Óvónő válaszol - Gyermeksziget

Kérdezni szeretnék

Kérdés: (2006-10-02 06:29:32)

Kedves Óvónő!
Olvasgattam a régebbi levelek között, de nem találtam választ a kérdésemre, ezért írok Önnek. Kislányom 3 éves lesz egy hónap múlva, néhány hónapja szépen pisil bilibe, WC-be (szűkítővel) viszont kakilni csak a bugyijába, nadrágjába szokott, pelenkát sem kér, (nagyobb fiamnál ez volt). Mindezt teljesen nyugodtan teszi, kakilás után azonnal szól, hogy zuhanyoztassam le, az az érzésem kedveli ezt a kis szertartást. Természetesen van amikor csak popsitörlésre kerül sor, ez is renben van nála és szívesen át is öltözik. Eleinte egyszer-kétszer sikerült bilibe kakilnia (véletlenszerűen) a dícséret ellenére nem különösebben tetszett neki. Néha ígéri kérésünkre, hogy majd WC-be kakil, (a bilit most nem említiti, bár pisilésnél szokta használni) de meg sem próbálja. Tanácstalan vagyok hogyan lehetne székelés terén is szobatisztaságra szoktatni. Azt sem tudom, hogy még esetleg nem alakult ki nála a képesség, hogy székletét visszatartsa (azt gondolom ha pellust kér a gyermek akkor ez már kialakult, csak a helyen kell változtatni), vagy csak egyszerűen ezt tetszik neki.
Köszönettel: N. Magdi

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-30 12:17:41)

Kedves Óvónő!
A kisfiam juniusban töltötte a 3 évet, de még nem szobatiszta. Körülbelül egy hónapja úgy két hétig pisilt és kakilt is a bilibe, egy-két alkalmat kivéve. Többször előfordult, hogy reggel is szárazon vettem ki alóla a pelenkát. Mindig megdicsértük a sikerek után, a balesetekkor sem szidtuk le. Azóta viszont többször pisil be, mint a bilibe, a kaki pedig mindig a nadrágba megy. Biztosan érzi, mert amikor az apukájával ül a számítógép előtt, vagy egyedül is szokott néha (max. napi 1 órát) olyankor mindig pisil a bilibe, másor ha bemegy szinte büszkén jelenti be, hogy bepisilt. Már sokmindent kipróbáltunk, de nem segített. Van egy nyolchónapos kishuga, nagyon szereti, de néha féltékeny is. Amúgy egy nagyon okos, jószellemű kisfiú, ugyanakkor nagyon eleven is. Már nem tudom mit tegyünk, kérem segítsen!
Tisztelettel:K-né Mónika

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-29 11:39:46)

Kedves ovónő!
Kisfiam nov. 24-én lesz 3 éves. Okt. 2-án kezdjük a bölcsit. Június közepén levettem róla a pelust, remélve, hogy őszre szobatiszta lesz. Azóta egyszer sem adtam rá pelust. Szépen haladtunk is célunk felé. Elég sokszor szól, hogy pisilni - kakilni kell. Van, hogy napokig egy csepp sem folyik be, de olykor viszont bepisil, és akkor nem érdekli, hogy pisis a nadrágja. Már mindent kipróbáltam. Nem szeretném visszatenni rá a pelust, mert félek, hogy összezavarom vele. Már többször volt, hogy napokig, hetekig nem pisilt - kakilt be, de mindig visszaesett. Kérem segítsen. Mindenki azt mondja, hogy türelem, de zavar, hogy a környezetünkben lévő hasonló korú gyerekek már teljesen szobatiszták. Előre is köszönöm! Hajni

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-29 09:10:42)

Kedves Ovónő!
Az én lányom 3 éves elmúlt. Kb 1 éve szenvedünk egy pszihésen visszatartott kakilás miatt. Fél kakiln! /Régebbi székrekedés miatt/
Most viszont már az a gond hogy oviba jár. Már nem kemény a széklete egyáltalán. Ezért hiába akarja visszatartani nem tudja és a pugyiba kakil. De itthon ha látom hogy kakilnia kellene akkor ráültetem a vécére, és oda kakil. Csak az ovónöknek nem szól Hogy kakilnia kellene. Kérem segítsen mit tegyek?
Köszönettel H. Zsuzsanna

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-29 08:22:56)

Tisztelt Óvónő!
Nagyon furcsa helyzteben érzem magamat. Kisfiam tavaly kezdte el a bölcsődét, egyévesen. Szokásos betegségek jöttek-mentek. Otthon is maradtunk. Sajnos azonban néha úgy érzem, hogy feleslegesen ugrasztanak orvoshoz, ahol várakozunk a beteg gyerekek között. Hőemelkedést gyakran mérnek a bölcsődében, de nekem itthon soha nem sikerül, a gyerek jókedvű. Lehet, hogy én gondolom rosszul, de szerintem köhögéssel, orrfolyással, bár kellemetlen és látványos tünetek, de lázmentesen nem kellene orvoshoz rohangálnom. Az orvos mindig kiállítja a papírt egészséges, és megnyugtat, hogy ez tisztulási folyamat, most ilyen időszak van, hogy mindenki köhög. Nagyon hülyén érzem magamat. Tudom, hogy a bölcsődékben, óvodákban gyermekeink érdekében szigorú házirend és szabályok vannak, és ezzel egyet is értek. De szerintem az sem jó, hogy a beteg gyerekek közé viszem az amúgy nem beteg gyermekemet hetente.
Bennem már hasgörcs van, ha viszem, vagy hozom a gyerekemet, hogy mi lesz a reakció. Más gyereknek is szokott folyni az orra, köptetőt visznek be a szülők a köhögés csillapítására. Már olykor úgy érzem belátsátalan, felelőtlen szülő vagyok, akinem tudja jól megítélni a helyzetet.
Mi a teendő, hogy elkerüljem a problémákat? Ha folyik az orra, köhög, ne vigyem egy hétig inkább, annakellenére, hogy én nem tudok mérni se lázat, se hőemelkedést itthon, és gyógyszert sem ír fel az orvos?

Köszönettel, Tóth Anita

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-27 00:06:02)

Kedves Ovono,
kisfiam(3 eves) nemreg kezdte az ovit. Nagy orommel jar oda, sokszor azert sir, hogy haza kell jonnie.
Egy honappal a kezdes elott alabbhagyta a verekedest, aminek nagyon orultunk. Viszont az oviban van egy testver par(ket kislany), akiket mar elotte is ismertunk, s azokkal sajnos verekedik. A kislany megharapta a karjat. Valahogy nem tudnak szepen egyutt jatszani. A tanitoneni probal mindenfeleket kitalalni, hogy elvonja a fiam figyelment a verekedesrol. A tobbi gyerekkel nem ban igy. Itthon megbeszeljuk, o ismetli, hogy verekedni csunya, mondja az apjanak, hogy ne verekedjen(aki sohasem verekszik). Annyira szegyenlem magam, mert most kb 2 hete minden nap csak azt hallom,hogy verekedett. S a kislanyok rogton jonnek es mondjak, hogy megutotte oket. Itthon jol viselkedik, a jatszoteren szint ugy.
Az egyik baratnom(akinek 2 kisfia van, azt allitja, hogy hagyni kell, hogy a gyerekek egymas kozt rendezzek az ilyen vitakat. Nem tudom mi tevo legyek. Bosszant, hogy igy viselkedik. Azt mar lattam, hogy neha a lanyok is provokaljak, de ilyenkor arra gondoltam, hogy akkor ok provokaltak, s legkozelebb az en fiam fog. Probalok nem nagy ugyet csinalni ebbol, de nem kellemes szamomra. Mar probalkoztam meses formaban kozolni vele, hogy ez nem jo. Eljatszottuk a macival, hogy milyen is az ha valaki verekedik. Remelem, hogy az ido megoldja majd ezt, s mint minden eddig egyszer csak elmult. Lehet, hogy sokszor csak turelmetlenek vagyunk, de azert megkerdezem a velemenyet, mert mindig olyan jo otletei vannak. Udvozlettel Zsuzsa

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-25 21:01:44)

Kedves Óvónő!

A kisfiam 4 éves, most kezdete a középső csoportot. Tavaly nehéz volt a beszoktatas, még nem nagyon játszott együtt a gyerekekkel, de azt mondták, hogy ez majd megoldódik. Idén boldogan szaladt be az oviba, hogy játszhat a többi gyerekkel, de sajnos úgy tűnik, hogy ebben nem túl ügyes. Pedig teljesen normálisan viselkedik, de nem talált barátot. Már mindenkinek megvan a játszópárja, így monjda, és hogy ő magányosan játszik. Hogyan lehet őt abban segíteni, hogy elfogadtassa magát? Ebben a kérdésben az óvó néniknek kellene lépni valamit? Lehet, hogy ez fixálódik benn és így marad, egyedül lesz az iskolában és később az életben?
Köszönettel várom válaszát
Mónika

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-24 19:58:46)

Tisztelt óvónő!

olvasva a felmerülő kérdéseket és válaszokat nagyon hasonló cipőben járunk sok anyukával és gyermekkel. kislányom idén szeptemberben kezdte az ovit, nagyon nagyon várta már. minden nap megnéztük, voltunk bent játszani is. én is oda jártam, megismertek, megszeretgették a kislányt, nagyon barátságosnak indult az egész. két hét beszoktatást engedélyeztek, de nem lett kész a felújítás, csúsztak a nyitással és az első hétfőn haza is küldtek. még maradhattam fél órát de aztán el kellett mennem. klemike nagyon sírt, azt kiabálta, hogy anyukám ne hagyj itt, nem leszek rossz, stb... aztán jött mégegy nap és mégegy, a gyerek jobban és jobban sírt. utánna jött egy hét szünet, mikor újra mentünk az ajtón belépve hányt. mégsgy hét szünet, megint mentünk megint hányt. az óvónő azt mondta vegyem ki a gyereket, nem bírja az óvodát. ekkor sikerült rátalálnom erre az oldalra. másnap visszamentem és megbeszéltem az óvónővel, hogy hétfőtől ott ülhetek a folyósón. kérdésem lenne, hogy mennyi ideig tarthat mire beszokik a gyerek? itthon vagyok a másfél éves hugával. maradjon inkább itthon velem? vagy váltsunk ovit? és amikor elillanok akkor kell neki szólnom vagy majd észreveszi? reggel mondjam neki, hogy el fogok menni? nagyon érzékeny lelkületű gyerek, eddig inkább apás volt, most le nem tudom tenni. éjjel felkelt rámolni a szobáját csak ne keljen mennie. nem szeretném ha megsínylené az ovit.
válaszát előre is köszönöm halasiné

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-22 11:53:39)

Kedves Óvónő!
Kisfiam áprilisban múlt 3 éves, és most szeptemberben kezdtük az ovit. A problémám az, hogy nem hajlandó az oviban elmenni a wc-re. 2 hétig ebéd után mentem érte, addig nem tűnt annyira égetőnek a probléma, hiszen egyébként is ritkán jár pisilni. De a héten már ott aludt, és inkább tartogatja délután 4-ig, vagy max. bepisil, de a wc-be pisilésről hallani sem akar. Egyébként egy nagyon okos, értelmes kisfiú. A szobatisztaság minden lépcsőfokáért nagyon megszenvedtünk vele. Direkt nem kezdtem korán a bilizést, nehogy elriasszam, 2,5 éves elmúlt amikor először szóba hoztuk a dolgot, de dühödt tiltakozás volt a válasza, rá sem volt hajlandó ülni a bilire, a wc-re meg pláne nem. kevéssel a 3. szülinapja előtt sikerült a bilire ülést elérni nála, aztán napok kellettek mire belepisilt, hetek mire belekakilt, azóta viszont teljesen szobatiszta, éjjel-nappal. Nagyon nehéz volt arra rábeszélni hogy pisiljon (állva) a wc-be, augusztusban sikerült ez is. megnyugodtam, nem lesz gond az oviban. Mostanában sehol sem akar pisilni, csak itthon, pedig nyár végén még Balatonon bele is kakilt a wc-be mert itthon felejtettük a bilit. Mit tanácsol, mit tegyek??? Köszönettel: Katica

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-21 16:24:19)

Kedves Óvónő!

A véleményedet szeretném kérni. Van egy barátnőm, akinek a kisfia már középsős ovis, most 4.5 éves. Tavaly kezdték, vegyes csoportban.
Ő nem volt bölcsis, tehát teljesen otthonról "közösségszűzen" ment. Nagyon nehezen indult a beszokás, bár a kisfiú jól érezte magát, de az óvónők nagyon nehezén vették azt, hogy ő nem az a gyerek aki úgy megy a többiek után, akire hat a birkaszellem. Kicsit akaratos, az anyukája szerinte kicsit olyan magának való, nehezen betörhető. Öntörvényű, szereti, ha az történik, amit ő akar.
A gondok abban nyilvánultak meg, hogy nem akart aludni, kiabált, de sosem volt agresszív a társaival, sosem bántott senkit vagy ilyesmi. Nagyon hamar előjött az óvónő azzal, hogy a kisfiúban ő autista vonásokat vél felfedezni, mert ha valami nem tetszik neki akkor rázza a fejét. (Na szerintem ennyi erővel minden gyermek az...)
Nagyon sokat panaszkodtak neki, magam is láttam mit él át, hogy nap mint nap gyomorgörccsel ment a gyerekért az oviba, hogy na ma mi lesz... Végül mindenki megnyugtatására elvitte pszichológushoz, aki azt mondta, hogy a gyerek nemhogy nem autista, de az égvilágon semmi baja, egyszerűen nehezebben alkalmazkodik az ovis szabályokhoz. Én is ismerem a kisfiút, tényleg semmi baja, aranyos, okos, nagyon érdeklik a műszaki dolgok, teljesen NORMÁLIS gyerek.
Tavaly végül az lett, hogy a barátnőm kivette az oviból, mondván idén majd újra próbálkoznak, hátha érik, komolyodik annyit, hogy ne legyen gond.
Most eddig 7 napot járt egy másik csoportba másik óvónénikhez (ezt csak csoportátszervezés miatt, nem szülői kérésre). Ezt a 7 napot is egy másfél hetes megszakítással járta, mert beteg lett közben. Na ma azzal álltak a barátnőm elé, hogy nem lehet-e, hogy szülés közben agyvérzést kapott volna vagy ilyesmi, és azért nem tud ülni sokáig a fenekén. A barátnőm teljesen kikészült már, el is hiszem én is biztos, hogy ki lennék, ha ez lenne mindig. Nem értem, miért nem adnak időt annak a gyereknek, hogy alkalmazkodjon a szabályokhoz, kicsit betörjön. Most abban maradtak, hogy az ovis pszichológus is megnézi, beül egy délelőttre, és megnézi, hogy van-e valami gond vele. De nincs még egy éve, hogy voltak szakembernél, és ő mindent rendben talált, nem hiszem, hogy ez most máshogy volna. Azt mondják, amikor játékidő van, nincs vele gond, de a szabályokat nehezen akarja elfogadni, pl. hogy le kell ülni a szőnyegre, vagy, hogy be kell fejezni a játékot. Azt az óvónő is elismerte, hogy semmi szándékos rossz szándék, rosszindulat nincs benne. Mindig megígéri, hogy jófiú lesz, bújik az óvónénihez is.
Bízom a véleményedben, ezért szeretném tudni Te mit gondolsz erről, Ti hogyan oldjátok meg ezeket a kicsit nehezebb helyzeteket? Mert azért tényleg nem olyan durva a helyzet mint ahogy azt már előadták (autista, születési gondok stb...). Egyáltalán nem verekszik, semmit nem tör össze, tehát nem tombol. Az óvónők attól félnek, hogy nem fog leülni foglalkozásra. De ő még csak középsős, valóban év elején rögtön ilyen fontos ez? Mennyi idő számít normálisnak, hogy a gyerek megszokja, megtanulja a közösségi szabályokat? Gondolom nem 1-2 hét. Én mindig csak elképedve hallgatom a barátnőm elmeséléseit, mert nálunk az úgymond nehéz gyerekekre sem panaszkodnak ennyit. Épp tegnap esett meg, hogy egy kislány felverte az egész csoportot, mindenki felkelt miatta 2-kor, mert nagyon sírt, nem akart aludni. Épp ott voltam még az öltözőben mikor jött érte az anyukája, akinek annyit mondott az óvónő, hogy hamar felébredt, és csak nagyon nehezen lehetett megvigasztalni. Azt nem mondta neki, hogy miatta nem aludt az egész csoport.
Nagyon köszönöm előre is a válaszodat.
Üdv.
Consuela

Válasz >>>

Következõ 10 Óvónõ válaszol