Óvónő válaszol - Gyermeksziget

Kérdezni szeretnék

Kérdés: (2006-09-21 13:14:41)

Kedves Óvonő!

Sajnos én is a tanácstalanok sorában állok a szobatisztasággal kapcsolatban. Kislányom szept.8-án múlt 3 éves és sajnos még nappal sem szobatiszta.Azzal nincs probléma,hogy bugyi van rajta. Szólok neki,hogy bugyi van rajta és szóljon ha pisilni kell. Persze azt mondja szólok,de ez sosem sikerül. Probálom sokszor kérdezni,hogy pisi ,kaki. Az Ő válasza mindig az,hogy majd szólok.S ha bepisil akkor már szól,hogy anya bepisiltem. Ha megkérem,hogy mielőtt kimegyünk próbáljunk meg pisilni v.kakilni általában rá is ül a bilire v. a WC-re. De 10perc után mindig közli,hogy nem kell neki. Kimegyünk és nem telik el 2 perc már bepisil.Már nagyon elkeseredett vagyok ez miatt. Mindenki meglepődik a környezetemben,hogy elmúlt három éves és még egyáltalán nem szobatiszta.Ilyenkor hazajövök és kisírom magam,hogy biztos elrontok valamit. De azt mondják eröltetni nem szabad.Kérem tanácsát v.segítségét mit tehetnék? Már arra is gondoltam,hogy elvigyem orvoshoz,de erre azt mondják még nem kell!

Előre is köszönöm válaszát: Júlia

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-20 19:22:07)

Kedves Óvónő!
Kisebbik fiam augusztusban töltötte be a 3.évét.Szeptemberben elkezdtük az óvodát.Egy problémánk van, hogy nem szobatiszta.Nem is szól, ha pisilni vagy kakilni kell,utólag sem jelzi. Az ovit úgy kezdtük, hogy az óvónéni is és én is elmondtuk, hogy az ilyen nagyfiúk WC-be pisilnek,közösen meg is néztük az óvodai WC-t, megbeszéltük, hogy itthon eldobjuk a pelust(ezt látványosan tettük: ki az udvarra),és bugyiban járunk és ő szól, ha gond van.Ez úgy tűnik, nem működik. Eleinte "bőröndnyi" ruhával mentünk oviba. Azt mondták az óvónénik, hogy láthatóan megkönnyebbült, mikor 3-4 ruhacsere után ráadták a pelust.A testvérével, aki 5 éves, egy csoportba járnak, mindenben utánozza őt, kivéve ezt.Most ott tartunk, hogy megbeszéltük, hogy egy kismanó tőle várja, hogy megtanítsa pisilni, ezt ő készségesen el is fogadta.Ha azonban a WC elé állunk, néhány másodperc múlva közli, hogy neki nem jön.Kitettem a bilit is, van WC-szűkítőnk is, de semmi nem nyerte el a tetszését. Egyébként egy jó képességű, érzelemdús, jól kommunikáló kisfiú. Vannak még "babás" dolgai:pl.tápszer-tejcsit kér este, holott már kakót, tejet iszik vacsorához. Nem tudom, mi lehet ennek az oka.A háziorvos szerint nevelési tanácsadóba kéne vinnem, mások azt mondják, legyek türelmes.(A bátyja is elmúlt 3 ,mire szobatiszta lett.)Lehet, hogy még így érzi magát biztonságban? Szerencsére a családból sincs nagy nyomás az elvárásokat illetően, még én sem szidtam meg soha érte, de néha már kezdek aggódni, hogy mi lehet a háttérben.Azt gondolom, hogy 1-2 hónapot még adhatok neki, de már lassan kifogyok az ötletekből, amivel rábírhatnám a pisilésre. Ha tud, kérem adjon tanácsot: Mitévő legyek, találkozott-e már hasonló helyzettel, én rontottam el valamit?

Köszönettel I.Bernadett

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-20 09:32:23)

Kedves Óvónő!
Panni lányom szeptemberben kezdte az ovit, de már tavasz óta bejártunk együtt játszani. Óvónőink azt javasolták, hogy 4 napig menjünk fél napra, háttérbe húzódva ülhetek az öltözőben. Ment is a dolog, bár, talán azért, mert ezt szokta meg!,mindig behívott a csop.szobába játszani. Nem értette miért nem akarok bemenni. Az ottalvással nem volt gond, ill. csak az, hogy két órát mellette kell ülni az Óvónőknek míg elalszik. Viszont egyik napról a másikra sírni kezdett, hogy nem akar menni, este ezzel alszik, reggel ezzel kel. Zokog mikor otthagyom, azt mondják napközben is sokat sír, és kérdezi, miért hagyott itt anya. Egyéves kistestvérével itthon vagyok, valószínű emiatt is inkább maradna itthon. Két hete megy a sírás, ma az Óvónő úgy vitte be, hogy rúgkapált, kiabált, sírt. Mit tanácsol, próbáljam meg újrakezdeni a beszoktatást? Menjek Érte délben egy ideig? Szerintem túl gyors volt Neki ez a "leválasztás". Ugyanakkor teljesen nem hagynám abba az ovit, mert látom, hogy fejlődik, sokat tanul. Csak még a hozzám való kötődése erősebb, hevesebb, mint az ott kapott élmények.
Epedve várom tanácsát!! ;o)
Köszönöm!
Zsófi

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-20 05:11:53)

Kedves ovó néni!
Fiam 6 éves rendkivüli logikai képességgel megáldva. Ábrafelismerés,számolás ezerig stb.nagyon megy neki. Viszont rajzolni szinte pálcika kezü figurákat rajzol és igen picibe ábrázolja. Az egyik óvonénije pozitivan áll hozzá hogy nagyon értelmes és majd változik, a másik szerint viszont igy nem igazán iskolaérett és segitségre lesz szüksége.Lelkileg valami gond van nála. A testvére kisebb nála és nagyon szereti velünk szintén jó a kapcsolata, oviba szeret járni és imád az apukájával barkácsolni. Szinezni szeret és szereti a szineket kombinálni. Tényleg a rajza miatt gondok vannak nála?Köszönettel egy aggodo anyuka.

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-19 23:05:28)

Kedves Óvónéni!Kislányom 3 és fél éves,március óta oviba jár.A problémánk az,hogy minden este és minden reggel nagyon sír,mikor óvodába kell menni.A beiratkozásnál még nagyon várta az ovit,de mikor szoktattam,akkor már ez a lelkesdés alább hagyott.Csak mellettem ült,velem játszott,a többi kisgyermekkel nem foglalkozott.De nekem sem hagyta,hogy más kisgyereket odahívjak magunkhoz.Augusztusban volt egy hónap szünet,azt gondoltuk az óvónénikkel együtt,hogy ez az idő majd jót tesz.De csak romlott a helyzet.Még nagyobb itthon a sírás és a hiszti.Ha meglátja az oviban a terem ajtót,szalad kifele.Az óvónénik azt mondják,a sírás csak nekünk szól,mert negyedóra múlva abba marad.De most is csak maga játszik,pedig az itthoni barátnői is csoport társai,csak az óvónénik mellett ül,minden foglalkozásban részt vesz,mindent megeszik,alszik.Ha kérdezem,azt mondja,hogy nem érezte jól magát,és szeretne otthon maradni velünk.Itthon is mindent megkap,rengeteg szeretetet és törődést,sokat folalkozunk vele.De éjjel sem hajlandó elszakadni tőlünk,velünk alszik csak,mert azt mondja,hogy egyedül nem jó,pedig lámpa is ég,és a kedvenc játékai körülveszik.Nagyon érzékeny,de szellemileg koránál fejlettebb.Jár külön táncra,ott viszont ott hagyhatom,a többiekkel is játszik.És idegenekkel is nagyon közvetlen és barátságos.Mindig is az volt.Az is gond,hogy az ovi nagyon lefárasztja.Reggel 8-kor alig tud felkelni,és a hét második felébe már annyira fáradt oviidő alatt,hogy szinte állva elaludna.Este időben,8 óra fele lefekszik,de kicsi kora óta a reggeli 10 órai keléshez szokott.Az óvónéni szerint a tánccal terheljük túl,ami heti egy óra.Az is inkább tánc előkészítő gimnasztika,/és a kislány nagyon élvezi,már fél éve csinálja/.Holott az oviban is egy órás tornájuk van.A kérdésem az lenne,hogy miért nem szeretheti az óvodát és miért nem játszik még azokkal sem,akikkel délután itthon igen?Hogy tudnánk segíteni a kislányomnak?Mert már a szökést tervezte,és mindig könyörög,hogy segítsek neki,hogy ne kelljen mennie.A tudomásom szerint nem volt az oviban összetűzése senkivel,és mikor szokott,nem volt más új kisgyerek.Havonta egyszer beteg,ebben is közre játszhat az "oviundor"?Válaszát előre is köszönöm,és további sok sikert a munkájához.Tisztelettel: P.-né V.Zsuzsa

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-19 14:29:33)

Kedves Óvonő!Kérem adjon tanácsot ha lehetséges.Kisfiam 4 éves és már második éve ,hogy jár oviba.Minden reggel sírva megyünk.Az óvonői nagyon szeretik,és kedvesek nem tudok rosszat mondani sem az óvonőkről,sem az óvodai életröl.Mégsem érzi jól magát.Nem barátkozik,mindig egyedül játszik.Egy szerető családban él,talán túlságosan is szeretjük /ezt az óvonők mondják/Nem tudom mit mondjak vagy mit tegyek hogy boldogabban,vidámabban járjunk oviba.Sajnos én már kifogytam az ötletekből.Köszönöm hogy időt fordít ránk!Tisztelettel:K. Dóra

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-19 12:36:46)

Tisztelt Óvónő!
Két dologban szeretném a segítségét, véleményét kérni.
A lányom elmúlt 6 éves, most nagycsoportos. Barátságos, nyitott gyerek. Születése óta egyedül nevelem, ezért nagyon ragaszkodik hozzám. Ami egyrészről nagyon jó érzés, másrészről nem szeretném ha ez ártana neki. Szeretném, ha ez egészséges mértékű lenne. A barátainkkal (felnőttekkel, gyerekekkel) szívesen van együtt, akár nélkülem is. Gyakran alszik a nagyszülőknél,rokonoknál is. Tehát nem kizárólag velem van a szabadidiőben. De amikor találkozunk mindíg elmondja, hogy mennyire hiányoztam neki és rossz, hogy én nem voltam ott. Ez persze természetes, gondolom. Szeretném, ha el tudna egészségesen szakadni tőlem, ha eljön az ideje.
A másik dolog, ami a ragaszkodással is biztosan összefügg. 2 éve együtt élek az élettársammal. Nem egyből költözött hozzánk, szóval a lányomnak is volt ideje hozzászokni. Tudom, hogy új szülőt elfogadni nehéz. Ez nálunk is megmutatkozik. Kezdetben éjszaka nagyon sokszor felébredt és ilyenkor átmentem hozzá aludni, mert képtelen voltam hajnalban az ágya mellett ülve várni, míg újra elalszik. Aztán ez lassan abbamaradt. De 1-2 hónapja újra felébred hajnalban, arra hivatkozva, hogy rosszat álmodott és fél. Meg hogy ő annyira szeret engem és nélkülem nem tud újra elaludni. Tehát újra kezdtük az anya éjszaka átköltözik programot. Próbálkoztam azokkal a módszerekkel, amiket ezen a fórumon ön javasolt (éjjeli világítás, nyugodt légkör lefekvés előtt) de nem segít. Olyan érzésem van, hogy a lányom ezt direkt csinálja, mert érzi, hogy így is bosszanthatja a "pótapukáját", és csak akkor fogja abbahagyni, ha ő akrja.
Szívesen venném véleményét ezekről a dolgokról.
Éva

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-19 11:59:16)

Kedves Óvónő!

Kislányom 23 hónapos. Mikortól lenne itt az ideje a szobatisztaságra? Szerintem még rá ér. De sokan mondogatják, hogy el kellene már kezdenem . Nyáron volt egy időszak, amikor kérte a bilit, de többnyire csak játszott vele, nem mindig akart ráülni, csak cipelte ide-oda. Nem is erőltettem. Néha sikerült véletlenül bilibe pisilni. Most már rá se akar ülni. Nekem kicsit nehezemre is esik, mert 7 hónapos terhes vagyok, nehéz öltöztetni, hajolgatni. Attól félek elrontottam azzal, hogy nem kínálgatom a bilit, és ezért fél ráülni.
Válaszát előre is köszönöm.
Molnár Csilla

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-18 12:20:45)

Kedves Óvónő!
5 éves kislányommal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni aki még mostanra sem tud rólam "leszakadni". 3 éves koráig voltam vele otthon, bölcsibe nem járt, 3 évesen és 3 hónaposan kezdte 2004 szeptemberében az óvodát.Anyukám szoktatta őt be viszonylag zökkenőmentesen, a második év is jól indult és telt, de most a harmadik év elején elég gyakran sír amikor eljövök az óvodából.Testvére nincs.(unokatestvére van). Én viszem őt reggel oviba és anyukám hozza őt haza(hozzájuk). Férjem megy érte anyukámhoz és kb. du. 5-kor érek én haza a hétköznapokon. Az igazi problémám az, hogy a hétvégeken a lányom még az udvarra sem megy le senkivel ha én nem megyek. Csak oda megy ahova én. Úgy egyébként jól eljátszik a férjemmel fent a lakásban(14 lakásos társasházban lakunk) de ha a férjem hívja őt le pl: teniszezni akkor nem megy csak ha én is. Még fagyizni sem tudja őt senki a családból elvinni(nélkülem) pedig a fagyit imádja, inkább lemond róla.(ilyen esetekben én is bátorítani szoktam hogy menjen,de annál nagyobb az ellenállás)Ma reggel az óvónőnk is azt mondta hogy:" el kellene már engedni ezt a gyereket". De ha egyszer nem engedi!? Elutasítani "erősen" nem akarom nehogy "magára maradjon". Egyébként sokat szoktunk beszélgetni (már ha van kedve válaszolni nekem). Hosszabb időre soha nem hagytam senkire, még nyaralni is mindig magunkkal vittük. Egy eset volt kb 3 HETES korában, amikor nekem műtétre kellett mennem egy bentmaradt lepénydarab miatt és a csecsemős nővérekre kellett hagynom a kórházban. Amikor visszajöttem a műtétről egyértelműen szemrehányóan nézett rám és a szemeive azt mondta hogy: hiába sírtam, nem jöttél. Talán ez az eset hagyott benne ilyen mély nyomot? Az oviban 2 barátnője van akikkel nagyon jóban van, a házban pedig egy kisfiúval(csecsemőkori barátság) van jóban, nehezen barátkozik és oldódik új környezetben(ez örökletes a családunkban), a férjem húga ilyen tipus. Kedves óvónő, kérném tanácsát, mit tegyünk? Van-e egyáltalán tenni való, vagy kinövi?
A korához képest mindent kicsit később csinált( 10 hónaposan kezdett el mászni, 16 hónaposan kezdett el járni, a beszéd is nehezen indult)
Úgy egyébként okos, egy grafológus a rajzaiból azt mondta hogy átlagon felüli az inteligenciája és apának való megfelelés vágya van benne.(nagymama sem tudja őt lecsalni még az udvarra sem)
Várom válaszát.
köszönettel,
Anita

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-18 11:57:06)

Tisztelt Óvónő!

A következő "problémában" kérném véleményét. Kislányunk 2 és fél éves és az utóbbi időben nem akar enni csak azt, amit ő szeretne. Az étkezések alkalmával gyakran hátat fordít, eltakarja a száját és hisztiig tiltakozik az evés ellen. Általában nem akar enni csak akkor, ha beadjuk a derekunkat és valami édességet vagy nutellás kenyeret adnánk/adunk neki. De erre sem szeretnénk rászoktatni, így jelenleg vagy harcolunk és alkalmanként "beleerőszakoljuk" az ételt, vagy hagyjuk "éhezni".
Hogyan lehetne rávenni arra, hogy rendszeresen egyen? Mi a jobb módszer, hagyni hogy akkor egyen amikor ő szeretne vagy rászoktatni akár "erőszakkal" is a rendszeres, nagyjából ugyanakkor történő étkezésekre?

Amikor már "elszakad a cérna", én "éhezés" párti vagyok, azt mondom, rendben, ha nem eszel, majd eszel mikor éhes leszel. Feleségem inkább a mindenképpen evés-t támogatja, mondván nem jó, ha üres a gyomra. Persze már fenékre paskolás is volt, de nem használt. Nem tudjuk, melyik lehet a hasznosabb. Aggódunk, hogy mindkét módszer gondot okozhat.
Ön mit tenne a helyünkben?

Válaszát előre is megköszönve, tisztelettel,

egy apuka.

Válasz >>>

Következõ 10 Óvónõ válaszol