjteni. Soha nem akar jönni, aztán megy a sírás, egyezkedés...stb. Ugyanakkor mikor már ott vagyunk, akkor élvezi ezeket a programokat. Szerintem nem is arról van szó, hogy túlzásba vinnénk, és szeretne egy kicsit itthon lenni, mert ha itthon maradunk, akkor meg arra nem hajlandó, hogy kimenjünk félórára sétálni, hogy kimozduljunk egy kicsit a lakásból. Nem értem, hogy miért nem akar jönni velünk sehova. Régebben csak Apával nem volt hajlandó menni, de most már akkor sem jön, ha én is megyek. Egyszerüen közli, hogy Ö nem jön, és kész. Aztán a müsor vége mindig az, hogy persze, elmegyünk. Iszonyatosan dacos, de ez szerintem, neki a legrosszabb. Miért csinálhatja ezt? Azt megértem, hogy hétközben nincs kedve sehova menni ovi után, mert elfárad és itthon is szeretne kicsit játszani. De hétvégén - föleg most, hogy ilyen szép idö van hetek óta - szerintem, egy kicsit igenis ki kell mozdulni, és mindig szem elött atrtjuk azt, hogy olyan helyre menjünk,ami nekik is érdekes. Kicsit furcsa, hogy egy gyerek zokogva megy el otthonról, hogy "Nem akarok állatkertbe menni!!" (Pedig oda aztán nagyon ritkán járunk.)
Nagyon köszönöm elöre is a tanácsát. Üdvözlettel: Bea

Válasz >>>

Túlzott felnõttcentrikusság? (2006-12-01 12:17:05)

Kati kicsit aggódik amiatt, hogy 3 és fél éves kislánya szeptember óta egyfolytában az óvónõk árnyékából figyeli a gyerekeket, kortársaival nem igazán barátkozott még meg.

Kedves Óvónõ!
Kislányom 3,5 éves, szeptemberben kezdte az ovit. Kétszer volt beteg, nem nagyon hiányzott. Itthon vagyok a testvérével, így délben mentem is érte. Mostanában saját kérésére ott is alszik. Amikor megyek érte délután, akkor sincs gond. Ha lát, még megeszi az uzsonnát és csak utána jön ki. Reggelente van egy kis sírás, vagy inkább csak hümmögés. A gondom az lenne, hogy egész nap az óvónénik ölében ül, vagy fogja a kezüket. Nem nagyon távolodik el tõlük, nem játszik a gyerekekkel. Néha nekem úgy tûnik, hogy túl vadnak látja õket. Vegyes csoportban van, sok a nagyobb kisfiú. Az óvónénik azt mondják, hogy adjak neki idõt. A kérdésem az lenne, hogy ha szokott ilyesmi elõfordulni, akkor mennyi idõ kellhet hogy eltávolodjon a felnõttektõl, és nyisson egy kicsit a társai felé? Igazából csak azért vittem oviba, hogy gyerekek között legyen, tudjon kivel játszani. Meddig tekinthetõ ez a fajta magatartás normálisnak?
Köszönettel
Kati

Válasz >>>

Akaratos, makacs gyermek (2006-11-29 21:47:20)

Zsu aggódva tapasztalja, hogy 3 és fél éves kisfia sokszor akaratos, makacs a következetes szülõi magatartás ellenére is...

Kedves Ovono,
szerettel udvozlom es elore koszonom valaszat.
3 es feleves kisfiam ismet egy nehez idoszakban van. Sokszor kifejezi nem tetszeset ha nem ugy mennek a dolgok ahogy o elvarna. Mar probaltam az On altal javasolt jo tanacsokat is hasznalni, de tul sok makacssag van benne, legalabb is tobb mint amennyit el tudok viselni. Probalok kovetkezetes lenni, s megvarni amig kitombolja magat.
S utana csend es bekesseg honol.
Az oviban van egy testverpar es ok bizony sokat cikizik ot azert, hogy sir es toporzekol ha valamit el szeretne erni. Egy ideig panaszkodott is a lanyokra, de ha ott van, akkor jatszik veluk, s o is megprobalja viszonozni ezt a nem szep modszert. Kb. 3 hete kint voltunk a parkban es lattam, hogy a ket lany hogy viselkedik vele, de mas alkalommal pedig az en fiam viselkedik igy. S ez a viselkedes harmuk reszerol hova tovabb annal rosszabb. Ha erte megyek sokszor sir, nem tudni mi baja, nem tud ertelmes valaszt adni, mert maga sem tudja, hogy mit is mondjon. A tobbi gyerek orommel megy az anyjahoz, o pedig mintha meg gyorsan valamivel jatszania kellene,mert talan lekesett errol arrol az ovi alatt. S a hazamenetel nagyon sokszor siras es toporzekolas kozepette zajlik.
De amint elhagyjuk az ovit megnyugszik es mintha kicsereltek volna. Szeptember ota jar oda, szereti a tanitonenit, de latom azon is, hogy ez a "trio" nagyon kikesziti ot. A tanitoneni azt javasolta, hogy egy nap menjen be es legyen ott az egyik anyuka, majd masnap a masik. A masik anyuka kislanyai nagyon beszedesek, s ha megyek akkor ok szaladnak hozzam es jelentik mi tortent.Sokszor alig hagynak szohoz jutni, hogy beszeljek a fiammal. S persze nem akarom oket sem csak ugy figyelmen kivul hagyni, igy egy kicsit odafigyelek arra amit mondanak. Ma nagyon nehez volt a hazajovetel, s ezert is gondoltam irok Onnek, hatha tud valamit tanacsolni. Mar az is megfordult a fejemben, hogy kiveszem a fiamat az ovibol.
Zsu

Válasz >>>

Lelökték a mászókáról, nem akar oviba menni (2006-11-29 18:03:19)

Katalin 3 éves kislánya nagy lelkesedéssel, boldogan kezdte óvodás napjait, ám egy eset mindent megváltoztatott: egy társa lelökte a mászókáról, majd közölte vele, hogy érte nem fognak jönni a szülei.

Kedves Óvónõ!
Kislányom 3 éves múlt, és mivel nagyon közösségi gyermek, elkezdtük az oviba járást. Már a beiratkozásnál beült a csoportba, játszott a gyerekekkel, nehezen tudtam hazavinni. Az elsõ hetekben minden reggel megköszönte, hogy bevisszük, minden óvónõnek a nyakába ugrott, így üdvözölte õket. Egyik nap úgy hoztam haza, hogy tele volt a haja homokkal, pedig az udvaron sapkában volt. Aztán elmesélte, hogy lelökték a mászókáról, és azt mondták neki, hogy nem mennek érte a szülei. Természetesen az egész család megpróbálta meggyõzni arról, hogy ez nem így van, a nagyobb testvér is. Sajnos az óvodában csak vegyes korosztályú csoportok vannak, de az óvónõk megnyugtattak, hogy a nagyok inkább védik a kicsiket, mint bántják. Közben betegek is lettünk, és kislányom mostmár sétálni sem hajlandó, retteg az óvódától, éjszaka többször felriad és sír, hogy ne vigyem oviba. Olvastam a témával kapcsolatos tanácsait, amit meg is fogadtam, és bevittem az oviba, de van egy kisebb gyermekünk is, aki minden reggel végignézi ezt a tortúrát (vele szintén készülök a bölcsis beszoktatáshoz, de egyszerre nem ment a kettõ). A másik gondom az óvodával van, bevallom nem voltam elég körültekintõ, és nem mentem be többször megnézni milyenek a csoportok, óvónõk. Kérem szíves segítségét abban, hogy mi az a pont ameddig a gyereket "egy kalap alá kell venni a többivel" és be kell vinni egy olyan óvódába, ahol véleményem szerint az óvónõk nem egyéni problémaként kezelik az én problémámat, hanem arra hivatkoznak, hogy a gyereket érnie kell atrocitásoknak. Vagy máris válasszak másik óvodát? ( A fiammal nem volt ilyen gond, de attól az óvodától már messze lakunk, ahová õ járt. Esetleg tud olyan óvódákról, bölcsõdékrõl a 18. kerületben, ahová a 2 és 3 éves gyermekemet együtt vihetném?
Tisztelettel: Fülöp Katalin

Válasz >>>

Fegyelmezetlen és olykor durva (2006-11-29 07:37:40)

Egy anyuka kisiskolás fiával elég sok magatartási probléma van, pedagógusok, szülõk egyaránt panaszkodnak rá. A válófélben lévõ anyuka tanácstalan gyermeke nevelését illetõen.

Kedves Óvónõ!

Kisfiam most kezdte az iskolát. Nagyon jó eszû, mindig dicsérik a tanítónénik, azonban a magatartása nem megfelelõ. Szemtelen, vissza beszél.Már kiskorától nagyon öntörvényû volt, mindig 100 szem kellett hozzá és mindent százszor kellett neki elmondani. Nem azért mert a szellemi képességei nem voltak magas szintûek, hisze pont azt mondták már az oviban is hogy õ a legokosabb a csoportban és imádták az agyi felfogását, mert mindent - ami õt érdekelte- fél másodperc alatt megtanult. Kétnyelvû sporttagozatos iskolába jár, mivel 3 éves kora óta úszik, mostmár versenyszerûen, szereti is csinálni, semmit sem erõltetünk rá. Van egy húga is, akit nagyon szeret, de azért sokszor verekszenek. Van testvérem tudom hogy ez elvileg normális, de néha durvább vele a kelleténél. Az iskolában is verekszik. Nem ok nélkül, de ha vita van általában verekedés a vége. Most például új dologgal szembesültem reggel, egy anyuka szólt hogy fiam leköpte az õ fiát. Soha még ilyen nem történt, Nem láttam még fiamtól ilyen viselkedést, sõt érdekes az, hogy ha it a játszón vagyunk együtt, vagy barátnõim gyerekeivel közös program van, még ott sem láttam olyan veszekedést, ahol verekedés vagy esetlegesen köpködés lett volna a megoldás. Másrészt még azt is mondta már több szülõ, hogy megeszi mások gyerekek csomagolt uzsonnáját. Tejesen kiakadtam, mert annyi kaját csomagolok neki, hogy már szólt is a tanítónéni, hogy teljesen felesleges, mert be van fizetve és úgyis haza hozza a felét. Kérem véleményezze, hogy mi lehet ezeknek a viselkedéseknek a hátterében. Hozzá teszem, hogy válófélben vagyunk a férjemmel, de nyugodt a légkör otthon, ugyazzal a módszerrel neveljük õket csak külön. Nagyon jó a kapcsolatuk az apjukkal, rendszeresen találkoznak nemcsak 2 hetente. És hozzá teszem, hogy mindig is nehéz eset volt, illetve kevés ember talált vele hangot. Ha befogom segítségre vagy azt jelzem neki, hogy õ rá tudok építeni vagy ezt csak tudja megcsinálni, akkor láthatóan élvezi, de az iskolában nem tehetik mindig ezt, hisz más gyerek is szeretne érvényesülni. Nagyon szeret középpnontba lenni, csak sajnos ezt sokszor rossz magaviselettel éri el.
Köszönöm segítségét elõre is.

Válasz >>>

Nem akar bölcsibe menni! (2006-11-24 09:19:34)

Anna két és fél éves kislánya bölcsõdei beszokása példaértékû volt, a gyermek napról-napra egyre jobban megnyílt a gondozónõk és kis társai felé. Egy helyettesítõ gondozónõ azonban minden eredményt tönkretett.

Kedves Óvónõ !

Kislányom 2 és fél éves. Kb. 1 hónapja kezdtük el a beszokatást a bölcsibe. Megbeszéltük, hogy mivel otthon is elég problémás alvó , addig nem fog ott aludni amíg õ nem akarja. Nagyon szépen haladtunk , már evett ,ebédelt is bent , sõt egyik nap azt mondta, hogy õ is szeretne ott aludni a babákkal.
Most szerdán viszont az történt, hogy egyik gondozónénije sem volt ott. A hölgy aki reggel nem tudom szerintem helyettesített , igen ingerlékeny volt , idõt sem hagyott nekünk hogy elbúcsúzzunk egymástól , és szinte szó szerint "kitépte" a gyermekem a kezembõl. Persze a kislányom úgy zokogott, mint még soha életében , és én is miután kimentem öltözni. Ezután elmentem az édesanyámhoz és megkértem, hogy visszaviszem a bölcsihez csak nézze már meg hogy mi újság van.
Olyan állapotban volt ott a gyermekekm, hogy már levegõt sem nagyon vett a sírástól, természetesen nagymama felöltöztette és hazahozta.
Másnap reggel már az autóban ahogy a bölcsi felé kanyarodtam volna a kicsi újra keservesen sírni kezdett, hogy ne vigyem oda , mert bántani fogják.
Ne haragudjon, hogy ilyen hosszadalmasan ecsetelem , csak úgy érzem , hogy a hölgy viselkedése mindkettõnk számára igen nagy traumát okozott.
Eddig semmi probléma nem volt, a gondozónõjét minden reggel és mikor hazafelé jöttünk puszival köszöntötte és otthon is sokat beszélt róla .... és szereti. Nagyon szeret a többi gyerekkel játszani is, ezzel sincs probléma. Azt gondolom, hogy a gondot az okozta, hogy nem hagyott nekünk idõt hogy elköszönjünk egymástól, most nemhogy ott vagyunk ahol elkezdtük, hanem még hátrébb.
Szeretném ha segítene, hogy mi lehetne a megoldás . Most pár napig mindenképpen itthon marad , már most 2 nap után úgy látom egy kicsit jobb a hangulata , nem fordul annyira befelé.
Ön szerint keressek egy másik bölcsödét , vagy próbálkozzam még ezzel ? Nem szeretném ha a gyermekem lelkileg sérülne. teljesen kétségbe vagyok esve.
Válaszát nagyon várom és elõre is köszönöm.
Anna

Válasz >>>

Következõ 10 Óvónõ válaszol