Óvónő válaszol - Gyermeksziget

Kérdezni szeretnék

Kérdés: (2006-09-17 07:34:25)

Kedves Óvónö!

Már többször kaptam Öntöl jó tanácsot,olyat, ami gyakorlatban is hasznosítható, ezért külön köszönet illeti.
Most megint van két újabb problémám. (Ez a szép a gyereknvelésben :)) Az egyik gondom, hogy a kisfiam (6 éves) nem is az a legjobb szó, hogy önzö, de valamilyen szinten mégis az. Egy szobában vannak a testvérével, aki 2,5 éves és nagyon keményen számon tartja, hogy melyik játék kié. Még csak azt sem mondom, hogy nem engedi játszani vele (persze, ez is sokszor elöfordul), de nagyon konkrétan behatárolja a tulajdonviszonyokat. De ez vonatkozik az élet minden területére. Apa vett múltkor egy nagyon szép dinós könyvet pl. és mivel elég drága volt, nem tettük be az ö könyveik közé a gyereksztobába, de megnézhetik ha akarják, nincsenek eltiltva töle. Ugyanígy van ez sok dologgal, ami nem konkrétan az övé, de játszhat vele, megnézheti...stb. De ez nem elég,számára nagyon fontos, hogy tisztázzuk a tulajdonviszonyokat, természetesen úgy, hogy az adott dolog az övé legyen végül. Nem értem, hogy miért nem lehet egy könyvet úgy nézegetni, hogy tudja, bármikor megkaphatja, de azért nem az övé. Most fogjuk a két gyereket külön szobába költöztetni, és akkor a játékaik is külön lesznek, talán ez segít egy picit a helyzeten, ha jobban átlátja a dolgait. Vagy esetleg még jobban kisajátít mindent. Nem tudom. Nagyon keményen számon tartja azokat a játékait is, amiket még valóban ö kapott, de már nem neki valók, és a húga játszik/játszana velük. Ugyanakkor neki sokkal több játéka van. Rengeteg dologra megkérdezi, hogy ez lehet az enyém? Hiába próbálom vele megértetni, hogy nem, egyszerüen nem száll le a témáról. Kérem, segítsen nekem megérteni, hogy mi állhat ennek a hátterében, és miért csinálja ezt? Köszsönöm elöre is.
A másik problémám a kicsivel kapcsolatos. Itt inkább, mint gyakorló anyukától kérdeznék. Januárban lesz 3 éves, és még mindig nem alussza végig az éjszakát. Nem is az a gondom, hogy felébred, mert a nagyfiam is nagyon sokáig felkelt éjszakánként, hanem az, hogy felébred és kéri a kakaóját. Nem tartom jó dolognak, hogy egy 3 éves gyerek éjszaka kakaót igyon. Iszik lefekvéskor, éjjel (van, hogy 2-3x is) és természetesen ébredéskor. Aztán persze, egész délelött nem éhes. Söt, most már a délutáni alvást is összekapcsolná a kakóval. Ott is eljátszotta, hogy kért, volt, hogy kapott (de akkor beteg volt, nem akart enni, inni és, hogy ne száradjon ki, adtunk neki gyógytápszert) ennek az lett a következménye, hogy már a délutáni alvás is cirkuszos. Ordít a kakaójáért, veri magát a rácshoz, és hiába próbálom lecsillapítani bármivel, kínálok neki vizet, mesét, éneket, bármit, üvölt, hogy: "De kérem, a kakaómat, kérem a kakaómat!!!" Aztán elalszik és mikor felébred, akkor kezdi elöröl. "Csak egy picit, cak egy picit!!!" Próbáltam neki egy picit adni, megitta, és ugyanúgy örjöngött tovább, amíg nem kapott többet. Evés utána persze, nincs. Ugyanezt csinálná éjjel is, ha nem kapná meg a kakaó adagját. Komolyan megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy "függöséget" váltott ki nála a kakaó? Teljesen tanácstalan vagyok. Ön szerint hogy lehetne véget venni ennek az áldatlan állapotnak? A héten délben már egyáltalán nem adtam neki kakaót, de iszonyatos hisztit rendezett minden egyes alkalommal.
Köszönöm a válaszát! Csilla

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-16 13:24:31)

Tisztelt Óvónő!

Kislányom kétévesen lett szobatiszta.3 éves kora előtt néhány hónappal éjszakára is.Előfordult néha éjszakai baleset de igen ritkán.Nappali alváshoz már kétévesen sem kellett pelus.3 éves volt márciusban, februárban született testvére.Abban az időben kezdődtek az éjszakai bepisilések de még ritkán.Kis szünet,majd egy makacs felfázás de vizelete azóta negativ az éjjeli bepisilés mindennapos lett,néha többször is.Augusztusban kezdte az óvodát,gond nélkül beszokott.Viszont most kezdődött a testvérféltékenység mióta a húga mászik,igényli a figyelmet.Soha nem szidtuk meg a balesetért,de többször rászólunk mikor a húgát megszorítja megüti.Egyébként imádja testvérét csak néha megharagszik rá.Orvosunk szerint várjak mert még kicsi a lányom.A gondom az hogy egy éve ilyenkor sokkal előrébb tartottunk és félek hogy maga a visszaesés is megviselheti a kislányt.Még annyit hogy nagyon mélyen alszik,rendkivül okos kislány és próbálok vele is sokat foglalkozni. Köszönöm válaszát.Mariann.

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-15 17:36:26)

Kedves Óvónő!

Kisfiunk 32 hónapos múlt 12-én.28 hónapos kora óta itthon teljesen a bilibe pisil-kakil,de csak úgy,ha alul nincs semmi ruha rajta.Az a problémánk,hogy nem tudja lehúzni a bugyiját.Már nagyon sokszor mutattuk neki hogyan csinálja,férjemmel együtt próbálták,hátha rájön hogy megy,de semmi eredmény eddig.Ebből a célból vettem neki nagyobb bugyikat is,hátha könnyebben húzná le,de a bili fölé áll bugyistól,s úgy végzi a dolgát.Átolvastam az összes Önhöz intézett kérdést,s rá a választ,de ilyen nemű problémára nem igazán akadtam.Lehet,hogy az is nehezíti a dolgunkat,hogy 2.5 hónapja született a kislányunk is,s néhányszor kéri a pelust,ha a hugit tisztába teszem.Tudna esetleg valami tanácsot adni,mert már mindenkitől kérdezgettünk,de senki nem tudott segíteni.Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Tisztelettel:D.Zoltánné

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-15 07:54:56)

Üdvözlöm Óvónő!
Kisfiam 22 hónaposan lett szinte magától szobatiszta nappalra(5 nap alatt).2-3 hónap múlva pedig éjjelre.Az első 2 hónapban nem pisilt be éjjel,azonban 2 hónapja minden áldott éjjel bepisil.Már azt hiszem mindent megpróbáltam,hogy ne így legyen.Lefekvés előtt pisil,este nem iszik sokat,napközben pedig rendesen ürít.Ha éjjel felkeltem,nem tud pisilni mert olyan álmos,hogy alszik a wc-n.Visszeteszem aludni,és később éjjel amikor megyek betakarni,már pisis.Ha normálisan iszik lefekvés előtt akkor is bepisil.Már nagyon el vagyok keseredve,mert nem tudom ami előtte ment az miért romlik el.A családunkban minden rendben,még csak erre sem foghatnám.Egy "őrült "pillanatomban arra gondoltam éjjelre megint pelust kap, mert már nem bírom ,hogy minden éjjel lecseréljem az ágyneműt,pizsamát,és a reggelt azzal kezdeni,hogy minden ki kell mosni.Tehetnék még valamit ami elkerülte a figyelmemet?Segítségét előre is köszönöm.
Mónika

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-14 21:14:40)

Kedves Óvónő!

Kisfiam óvodai beszoktatását szeptember elején kezdtük el, vegyes csoportba. Szerintem és az óvónők szerint is jól halad a beszokásban. Már csak egy kicsit pityereg reggel. Sajnos ma a "beszoktatós" óvónéni megjegyezte, hogy kisfiam nem játszik együtt a többi gyerekkel, hanem a felnőttek között van, és a nyomukban jár, csak az ő közelükben játszik. Én úgy tudom, hogy ez azért nem teljesen abnormális dolog...Az zavar csak, hogy ha már ezt 1 hét után szóváteszik, mi lesz, ha még hónapokig nem fog a többi gyerekkel játszani...félek, hogy az óvónők előbb-utóbb elvesztik a türelmüket. Egyébként bölcsibe nem járt,(ezt az óvónők is tudják), gondolom ez is közrejátszik ebben.
Kérdésem az, hogy elő lehet-e valahogyan segíteni, az ilyen irányú érettségét egy kisgyereknek?

Válaszát előre is nagyon köszönöm!

K. Rita

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-13 12:50:48)

Tisztelt Óvónő!
Gyakori olvasója vagyok, és érdeklődve hallgatom válaszait. Remek az oldal.
Én azt szeretném megkérdezni, hogy a fokozatos beszoktatásnál több helyen is azt tanácsolja, hogy foglaljon helyet kinn az édesanya, és a gyerek kinézhet hozzá. Ez az elején többször is előfordul, majd remélhetőleg egyre ritkábban. A kérdésem, hogy hogy lehet ezt megbeszélni az óvónénikkel, hisz a gyermek nem mehet ki a játszószobából, mert ha ő ezt teszi, akkor a többi gyerek is követi, főleg ha ez 10-20 percenként ismétlődik. És mi a helyzet ezzel a fokozatos beszoktatással, mikor kinn vannak az udvaron? Elnézést, ha értetlenkedésnek veszi kérdéseimet, én még ugyan időben vagyok, "csak" 1,5 éves a kislányom, de már most foglalkoztat a beszoktatás.
Köszönve válaszát: egy hű olvasója Barbara

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-13 08:36:52)

Kedves Óvónő!

Kisfiam 3 és fél éves, augusztus végén kezdte az ovit. Abba a csoportba jár, amelyikbe a nővére, így kezdetben semmi gond nem volt, örömmel ment oviba, nem is kellett vele ott maradnom, csak egy puszi, és "már mehetsz is anya". Pici kora óta bejárt a csoportszobába reggelenként egy-egy fél órára játszani, akkoriban nálunk azért ment a sírás, mert nem maradhatott ott az oviban. Tegnap reggel ért az első meglepetés, nem akart oviba menni. Persze elmentünk, mert a nővérkét is vinni kell, ott gyors búcsúzkodás, ahogy az óvónéni javasolta, nagy sírás, de utána megnyugodott. Ebéd után mentem érte, a daduskával tudtam beszélni, aki azt mondta, hogy egész nap sírdogált egy kicsit, de csak akkor ha elvitték a WC-re (csak őt egyedül), hogy próbáljon meg kakilni. Hozzátartozik, hogy kétszer volt "baleset", becsúszott a kaki, és ezért rendszeresen megpróbálják "megkínálni " a wc-vel, de ez ellen mindig tiltakozik, hogy nem kell neki, és sír. Itthon sem működött az, hogy rendszeresen ráültetem, mert hevesen tiltakozott. Helyes ez a WC-re ültetés, ha ennyire tiltakozik ellene? Itthon is csak a kismanós mese miatt kakil a wc-be úgy, ha éppen elkapom, hogy kakilni készül. Ma reggel kérdeztem az óvónénit, hogy vajon miért nem akar oviba jönni. Az óvónéni szerint nehezen szokja meg az ovis szabályokat, ezért van sírás, de végül megcsinálja amit kérnek tőle (kézmosás, tornázás, "játsszunk a csendszobában") és utána nagyon megdícsérik. Tanácstalan vagyok, mit csináljak? Hagyjam ott rövid búcsú után a síró gyereket, vagy kezdjünk el egy fokozatos beszoktatást? Ezenkívül azt sem tudom, hogy helyes-e hogy muszáj ráülnie a WC-re, még sírás árán is?
Előre is köszönöm a tanácsát
Móni

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-13 07:26:07)

Tisztelt Óvónő!
Nagyon sok problémát és arra a válszát elolvastam és ezért bátorkodtam Őnnhöz fordulni, hogy tud számunkra megoldást találni!
Kislányom 3 éves lesz decemberben és 5 napja járunk óvódába. Nagyon tetszik neki, szeret járni és a beszoktatással sem volt semmi gond. A második naptól ott is alszik. A gondom ami nagyon aggaszt az, az, hogy bár előtte sem volt egy tökéletes éjszakai alvó, de elötte egyszer ébredt és akkor átjött hozzánk. Ezt már csak azért engedtem meg mert a kiborulás határán voltam annyiszor volt fent és igy csak egyszer és megnyugodott. De mióta az óviba járunk azóta nyugtalan , vergődik, kiabál és láttszik rajta napközben, hogy nagyon fáradt. Szinte mondhatom, hogy pár órát sem alszik egyfolytában. A saját helyén alszik el egyedül ezt szépen megértette, de ahogy felébred rögtön jön közénk bár mennyi legyen az idő, eddig hajnal felé volt, de most már akár 22,30 is lehet.Szeretik az óviban is és nagy örömömmre az óvónénik azt mondták, hogy nagyon ritka az ilyen aranyos, kedves kislány. Már nem tudom mit kezdjek az éjszakákkal? Nagyon bízom benne, hogy tud rajtam , rajtunk segiten.
Köszönettel: Timea

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-11 11:38:13)

Tisztelt Óvónő!

Gyermekem 3 éves (1 kg alatti súllyal koraszülött volt)szeptemberben keztük az óvodát, de sajnos a fokozatos beszokatásnak jelét sem láttam. Már az első nap ott kellett hagynom egész napra. a gyermek nem eszik, nem iszik, azóta újra bepisil az óvodában is és éjszaka is. Nagyon anyás, nehezen viseli ha távol vagyok. Kezdeményeztem a délben történő hazavitelt,de az óvónők szerint akkor soha nem fogja megszokni az ovit.Nem tudom mit tegyek erőltessük-e tovább?

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-09 18:36:26)

Kedves Óvónő! Elég nehéz hét van mögöttünk, hétfőn kezdtük a óvodát 3 és fél éves kisfiammal. Aznap egész délelőtt együtt voltunk, ismerkedtünk az ovival és az ovinénikkel. Kedden azonban már ott kellett hagynom, de ebéd után mentem érte. Szerdán és csütörtökön már egyre nagyobb traumát okozott mindkettőnknek az elválás, fiam sírt, kikapták a kezemből és kitessékeltek, hányt is és bepisilt, pedig már éjszaka is szobatiszta. Éjjel már nem is alszik, fel felébred, nem mer elaludni, mert tudja, hogyha felébredünk oviba kell menni. Ezért pénteken bementünk az oviba, de ezt csak úgy tudtam elérni, hogy megnyugtattam, hogy csak "benézünk". Mondtam az ovinéninek, hogy nem megy ez ma nekünk, és hogy milyen nehéz éjszakáink voltak, erre ő azt mondta, hogy ha ilyen stresszes a dolog, akkor pihenjük ki magunkat a hétvégén. Én próbálom fiamat ráhangolni az ovira, beszélgetünk sokat róla, de mindig csak az a válasza, hogy ő nem akar menni. Minden elalvás előtt mondja, hogy ha felkelünk ugye nem kell oviba mennie, mert ő nem akar. Tudni kell róla, hogy nem volt bölcsis, egészen ideáig velem volt itthon. Okos ügyes eszes fiú, de nem tud még játszani a társaival, ugyan van két utcabeli kislány, akiket ismer, de velük sem játszik az oviba, állítólag csak álldogál, és várja hogy jöjjek. Többször felhivat az ovinénivel, akinek az a válasza ilyenkor, hogy mindjárt jön anyád. Ez így rendben lenne? Minden nap azért kérdezgettem az óvónéniket, hogy mi történt aznap, azt mondták, hogy nem igazán aktív a gyerek, de menni fog a beszoktatás. Nem tudom mit tegyek. Nem szeretném, ha fiam "visszafele" fejlődne, pedig ez történik most vele. Most mit tegyek? Hagyjunk egy-két hónap vagy esetleg fél év pihenőt, vagy igenis erőltessem a dolgot, és minden áron most vagy soha alapon csináljuk tovább? Nem fog így lelkileg összetörni? Már most is úgy éli meg a helyzetet, mintha rossz lenne, ezért bedugom és otthagyom az oviba. Azóta mindig mondogatja, hogy szeret és imád, pedig ez előtte nem volt rá jellemző. Kérem segítsen nekünk is, hogy minél előbb megnyugodhassunk mind a ketten. Köszönettel Moni

Válasz >>>

Következõ 10 Óvónõ válaszol